Gondolom, sokan elsősorban azért mentünk el a sepsiszentgyörgyi együttes előadására, hogy kifejezzük barátságunkat, hátha még azt is tudtuk volna, milyen lenyűgöző előadást fogunk látni!

A néhány éve elhunyt, utánozhatatlan erdélyi cigányprímás emlékére készült az előadás, a bejátszásokban az ő hangját hallottuk, ahogyan emlékeiről mesél. A jelenetek gyorsan váltották egymást, a zenészek virtuóz játéka, a bravúros táncjelenetek egyre forróbbá tették a hangulatot és ámulatba ejtették a közönséget. Mintha ott lettünk volna mi is a boldog falusi muzsikálásokon és szívesen táncra perdültünk volna mi is.

Aki valamit is tud a népzenéről, annak Fodor Netti Sándor neve fogalom. Szerencsére hosszú életet élt, így számos tanítványa azóta is viszi tovább vagy legalább próbálja tovább vinni, amit tőle tanult, ellesett.

Részlet egy búcsúztatóból:

"1998-ban a Magyar Kulturális Örökség Minisztere a Népművészet Mestere címmel tüntette ki. És mindezen szakmai siker és anyagi megbecsülés ellenére egyforma lelkesedéssel és kedvvel tudott muzsikálni a New York-i Metropolitanben, a bodonkúti vagy a szucsági bálban, az inaktelki vagy a mérai lakodalomban, a budapesti vagy a kolozsvári táncházban. Értelmes ember lévén érezte a különbséget a helyszín és a közönség viszonylatában, viszont az igazi nagy muzsikusokhoz méltóan sohasem tett különbséget a zenei előadásmódban." (Könczei Csongor)

A nagy hegedűs azt mondta egy video-riportban, hogy sose hal meg. Sose hal meg azért, mert a rengeteg tanítványa tovább viszi azt, amit tőle tanult - és ő így örökké él majd.

Valóban azt éreztük az előadáson, hogy ott van köztünk. Örülünk, hogy - ha csak másfél órára is - mi is részesei lehettünk a népzene e csodálatos világának.

SSzk

Fotó: Veiland Gyula