A fákat néhol ritkítani, máshol erősebben gallyazni kellene.
Nem korszerű a terület locsolása, valószínűleg ezért is szinte alig van a parkban egynyári virág.
Régebben még tavasszal magnólia fák szegélyezték a középső, a Déli pályaudvartól a Vár felé vezető utat. Mára csak a repedésekkel teli, fűvel benőtt úton közlekedhetünk, virágot, vagy virágos fát már nem találunk.
A lépcsők töredezettek, billegnek, este, félhomályban komoly balesetveszélyt jelentenek.

Nem megoldott a kutyával ill. kisgyermekekkel a Vérmezőre látogatók helyzete. Ha úgy tetszik az egész park kutyafuttató, a fűben „négykézlábazó” babák pedig komoly fertőzésveszélynek vannak kitéve. Említésre méltó itt egy bécsi példa, ahol a füves területek egy részén tiltó táblák jelzik, hogy hol nem lehet a kutyáknak a füvön elvégezni a „dolgukat”. A bírság kb. 10 000 Ft-nak megfelelő euró. Ez természetesen úgy értendő, hogy még úgy sem, hogy a gazdák összeszedik a kutyapiszkot.

Egyedüli fejlődés a területen a Mikó utcai játszótér átépítése, valamit a mellette lévő közösségi épület, valamit a kávézó építése. A terület sötétedés utáni zárása különösen pozitívum.

A 10-20 évvel ezelőtt még működő másik játszótér, ami a Vérmező északi részén volt, ma szomorú mementóként árválkodik. Töredezett padok jelzik a határait, gyomos, elhagyatott a terület, ahol hajléktalanok tanyáznak. Egyedül az elkerített „dühöngőben” rúgják a labdát rendszeresen a fiatalok.

A Főkert egyik referensétől a Mikó utcai játszótér átadása kapcsán kérdeztem nemrég, hogy terveznek-e a Vérmezőn valamiféle átalakítást. Első válasza az volt, hogy tudomása szerint nem, de további tájékoztatást fog adni.

Remélem, hogy nemsokára beszámolhatunk arról, hogy úgy szépül meg a Vérmező, hogy közben gondolnak a szabadidős sportot űző fiatalokra is, - akik pl. egy gördeszka- ill. biciklipályát szívesen használnának -, a nyugdíjasokra és a kisgyermekes családokra, valamint azokra a turistákra, akik ezen a területen keresztül jutnak el a Várba, - reményeink szerint - szépen gondozott füves, virágos parkon áthaladva.

Stoics Ágnes