Az 1940-es népszámláláskor Budaörsön tíz család vallotta magát evangélikus vallásúnak, ma új építésű saját templomuk van a főutcán és ünnepi alkalmakkor nem jut mindenkinek ülőhely. Beszélgetés Endreffy Géza lelkésszel. Erről a hosszú, dolgos útról beszélgetek a gyülekezet lelkészével, akinek lelkészi útja és a gyülekezet fejlődése összefonódott.
Budapesten született 1970-ben vallásos családi környezetben. Apai ágon hat generációt visszatekintve mindvégig volt lelkész a családban. Érettségi után nem gondolt az egyházi pályára és egy sikertelen egyetemi felvételi után kórházban vállalt állást. A beteg emberek sorsa, azok testi és lelki traumái –empatikus ember lévén- lelkileg oly mértékben megérintették, hogy - az időközbeni sikeres orvosi és teológiai felvételi vizsga után - ő az egyházi élet mellett kötelezte el magát.
Budaörsön 1996 óta dolgozik lelkészként és sok-sok munkával és összefogással építették a gyülekezet tárgyi és lelki templomait.
  Az evangélikus családok kapcsolata - mondhatnánk születéstől a halálig – a gyülekezettel nagyon bensőséges és érzelemgazdag. Az építkezésben lehetőséget ad az iskolai hitoktatás, a folyamatos családlátogatás, a vasárnapi iskola sok-sok csoportja. Minden korcsoport –az óvodástól a idős korúakig- megfelelő figyelmet kap. Bizonyára ennek is köszönhető a gyülekezet folyamatos létszámgyarapodása.
  Az adventi ünnepek rendezvényei a városunkban lévő egyházak és intézmények összefogására, kapcsolataik mélyítésére is lehetőséget adnak. Most gondolok itt a gyertyagyújtás ökumenikus jellegére, egymás templomaiban való megjelenésre is. A Baptista gyülekezet például sikeres hangversenyt adott az evangélikus templomban, de a budaörsi fúvósok is „telt ház” előtt zenéltek. A karácsony előtt fellépő Mozart Zeneiskola kórusa a kultikus környezet mellett számíthat a templom orgonatámogatására is. Az egyházak ráhangolódása a város kulturális rendezvényeire a szeretet ünnepének közeledtével a nem hívőket is becsalja a templomokba. Így a karácsonyi ünnep bensőséges átélésében a mennyei orgonaszó és a szívmelengető gyermekkórus hallgatása közben a betérő azonosul Ady melankolikus, régi karácsonyokat felidéző szavaival …
„De jó volna tiszta szívből –úgy mint régen- fohászkodni, De jó volna megnyugodni.
De jó volna játszadozó gyermek lenni. Igaz hittel, gyermek szívvel. A világgal kibékülni,
Szeretetben üdvözülni. „ veilandgyula
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
