Jászapátiban született 1938-ban és a munkanélküliség, kilátástalanság elől menekülve kerültek szüleivel és hét testvérével Budaörsre 1946-ban. Ő gyerekként még látta a vagonokat és együtt sírt a távozókkal. Édesapja találékony ember volt ,minden munkát elvállalt, amivel eltarthatta népes családját. Ha kellett, házat épített, ha kellett, gépész volt egy cséplőgép mellett  vagy előre gyártott faházat szerkesztett és gyártott sorozatban. Ha épp nem volt munka, akkor citerát vagy szipkákat készített eladásra. Találékony, ügyes kezű ember volt.

Berdó József, ahogy ez abban az időben természetes volt, korán kivette részét a munkából. Ha már emelni tudta a szerszámot ,akkor már dolgozni is kellett vele akár az iskola rovására is. Édesapjától örökölte a munka szeretetét, a kézügyességet és a hajlamot az újításra. Mikor elért a szakmaválasztáshoz, ő a vasesztergálásnál kötött ki, de élete során sok mindent kellett elvégeznie a boldoguláshoz. Házát maga építette, de még a nyílászárókat is maga faragta. Kisfia még meg sem született, már pedálos kisautót készített neki. Ezt követte a csónakhinta és a többi ötletes játék az utcabeli gyerekek nagy örömére.

A műhelybe invitál a nyugdíjas ezermester és bemutatja az ülésből mozgatható lovat, amely izomerővel halad, fordul és rögzíthető. A vízi közlekedést segítheti a következő, számomra is ismeretlen „kopoltyús” szerkezet, amely előre tolva zár, húzva viszont kinyit és mozgatja a csónakot vagy mentődeszkát.

A gyerekeknek szánt sítalpas szánt –amely első pillanatban az alaszkai filmekből már jól ismert kutyaszánt juttatja az eszembe - hazai viszonyokra tervezve visszatekercselődő húzóhevederrel látta el, de a jármű fékezése sem okoz gondot. A bemutató alatt láthattam, hogy egy ezermesternek ..más srófra jár az esze, és ötleteit képes megjeleníteni a mindennapi tárgyainkban.

Nyugdíjasként az alkotás öröme betölti mindennapjait, szellemileg-fizikailag aktív, kedves párja megértő gondoskodása mellett egy boldog életet él. Hát kell ennél több?

veilandgyula