
Kis hótaposók nyomán érkeztem a Jókai Mór Művelődési Központba. Többen kint gyönyörködnek a hóesésben, van aki aggódva várja kis barátnőjét, még nem tudja behozni a mamája. Hála Isten megérkezett – persze, hogy izgult, ő hozta a jegyet mindkettőjüknek. Na látod anya...! Csodálatosan esik a hó, végre… ez is nagy öröm a gyerekeknek, hát még a várva várt színházi előadás.
A mesejáték előtt Gubó Kata és Kővári Heni kis balett és show táncosai örvendeztettek meg bennünket elragadóan bájos táncbemutatójukkal. Nagy tapssal jutalmazta őket a közönség, tündéri balett ruhájukban ragyogó arccal, táncosnői tartással vonultak le a színpadról. Mellém is leült két kis táncos, akiknek én is gratuláltam, cserébe pillanatok alatt sokat tudhattam meg róluk: Anna és Zsófi testvérek, 5 és 7 évesek, nagyon szeretnek táncolni, még azt is gyorsan elmondták, hogy régen táncolnak (értem, ilyen komoly életkorba nagy művészi múlt belefér). Minna születésnapja mesejátékot a Budaörsi Diákszínpad előadásában néztük meg.  Varga Gyöngyi és Ruzsonyi Ági egy híján negyven gyereket állított színpadra úgy, hogy mindegyikük megmutathatta magát elengedhetetlenül fontos szerepével egy igazi színház, igazi színpadán. Szeretem, ha a színész és közönség is gyerek, van valami más az efféle előadásban. Ilyenkor még tökélesebbnek érzem az összhangot a színpadon varázsló és a nézőtéren elvarázsolt gyerekek között. A játszás öröme sugárzott a gyerekek játékából.
 Rendhagyó eseménybe csöppentünk, ember és ember, macska és macska közötti bonyodalmakat követhettünk sokszor tréfás, néha megható események során, egy biztos, közömbösek nem voltunk. Jól mozgatható díszletek között, izgalmas, fordulatokban gazdag történet egy macskából lett lány körül. Egy megkérdőjelezhető „állatbarát” és egy kóbor cicamama újszülött cicagyerekeivel kerülnek többször is veszélybe vagy kellemetlen helyzetekbe. Mi pedig végig drukkoltunk, hogy minden jóra forduljon. A szereplő gyerekek nagy örömmel, átéléssel bújtak a megjelenítendő figura bőrébe és csak a természetes színpadi izgalommal játszottak. Végül minden megoldódott, minden érzés a helyére került. Én is tanultam valamit, ” A macskák nem éreznek részvétet a szájukban lévő rigó iránt „hát igen...
 A ruhatár előtt várakozó kis” kritikusok” egymás szavába vágva beszélték meg az előadás részleteit, érzékeny, finom kis lényüket, más-és más epizód foglalkoztatta: „Az, hogy, a cicamama felemelte, úgy mutatta meg a kis vörös cicáját nagyon jó volt!” Szerintem is! Jó csapat voltatok! Igazi színházat csináltatok! Figyelemreméltó rendezéssel, szép előadással, nagy örömöt szereztetek. Gratulálok a Budaörsi Diákszínpad tanárainak és színészpalántáinak! Loncsos kiscicáit külön szeretettel üdvözlöm. Loncsos! – kérlek mondd meg nekik...
TG Fotó:veilandgyula
"Minna születésnapja" a Diákszinpadon
Fotó:veilandgyula
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|