- Kedves Orsi! Hogy jutott eszedbe az "egyedülállók karácsonya", amelyre nemcsak őket, hanem mindenkit szívesen vártok?

- Már előző munkahelyemen, Csillaghegyen is rendeztünk hasonló szentestét és ott ennek már volt gyakorlata. Tehát azzal a biztonsággal vágtam ebbe bele, hogy - bár első alkalommal nem biztos, hogy sokan eljönnek - érdemes elindítani és majd évről évre gyarapodik a létszám.

  Az eredeti terv nagyon egyszerű, nem kell hozzá nagy kitaláció: mi az Erikával budaörsiek vagyunk és nekünk nem nagy fáradtság úgy szervezni a saját karácsonyunkat, hogy otthon kicsit korábbra tesszük és 10 órára ide jövünk. Előkészítünk egy kis sütit, karácsonyfa már van, hozunk csillagszórót, lesz gyertya, berakunk egy jó kis zenét. Még nem döntöttük el, hogy teát csinálunk vagy forralt bort...

  A lényeg az, hogy, aki ide téved szentestén 10 órakor bármilyen okból kifolyólag, az beülhet hozzánk és kicsit beszélgetünk.

- Meddig tart majd ez?

- Nincs határa, ez attól is függ, hányan és kik jönnek el. Gondolom, egy-másfél óra. Akár kiváncsiságból is, bárki bejöhet hozzánk.

- Miért érzed úgy, hogy szükség van egy ilyen alkalomra?

- A karácsony egy kicsit túlfűtött ünnep, gyerekkorunkból hozzuk magunkkal, hogy erre nagyon készülünk, várjuk, az egyik legnagyobb ünnep. Egyházi ünnep, de sok más vonatkozása is van. Ilyenkor kell mindennek kifejeződnie, minden szeretetnek, érzelemnek - amit akár elmulasztottunk év közben, annak is.

Ennek a nagy érzelmi túlfűtöttségnek van hátulütője is: akinek hiányai vannak az életében, annak ezek az ünnepnapokon még jobban jelentkeznek. A szenteste utáni teljes kihaltság, csönd, minden zárva a városban. Az, aki egyedül van, annak akár fájdalmas is lehet ez az időszak. Ezen szeretnénk mi enyhíteni és egy kis odafigyelést, kedves szót adni a hozzánk betérőknek.

-  Ez az egyszerű terv nem is olyan egyszerű és nagyon nemes szándékot takar. Szép szentestét kívánunk nektek otthon is és a művelődési ház fája alatt is!

SSzK