Fekete István:
„Nem veszek többé haldokló kis fenyőfát még hátralevő karácsonyaimra, csak egy ágat, hiszen amiért veszem a kis fákat s a kis gyertyákat, az emlékezés és a szeretet lángja nem bennük, hanem énbennem, magamban van.”
Kiss-Mezei Katalin: Hajszolt angyal
Hajszolt angyal
Küzdök a hallal,
hogy jól haljon meg,
a bejglivel, nehogy
repedezzen,
a saláta íze összeérjen,
a rántott-hús ne égjen el,
a fa időben a helyén álljon,
a macska ne tépje le
a díszeket,
s míg a szőnyeget
porszívózom,
a sarokban sorára vár
a szeretet
az ajándékok becsomagolva
lázas rohamban minden
a helyére kerül
a karácsonyi terítéket
legalább hatszor
futom körül,
s végül káposztaszagúan
(de kisminkelve)
egy székre rogyok fáradtan
rázom a csengőt
- az ünnepet megnyitom -
azt hiszem, ilyen egy hajszolt angyal.
A gyertyák égnek,
esszük a vacsorát,
elégedett vagyok az ünnepi asztallal,
s míg gyerekeimmel
az ajándékokat bontjuk,
csöndben megbékélek magammal. Válogatta: Veilandgyula
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
