hirdetés

A higany köztudomásúlag nehézfém, amely káros hatást gyakorol az élő szervezetekre. Tény, hogy a higany-tartalmú egészségügyi mérőműszerek (láz- és vérnyomásmérő készülékek) forgalomból történő kivonásáról már megszületett a döntés: a kórházakból és rendelőintézetekből fokozatosan kell leépíteni ezeket és helyettük digitális mérőeszközöket hadrendbe állítani. De egyénileg sem vásárolhatunk már higannyal működő berendezéseket, sőt a nagy ipari higany-felhasználók is fokozatosan lecserélik ezt a technológiát: korszerűbb és nem mérgező hatású gyártási folyamatok váltják fel a közeli jövőben a már elavultat. A higanyt 2011. március 15-től az összes uniós tagállamban(!) veszélyes hulladékká minősítették; ezzel szemben hazánkban – uniós tagállamként(!) – a gyógyszeripar még mindig ezt az anyagot használja konzerválásra többek között az influenza elleni védőoltás esetében.
A higanyról és hatásairól beszélgettünk Wagner Ödönnel, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi egyetem docensével, gyógyszerész doktorral, a kémiai tudomány kandidátusával.


Mi a higany és milyen alapvető információkat kell tudnunk róla?
A higany a periódusos rendszer 80-as rendszámú eleme, a cinkcsoport tagja. Ide tartozik még rajta kívül a cink és a kadmium. Ezek negatívabbak, mint a hidrogén, vagyis nem oxidálódó savakban is oldódnak, a higany ezzel szemben csak oxidálódó savakban oldódik. A higany természetes állapotban vulkáni működés eredményeként keletkező, oldhatatlan higany-szulfid (más néven cinnabarit, cinóber), amely bakteriális működés következtében már vízoldható higany-szulfáttá alakulhat át. Fagyáspontja -38, 9 Celsius fok, vagyis ezen a hőmérsékleten kerül tejesen szilárd halmazállapotba.

Ez akkor azt jelenti, hogy a fogászatban használatos, higanytartalmú amalgám – szemben néhány fogorvos és más egészségügyi szakember állításával – mégsem teljesen szilárd halmazállapotú és az sem igaz, hogy az amalgám-tömésekből nem szívódik fel több-kevesebb higany a szervezetünkbe…?
A fogtömések a higanynak más fémekkel alkotott ötvözeteiből készülnek. Ennek amalgámtartalma nagyjából 70%, a fennmaradó 30% pedig főleg ezüstöt és rezet tartalmaz. És bár az ezüst és a réz szilárd halmazállapotú fémek, amelyek ötvöződnek a higannyal és az így keletkező amalgám már szilárd, a higanynak azért még így is van valamekkora tenziója (gőznyomása), azaz kisebb-nagyobb mennyiségben szivároghat a fogtömésekből.

Ez mekkora mennyiséget képviselhet és ezzel szemben mennyi higanyt tartalmaz az influenza elleni védőoltás?

Veszélyes, a szervezetben felhalmozódó méreganyagról lévén szó, kijelentheti-e azt bárki felelősségteljesen, hogy ennek – gyógyászati úton – szervezetünkbe kerülése a megengedett egészségügyi határérték alatt van, így az teljesen ártalmatlan?
A fogtömésekből kikerülő higany felszívódásával kapcsolatban megoszlanak a vélemények attól függően, hogy ki melyik álláspontot védi elkötelezetten. Az tény, hogy szivároghat és mivel a higany zsíroldékony, zsírszöveteinkben vagy akár a csontokban is képes felhalmozódni. Ez nagyobb dózisban idegrendszeri károsodást okoz; higanymérgezés esetén mindig kimutathatóak idegrendszeri tünetek is.
Egyébként kisebb, kb. napi tíz mikrogrammnyi higany természetes úton is a szervezetünkbe kerülhet anélkül, hogy tudnánk róla. Ez a mennyiség nem rakódik le, nem halmozódik fel az emberi szervezetben, hanem – leginkább a széklettel és a nyállal távozik onnan. Ennél nagyobb mennyiségben viszont már tényleg veszélyes lehet. Azonban a megengedett egészségügyi határérték kérdése nem ennyire egyértelmű; ez valójában minden embernél egyedi, kinek mekkora dózist képes tolerálni a szervezete. Például jó néhány évvel ezelőtt a Nulladik típusú találkozások című tévéműsorban bemutattak egy asszonyt, akinek kezében a régi, sárga színű kétforintos ezüst színűre változott. A „beteg” alapos kivizsgálása után – aki egyébként teljesen jól érezte magát és a fenti „tüneten” kívül más panasza nem volt – megállapították, hogy erős higany-mérgezése van.

