Hivatásos katonaként kezdte fiatalkorát. 1948-ban vonult be Nagykanizsára, szolgált Záhonyban is és mint főhadnagy szerelt le. Petrezselyem Balázs l958-ban úgy került Budaörsre, hogy a már akkor működő Rózsakert Étterembe hívták a konyhafőnököt helyettesíteni, mivel szakmája szakács. Eredetileg Visegrádon a Vár Étteremben volt konyhafőnök, innen volt az ismeretség is.

 Annyira megtetszett neki Budaörs, de különösen az albérletet adó leánya, hogy itt maradt. A leányt feleségül is vette. A fizetése akkor 1500 forint volt. A vendéglők telt házzal működtek, hiszen 80 fillér volt egy pohár sör. Más volt az élet - emlékszik vissza azokra az időkre. Azóta nagyot változott a világ. Általában a vendéglátásban dolgozott és megismerte az országot a munkahelyei által. Felesége 14 éve meghalt és azóta egyedül él.

Hogyan lett „szódás”?

Úgy maradt rám min szamárra a fül, mondja nevetve. Budapesten a Vendéglátóiparnál dolgoztam, majd a vágóhídon áruátvevőként. A nevelt fiam is szakács lett, aki lekerült Arácsra, a Balaton mellé, konyhai dolgozónak. A főnökasszonyának volt egy fia, akinek az apja szódásmester volt, akit Eszeszer Jánosnak hívtak. Ő kiváltotta az iparengedélyt, az induláshoz azonban én adtam a fele pénzt. Így indultunk el a budaörsi szódagyártás terén, mígnem később megvásároltam az egész gyártást. Így lettem tulajdonosa a ma is működő szódaüzemnek. Három alkalmazottal dolgozom, és egy kis teherautóval hordjuk a megrendelőknek a szódával teli műanyag üvegeket.


 

Hogyan született meg a szódavíz? Mióta ismerik és fogyasztják az emberek?

A szódavízgyártást, ha nem is feltalálta, de tökéletesítette Jedlik Ányos.
Mint a győri bencés gimnázium tanára, már 1828-29-ben kezdett behatóan foglalkozni azzal, hogy idehaza felfedezze és megvalósítsa a szódavíznek és mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módját. Erről már korábban is olvasott Gilbert "Annalen der Phisik" című művének 12. kötetében, mely szerint Genfben Paul és Goffe fizikusok már 1789 óta állítanak elő savanyúvizet, de a készítési módot titokban tartották. Jedlik-nek nem is volt szüksége külső segítségre, hiszen kísérletezése gyorsan eredményessé vált. Mint írja:
". . . az eljáráshoz olyan készülék szükséges, amely a víznek szénsavval való telítésére alkalmas, a szénsavgáznak saját készülékével való fejlesztése által..." Olyan készüléket szerkesztett tehát, amelynek segítségével csekély költséggel lehetett vizet szén-dioxiddal telíteni. Sok délutánt töltött Jedlik tanár úr a Pallos nevű győri bádogosmester műhelyében, ahol megszületett az elképzelt készülék, ami természetesen a kisiparos kézművességét is dicséri.

Jedlik szódavizet és mesterséges ásványvizet is készített, amikor is előzőleg megfelelő arányban különféle ásványi anyagokat kevert a vízbe. A készülék sikeresen működött, a készterméket felfogó edényben összegyűlt szikvíz, vagy szódavíz íze üdítő, kellemes volt.
Legelőször a rendházban tette le az asztalra, és a rendtársak elismerően fogyasztották.
Orvosbarátai is elismerően szóltak a készülékről. Rábeszélték a professzort, hogy hasznosítsa az eljárást, nem a pénz miatt, hanem a kórházi betegek miatt. Ők aztán hálásak lettek az üdítő szódavízért, a mesterséges "gyógyvízért". Hamarosan beigazolódott az orvosok igazsága:
1831-32 évben "napkeleti járvány, epekórság" (ma kolerának nevezzük) söpört végig az országon, és a szódavíz (savanyú kémhatása révén nem terjesztette a járványt) a szenvedőknek enyhülést hozott.

Napjainkban - Petrezselyem úr elmondása szerint- még mindig igen közkedvelt a szódavíz, különösen nyáron a nagy melegben. Hiszen, ahogyan mondja nevetve, a nagyfröccs melegben kelendő csak igazán! Két deci finom bor egy deci pezsgő szódavízzel.


Riportot készítette Major Edit
Fotó Veiland Gyula