Budaörs várossá nőtte ki magát. Sokszínű, különböző életvitelű emberek lakják, akiknek óhatatlanul akad ügyes-bajos dolguk, személyes problémájuk. Sokan keresik fel Budaörs polgármesterét, akinek fogadóóráján mindenki előtt nyitva áll az ajtó Milyen jellegűek ezek a problémák –kérdezem Wittinghoff Tamást polgármestert, aki ide s tova már húsz éve áll a budaörsi önkormányzat élén.

Elsősorban személyes jellegűek, amelyek természetüknél fogva nem közölhetőek. Kitüntető sokszor az a bizalom, amellyel közelednek felém és tőlem várják a megoldást. Ezeken a fogadóórákon szembesülök olyan emberi tragédiákkal, megoldatlannak tűnő helyzetekkel, melyek engem is lelkileg igénybe vesznek. Mivel személyes jellegűek, így ezekről nem beszélhetek. Inkább csak általánosságban vázolom ezeket.

Gondolom, nem meglepő, hogy a mai gazdasági helyzetben egyre több az olyan probléma, hogy sokan elveszítik a munkahelyüket, a biztos megélhetést és ezért kilátástalan helyzetbe kerülnek.
Sokan egyedül nevelik gyermekeiket, vagy lakásproblémájuk van, amin valahogyan segíteni kellene. Vannak, akik megélhetési problémával küzdenek, általában a megszűnt munkahely miatt kieső keresetük miatt.
Megkeresnek egy-egy vállalkozás megkezdése előtt, felvázolva terveiket és bemutatkoznak, ami igen jól esik. Segítségnyújtással is keresnek, gondolok itt jótékonysági rendezvények megtartásával is kapcsolatos tervek bemutatására. Ezek pozitív dolgok.
Iskolai és óvodai elhelyezést kérve is szezonális jelleggel keresnek meg.
Szabályozási tervekkel kapcsolatban sokan keresnek fel, vagy az oly népszerű budaörsi piac tervével is többször kerestek fel.
Építéshatósági eljárás miatt is jönnek hozzám jogorvoslatot keresve. Csakhogy a szabályozási tervek kötöttséget jelentenek egy-egy területre, és az emberek többsége nem érti és nem is akarja megérteni azt, hogy még a polgármester sem tudja azt megváltoztatni. Építéshatósági jogszabályok ellen nincs mit tennie még egy polgármesternek sem. Ilyen esetekben pedig szigorúan a jegyzőt illeti meg a döntés joga, amibe még csak bele sem tekinthetek. Én csak az ügyfél panaszának közvetítője lehetek, megoldója nem.
Szociális ügyekben van mozgásterem, habár az alapeljárás itt is rendeletek között történik.

Mint említettem, a fogadóórák végére lelkileg én is a mélyre kerülök, mert ha egy kicsit is empátiával viseltetek a panaszokkal szemben, akkor ez rám is teherként nehezül.
Természetesen vannak vidámabb ügyek is. Például rendezvény-szervezők különböző ötleteikkel keresnek meg, vagy cégek a város számára felkínált ajánlataikkal jönnek el hozzám. Ezek kétségkívül könnyebb percei a fogadóóráknak.

Egyébként most köszön vissza az erőfeszítés, amikor olyan sokat kellett küzdeni egy-egy cég Budaörsre telepítéséért. A cél a munkahelyteremtés és Budaörs gazdasági fellendítése volt, ami hitem szerint sikerült. Bebizonyosodott ,hogy egyik sincs a másik nélkül. Hol lennénk ma munkahelyeket illetően, ha nem vesznek körül bennünket olyan nagy cégek, amelyek tömegeket tudnak foglalkoztatni. Ennek ellenére is vannak munkát keresők, és ellehetetlenedett életek. És mindez a válság hatására még élesebben vetődik fel. Amúgy is szomorú tapasztalatom, s a ”jelenlegi hatalomgyakorlók” filozófiája sem javít azon, hogy Magyarországon a polgári gondolkodást mennyire kiölték a diktatúrák évtizedei. Az emberek gondolkodását nehéz megváltoztatni, hiszen még sokan vannak olyanok, akik megszokták azt, hogy helyettük gondolkodtak, azt hitetik el velük, hogy az állam a gyógyír a problémákra. Sajnos sokan nem érzik, hogy ez az „alattvalói lét” lényege… Pedig a megoldás mi magunk vagyunk, alapvetően rajtunk áll, milyen tudást szerzünk, hogy boldogulunk az életben. Megváltozott a világ. Ma már mindenkinek saját magának kell az alapoktól felépítenie az életét, mert helyette senki se fog tenni semmit. Meg kell tanulni az öngondoskodást. Természetesen segítségnyújtás létezik, s a legrászorultabbakról pedig kötelességünk gondoskodni, de ez a legtöbb esetben csak egy kezdeti lépés lehet, utána az egyén feladata a felszínen maradni, saját erőből „építkezni" és élni. Természetesen az állam feladata az elesettek támogatása, akik önerőből valamely egyéni adottság okán képtelenek gondoskodni.

Felkeresik-e az idős emberekkel kapcsolatos nehézségekkel, problémákkal? Egyre jobban öregszik az ország és megoldatlan problémák elé kerül egy-egy család a magatehetetlen, vagy csak magányos öreg családtagjával. Van e megoldás erre?

Van önálló idős otthonunk is, ahol sorban állás van. Ennél többet tenni nem tudunk, de jobb az országos átlagnál a helyzetünk.
Az idei évben sajnos csökkenteni kellett a támogatási összegeket. A válság ide is begyűrűzött. A költségvetésünk sokkal visszafogottabb, mint korábban.

Összegezve gondolataimat elmondhatom, ha az országos átlagot nézzük, Budaörs lakossága jobb helyzetben van. De ha az egyént nézzük és nem azt, hogy az országban éppen hol lakik, akkor itt is sok a nagyon nagy bajban lévő ember, akin minden erőnkkel igyekszünk segíteni. Sajnos a lehetőségeink egyre inkább szűkebbé válnak.

Mi várható a jövőt illetően?

Kicsit reményt vesztetten nézünk a jövő elé, ugyanis úgy tűnik, hogy anyagi lehetőségeink be fognak szűkülni. Mert mi is az önkormányzatiság lényege? Az ,hogy a helyben jelentkező problémákat helyben kell megoldani. Mert helyben ismerik a helyi problémákat, ismerik a szociális problémákat ,milyen jellegűek az igények. Senkit sem fog érdekelni egy másik család, tágabb értelemben egy másik település gondja -baja. Mindenkit a saját problémája érdekel. Ha kiiktatódik az egyén, vagy az önkormányzatok felelőssége, akkor onnantól kezdve nem lesz gazdája a problémák kezelésének. Úgy tűnik azonban, hogy a jövőt centralizáltan, az egyéni érdekek elhanyagolása mellett kell majd megélnünk. Ez pedig személyes véleményemet hangoztatva nem vezethet jóra.