Az előadó már az elején utalt rá, hogy manapság divatos dolog ikonokat - vagy annak gondolt képeket - kiakasztani az otthonok falára, de ezek akármilyen szép dísztárgyak is lehetnek, nem biztos, hogy valódi ikonról van szó.

Az egyház tanítása szerint ikon csak az lehet, amit az egyház szabályai szerint festenek és az a küldetése, hogy jelenvalóvá teszi azt, akit ábrázol. Aki hívő lélekkel tekint rá, mécsest éget előtte, a transzcendens világgal kerül kapcsolatba, imádkozik. Ezért, amikor esetleg megcsókolja a képet, ez az ábrázolt személynek szól és a forrás mindig a Szentírás.

Az ikonfestők azért is nem törekszenek arra, sőt, szinte tilos is, úgy ábrázolni a szereplőket, a világot, ahogyan azok a valóságban, reálisan kinéznek. Nem szabad hasonlítaniuk a földies, plasztikus ábrázolásra, így a keleti egyházban nincsenek szobrok sem. Az ikonokon minden stilizált, de mindennek: a színeknek, az elrendezésnek megvan a fontos jelentése.

A megtekintett karácsonyi ikonok középpontjában a megszületett Jézus látható, de legtöbbször halotti gyolcsba tekerve, amely utal isteni küldetésére.
Béke és összhang uralkodik a valódi ikonokon.

A budaörsi görögkatolikus közösség szép számmal vett részt az előadáson és a végén, miután az atya kérdésekre válaszolt, finom süteményekkel kínálta a megjelenteket.

SSzK