Anyanyelvünk elsősorban édesanyánkhoz kötődik, tőle kapjuk, „örököljük”; már a magzat is ezt a nyelvet, saját anyanyelvét hallja fejlődése során.
Nagyon fontos, hogy helyesen sajátítsuk el mindannyian anyanyelvünket, hiszen ezen a nyelven beszélünk, ezen gondolkodunk, sőt, ezen is álmodunk.
Pszichológiai felmérések bizonyítják, hogy a több nyelven beszélő személyek közül is a pozitív élményeket jellemzően mindenki a saját anyanyelvén meséli el, míg a kellemetlen, negatív hatású élmények, tapasztalatok másokkal való megosztásában inkább használja az általa beszélt idegen nyelvet.
Manapság azonban sajnos egyre kevesebbet kommunikálnak egymással a családtagok. Legtöbb helyen már nincsenek közös családi vacsorák, amely során mindenki elmesélhetné az aznap vele történt eseményeket és ez nincs kimondottan jó hatással az anyanyelvi nevelésre.

Mennyire „ünneplik meg” itt az iskolában az anyanyelv világnapját?

Külön nem ünnepeljük meg ezt az eseményt, hiszen minden kollégám minden nap, az összes tanítási órán fejleszti a gyerekek szókincsét, legyen az akár egy matematika, egy fizika, vagy bármilyen tanóra. A kollégáim nevelő-tevékenységük végzése során nagy figyelmet fordítanak a gyerekek szókincsének bővítésére és helyes nyelvhasználatukra; nem engedik őket egyetlen szóban válaszolni a feltett kérdésekre, hanem arra inspirálják őket, hogy kerek mondatokban megfogalmazott válaszokat adjanak. De még a szünetekben is – amikor a gyerekek egymás között beszélgetnek – akkor is odafigyelünk tanítványainkra, és ha azt halljuk, hogy egyikük - másikuk nem megfelelő módon fogalmazza meg társának szánt mondanivalóját, akkor is javítjuk, tanítjuk őket. Ezért is alapkövetelmény minden pedagógus kollégával szemben, hogy szépen, helyesen tudjon magyarul beszélni.

Iskolánkban egyébként bevett gyakorlat, hogy tanítóink minden reggel fél nyolckor már bent vannak az osztálytermekben, ahol az óra megkezdéséig lehetőség van oldott hangulatú, kötetlen beszélgetésekre a diáksággal. Ilyenkor akár a hétvégén történt élményeiket is megoszthatják tanulóink a kollégákkal, akár beszámolhatnak neki arról is, ha valami rossz dolog történt velük. Nagyon jó, ha megnyílnak a gyerekek, de természetesen – ha szükséges – ilyen beszélgetések alkalmával is segítjük, korrigáljuk a helytelen megfogalmazásaikat.

Régebben léteztek iskolai szavalóversenyek. Vannak még ilyen alkalmak manapság is?

Természetesen. Felsőseink részére minden évben – a karácsonyi szünet előtti napokban – intézményünk aulájában kerül megrendezésre vers- és prózamondó versenyünk. Ilyenkor a szavaló diákok egymás után felmennek a színpadra, a többiek pedig végighallgatják őket. Ez a verseny példa minden hallgatónak, versenyzőnek is.
Itt tennék említést többi, anyanyelvünk szépségét, ápolását és megőrzését célzó eseményünkről, amelyek ugyancsak hagyományosan minden évben részét képezik programjainknak: ilyenek a Kazinczy-verseny és – alsósainknak – a mesemondó verseny.
De mivel ének-tagozatos iskola vagyunk – és nemcsak beszélni lehet anyanyelvünkön, hanem énekelni is –, ezért komoly hangsúlyt fektetünk népdalaink tanítására és népdalok éneklésére, ezek megszerettetésére is.

Az utóbbi években egyre gyakrabban lehet látni az üzletek polcain bizonyos iskolai kötelező és ajánlott olvasmányoknak a kivonatos, vázlatos, rövidített kiadását. Mi erről a véleménye?

Nem tartom ezt jó ötletnek. Iskolánk könyvtárában nincsenek ilyen kivonatos művek. Mi a teljes irodalmi alkotások elolvasását kérjük tanulóinktól.
A magyar írók-költők műveinek és a nemzetközi irodalomnak megszerettetése, valamint diákjaink olvasóvá nevelése egyik legfontosabb célkitűzésünk. Hiszen minél többet olvas valaki, annál szebben, választékosabban fog beszélni, annál nagyobb szókinccsel fog rendelkezni és a későbbiek során is annál könnyebben fog kommunikálni.
Az viszont tény, hogy gyakran – miután elolvasták a gyerekek az adott irodalmi alkotást – megnézzük az az alapján készült filmet vagy színdarabot és összevetjük ezeket: megnézzük, hogy van-e benne eltérés az eredeti regényhez képest.
Egyébként is gyakran járunk színházba, alsó tagozatosok részére színház-látogató szakkört is létrehoztunk, de a felsősök is – életkori sajátosságaikhoz illeszkedően – sok színdarabot megnéznek a Diótörőtől a Pál utcai fiúkig.

Azért gondolom, oktatási programjukban az idegennyelv-tanítás is szerepel…

A nemzetiségi német nyelv oktatása már hosszú ideje jelen van intézményünk életében. Diákjaink negyedik évfolyamtól már a német hon- és népismeretet, valamint az éneket német nyelven tanulhatják, ötödiktől pedig a történelmet és a természetismeretet is.
Az angol nyelvet – első osztályos kortól heti egy órában tanítjuk. De, aki emelt szinten szeretne angolt tanulni, arra is van lehetőség. Ez – szintén első évfolyamtól – heti három nyelvórát jelent.

D. Molnár