Hogyan kerülhet természetes úton higany a szervezetünkbe? Mire figyeljünk jobban, hogy ezt megakadályozzuk?
Az élelmiszerekkel, melyeket elfogyasztunk, a növények levelein lerakódó porszennyeződésen keresztül juthat higany a szervezetbe. Vagy a mezőgazdaságban régebben használt higanyos csávázószereken és a nem megfelelően tárolt, kidobott hő- vagy lázmérőkön keresztül. De a klórtermelő gyárak közelében még a beton pórusain keresztül is képes a higany a talajba szivárogni. A nagytétényi vegyi üzem igen nagy mértékű nehézfém kibocsátása miatt annyira elszennyeződött a gyár környékén a talaj, hogy a környékbeli kertekben termesztett zöldségfélék fogyasztásra alkalmatlanokká, az egészségre veszélyesekké váltak.
Az élelmiszerek egyébként is nagy odafigyelést igényelnek. Rengeteg tartósítószert és egyéb mesterséges anyagot tartalmazhatnak, amelyek akár egészségkárosító hatásúak is lehetnek. Véleményem szerint nagy hiba és felelőtlenség, hogy az unió területéről mindenfajta élelmiszert beengedünk és annak minőségére, összetételére vonatkozóan elfogadjuk az adott ország tanúsításait. Nem véletlen a rengeteg allergiás és különböző „furcsa betegségekben” szenvedő ember. Ezek az egészségügyi problémák nagyrészt a tartósítószereknek és a különböző növényvédőszereknek köszönhetőek.

Az influenza elleni oltáson kívül használatos-e a gyógyszeriparban higany vagy higany-származék más készítményekben is?
Többféle esetben használunk higany tartalmú vegyületeket a gyógyszeriparban; közülük több készítményben ez csak a tartósítószerként alkalmazott vegyület egyik atomjaként van jelen, de más gyógyszerben – például vizelethajtókban – a hatóanyag-molekula elengedhetetlen alkotóeleme a higany.
Egyébként az iparban a klórgáz előállítása során sokáig higanykatódos eljárást alkalmaztak, valamint régebben egyes mozgásérzékelő-kapcsolókban is higany volt a kapcsolóelem. De említhetném a festékgyártást is, amelyben régebben szintén megtalálhatóak voltak a higany egyes vegyületei. Nagyjából 15-20 éve vonták ki a forgalomból azokat a fajta szárazelemeket, amelyeken olvasható is volt a tájékoztatás, miszerint higanyt tartalmaznak.

Az Európai Unió más tagállamaiban már száműzték a higanyt a gyógyszergyártásból, ehhez képest nálunk még mindig kizárólag higanytartalmú oltóanyag kapható…
Az egészségügyben a higany tiomersal nevű szerves vegyülete használatos, mivel ez az anyag hatásos és biztonsággal konzerválja az influenza elleni oltóanyagot. Minden bizonnyal létezik kevésbé káros hatóanyag is, amelynek használata ugyanazt a hatást éri el, mint mérgező társáé, azonban ez nagyon sok idő, energia és pénz kérdése. Megnyugtatásul szeretném hozzáfűzni, hogy a hazai gyógyszergyártásban sokkal szigorúbb szabályozások vannak életben, mint általában a világ más országaiban.

Ha ez így van, miért nem hívják fel a figyelmét az embereknek – különös tekintettel a veszélyes méreganyagokat tartalmazó készítmények összetételére?

