hirdetés

Ilyenkor tartottak mulatságokat, találkozókat az egyesületek, baráti társaságok.

A sort a tűzoltók nyitották meg. Házaknál is rendeztek zenés összejöveteleket. A muzsikát általában egy harmonikás szolgáltatta. Ételben nem volt hiány, mert a meghívottak – szomszédok, rokonok, barátok is – hoztak egy kis kóstolót, italról pedig a házigazda gondoskodott. A koradélutánon még a gyerekek is részt vehettek a mulatságban, a „csinnadratta bumm”- on.

A gazdaasszonyok annyi fánkot sütöttek, hogy egy nagy vájdling tele lett. Édes illat szállt ki a konyhákból. Az utcán az emberek kérdezgették egymástól:- Jössz hozzánk fánkot cukrozni? Az asszonyok praktikus okból káposztát főztek, mert azt több napon keresztül, többször melegítve is feltálalhatták a családnak. Sőt, akkor a legfinomabb, ha sok karima van a fazék oldalán. Hát, még ha füstölt hús, kolbász is főtt benne.

Úgy tartották, hogy ha rövid a farsang, azaz a Hamvazószerda korábban van a naptárban, akkor a csúnyább lányok is férjhez tudnak menni, mert a legényeknek nincs idejük válogatni.
A hangulat a három utolsó napon a tetőfokra hágott. Ilyenkor minden megtörténhet, csak az nem, hogy az ember a saját orrát leharapja. - mondogatták. Az ifjak fáradhatatlanok voltak a táncban. A zenészek sem kímélték magukat. A hajnalig tartó dínomdánom után éppen csak haza siettek az állatokat ellátni, és egy kis pihenés, átöltözés után igyekeztek vissza a táncterembe. A három farsangi napon mindenkinek táncolni kell, mert különben beteg lesz a termény-betakarításkor. – így szólt a fáma. Tanácsos a tánc közben magasakat ugrani, hogy magasra nőjön a kukorica szára. A néphit szerint olyankor az ördög a táncteremben trónol, és aki éppen eltávozik az élők sorából, egyenesen a Mennyországba juthat.

A farsang „temetése” ugyancsak jó mókázásra adott lehetőséget. Az utolsó tánc után egy legény a táncterem padlója alá rejtett egy üveg bort, amit a következő évben együtt megittak.
Ezt követően nyugodtabb, elmélyültebb időszak következett. Böjttel, imádkozással készültek eleink a húsvéti feltámadásra.
s.k.
Fotó:veilandgyula és a Heimatnuseum fotótára