Zsúfolásig megtelt december 10.-én este az evangélikus templom, ahol a Leopold Mozart Zeneiskola és nagy múltra visszatekintő Budaörsi Fúvószenekar adott ünnepi hangversenyt.

Mielőtt azonban átadhattuk volna magunkat a zene élvezetének, Balogh László karnagy és Endreffy Géza, az evangélikus gyülekezet lelkipásztora mondott rövid köszöntőt. A lelkipásztor amellett, hogy a hallgatóságot üdvözölte, egyúttal szeretettel intette a zeneiskola növendékeit arra, hogy tanulják meg, mit jelent ilyen nagy létszámú közönség előtt szolgálni. Mert bizony – hangsúlyozta a lelkész – ez nem szereplés, hanem szolgálat.

A koncertet a Leopold Mozart Zeneiskola fiataljai kezdték, majd egy trombita-orgona duó következett. Harmadikként a zeneiskola fuvolazenekara előadásában – Fülep Márk fuvolaművész-tanár vezetésével – hallgathattunk meg egy kis csokrot, amelyben Bach mű éppúgy felcsendült, mint néhány közismert karácsonyi ének. Végül pedig a fúvószenekar segítségével különböző égtájakra, különböző földrészekre, országokba utazhattunk el a zene szárnyain. Az első állomás Németország volt, innen Afrikába vezetett az utunk, majd az angolszász országok bejárása következett.

Vasárnap este a református imaházban tovább folytatódott képzeletbeli utazásunk – ezúttal az elmúlt évszázadokba – a Budapesti Hegedű-Hárfa Duó jóvoltából. A duó 1984-ben alakult, az azóta eltelt közel harminc év alatt a világ számos országában megfordultak és adtak nagy sikert arató hangversenyt. Ez alkalommal Földesi Lajos (hegedű) és Kocsis Andrea (hárfa) rendhagyó műsorral készült. Nemcsak Donizetti és Paganini műveiből szólaltattak meg részleteket, hanem hangszereiket is bemutatták.

„Azt szeretnénk, ha lélekben rá tudnának hangolódni a zenére és a koncert végén feltöltődve mehetnének haza” – mondta Földesi Lajos bevezetőjében, mert a hegedűművész ez alkalommal a konferanszié szerepét is betöltötte. „Reméljük, hogy kicsit meg tudjuk törni az ilyenkor szokásos vásárlási lázat, hogy valóban a lényegre figyelhessünk” – tette még hozzá.
Egy-egy zenemű-részlet között elhangzó beszámolóból megtudhattuk, hogy a kissé szokatlannak, rendhagyónak tűnő hangszer-párosítás nem is annyira furcsa a klasszikus zene történetében: „A barokk zenében azokat a darabokat, amelyek hegedűre íródtak, több esetben gitár, orgona, csembaló vagy éppen hárfa kíséri, de ezeknek a kísérő hangszereknek akkoriban még nem volt megírt szólamuk, vagyis az előadók improvizatív készsége nagyobb szerepet kapott. Később aztán a klasszicizmusban ’korszerűsítették’ a hárfát, bevezették a dupla pedálrendszert, így alkalmassá vált a hangszer arra, hogy minden hangnemben játszhasson.
Ekkor már a szerzők külön leírták a hárfa szólamokat is és ez meghozta az újítást a romantikus zenében, amikor a hárfa már kiemelkedhetett a zenekarból a számára írt sok-sok szóló segítségével.”
Megtudhattuk még, hogy a hárfa összesen 47 húrral rendelkezik és hogy különböző ’trükkös’ módon akár még a gitár hangjához hasonlóan is képes megszólalni. A hegedűművész elmondásából arról is értesülhettünk, hogy a barokk kori hegedűk teljesen más felépítésűek voltak (sokkal laposabbak, a hangszer nyaka nem volt egybeépítve a testével és sokkal gyengébb hangon tudtak megszólalni), mint a mostaniak, de még a vonók is egészen mások voltak; más volt az íveltségük és lényegesen rövidebb méretben készítették őket.
A hangverseny végén Petőné Püski Ilona lelkipásztor elmondta, hogy a református gyülekezetben évek óta hagyománya van az adventi időszakban megrendezésre kerülő klasszikus zenei koncerteknek, hiszen azok az ünnepre való ráhangolódásnak fontos részét képezik.
De ebben az időszakban különösen is fontos Ézsaiás próféta ígérete Jézus születéséről, amely ígéret teljesedett be az első karácsonykor, amikor Jézus megszületett Betlehemben.
„Nagyon fontos, hogy mit jelent számunkra a várakozás: a Jézus Krisztussal való találkozásunkat.”

D. Molnár Márti
Fotó:veilandgyula-D Molnár Márti