Egyébként is aggályos, hogy a gyógyszergyári termékek mellé eleve „hiányos” tájékoztatást adnak, hiszen magyarul, mindannyiunk számára érthető módon még soha egyetlen betegtájékoztató kísérőlap sem került a kezünkbe.
Tény, hogy az orvosoktól – akik felírják nekünk ezt vagy azt a gyógyszert – valóban sok tudnivalót nem lehet megkérdezni: sokan várnak az előcsarnokban, fáradtak, alulfizetettek az orvosok, stb. Ezzel szemben a gyógyszerészek már évek óta szorgalmazzák, hogy minden patikában – egy sarokban vagy egy külön kialakított kis helyiségben – kerüljön létrehozásra egy úgynevezett tájékoztató szoba, ahol a gyógyszerész minden hozzá forduló beteget tájékoztathatna az érdeklődés tárgyát képező készítményről: összetevőiről, hatóanyagáról, esetleges mellékhatásairól, más készítményekkel való kombinálhatóságáról, stb. De az állam ezt nem támogatja, legalábbis ezidáig nem kapták meg a gyógyszertárak az üzemeltetéshez szükséges állami támogatást. A különböző gyógyszerek hatóanyagainak elnevezése nemzetközi bejegyzéseken alapul, vagyis minden ország gyógyszerésze tudja, hogy adott esetben milyen készítményt takar egy-egy elnevezés. Természetesen bizonyos mellékhatásokról valóban tájékoztatni kellene a felhasználót, de itt lép képbe a kockázat-haszon elve. Tehát ha például az influenza elleni oltásra ráírnánk, hogy az higanyt tartalmaz, nagy valószínűséggel csak pánikot keltenénk és esetleg az sem kérné ennek beadását, akinek
egyébként nagy szüksége lenne rá. De mondok másik – ellen – példát: minden csokoládé csomagolóanyagán olvashatjuk „a termék nyomokban földimogyorót tartalmazhat” felíratot. Erre azért kell felhívni a vásárlók figyelmét, mert a földimogyoró erősen allergizáló anyag. Meggyőződésem, hogy a vásárlók nem olvassák el ezt a tájékoztatót, vagy ha mégis, akkor sem veszi komolyan szinte senki a felhívást.

Az influenza elleni „védő”oltás beadását csecsemőknek, kisgyerekeknek, idős embereknek, vagy krónikus betegségben szenvedő személyeknek ajánlják leginkább. Nem furcsa ez Ön szerint?

Hiszen pont ezek a személyek rendelkeznek a leggyengébb immunrendszerrel, amit a higany, pontosabban a tiomersal – lévén veszélyes méreg – csak még jobban legyengít.
A higanyvegyület az immunrendszer szempontjából indiferens, de mivel zsíroldékony, könnyen bejut a szervezetbe és ott hozzákapcsolódik az egyes biomolekulákon található bizonyos SH-csoportokhoz (ként és hidrogént tartalmazó csoportokhoz). Mivel a kötődés nagyon erős, így a higany a továbbiakban már nem kerül be újra a szervezetbe. Egyébként a higany felszívódását a szelén meggátolja; ez hatékony védekezést nyújt a nehézfémek ellen. Szelént tartalmaz többek között a fokhagyma vagy az ún. keresztes virágúak családjába tartozó növények jelentős része.

De akkor is méreganyag jut be egy legyengült szervezetű ember testébe, ami valamilyen formában jelez. És itt belép az emberi szervezet védekező-mechanizmusa…
Nagyon érzékeny szervezetű embernél valóban komoly megbetegedést okozhat, de ez nem kor- vagy betegségfüggő. Akár felnőtt és alapjában véve egészséges embernél is felléphet olyan mellékhatás vagy allergiás reakció, ami akár halálhoz is vezethet, de ez minden egészségügyi készítménnyel szemben igaz. Például említhetném a penicilint. Az erre való allergiás hajlam is csak akkor derül ki, miután a beteg ilyen összetevőt tartalmazó készítményt kapott. Ezekre az esetekre külön oda kell figyelni, de ezekből nem lehet általános következtetéseket levonni.

Említette, hogy Magyarországon nagyon szigorúan szabályozzák a gyógyszergyártási folyamatot. Miben nyilvánul meg ez a szigor?
Nálunk a gyógyszerek engedélyeztetése négy stádiumon keresztül történik. Legelső lépcsőként az úgynevezett petricsészés kísérletekről beszélünk, ezt követik az állatkísérletek, majd a különféle klinikai kísérletek és végül a betegek bevonásával történő klinikai kísérletek. Ennek az utolsó fázisnak is több fajtája van, amit most nem említenék részletesen.
Pontosan az alaposságnak köszönhetően több gyógyszerről menet közben derül ki, hogy máshol, más szervre jobb hatást gyakorol annál, mint amire előzőleg tesztelték (pl. Viagra).

D. Molnár Márti