
"Elég, ha az ember ici-pici dolgokban megtalálja a boldogságát" -interjú Gál Natáliával, a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház színművészével, aki a Művészet a Nemzetért Alapítvány meghívására érkezett Budaörsre, 2011.november 19-én.
Előadás előtt beszélgettünk.
Hány kilométert utaztak Budaörsig? Beregszász a magyar határtól néhány kilométerre fekszik, úgyhogy kicsit több, mint 300 km-t utaztunk.
Hogyan lett színésznő és hány éve űzi ezt a mesterséget?
Ezt a kérdést már gyakran feltették nekem és mindig hosszan válaszolom meg: Amikor iskolába jártam, minden tanárom szerette volna a saját pályáját, a saját vágyát belém plántálni és elindítani. Én minden tantárgyat igencsak szerettem. Érettségi előtt egy másik iskolában kerültem, ahol megismerkedtem egy magyar irodalom tanárnővel, őt Vidnyánszky Évi néninek hívják. Ő Muzsalyban dolgozik és sokan ismerik, mert a beregszászi színház gyerekstúdióját ő vezeti. Nála szavaltam először verset és akkor jöttem rá, hogy ez nekem nagyon tetszik és azért jó, hogy a színészi pályát választom, mert egyidőben lehetek orvos, tanár vagy bármi, ami szeretnék lenni. Tehát a színészi pálya az a hely, ahol az ember megtalálja önmagát és bármit, amire vágyik. Hogyha úgy hozza az élete, hogy a rendező belelát dolgokat, akkor szerepekben, ha nem, akkor különböző kis saját produkciókat képes csinálni, hogy azzal is kompenzálja, amit másoktól nem kap meg.
Így lettem színész, már 14 éve.
Mindig a beregszászi Nemzeti Színházban játszott, vagy kirándult más városokba akár más országokba is?
A színházunk egy zárt kis társulat, mi, amióta befejeztük a főiskolát, együtt vagyunk. Darabjainkat más országokban, de Magyarországon is többször bemutattuk már. Debrecen az a hely, ahol a mi főrendezőnk a színház igazgatója: Vidnyánszky Attila. Ezért Debrecenben több színész is játszik közülünk és egész előadásokat is átvittünk már oda. Viszont nem szerződtem soha más színházhoz! Úgy gondolom, Magyarország tele van nagyon jó színészekkel és az ember próbáljon meg ott valamit elérni és valamit tenni, ahová született. Nem kell ismertnek és világhírűnek lenni ahhoz, hogy az ember képes legyen valami jót, valami szépet, valami értékeset művelni. Ezért úgy gondolom, odahaza van rám szükség. Gyerekekkel is foglalkozom, a színházon kívül van egy színjátszó csoportom, főiskolán is tanítok media-szakosokat – ez tökéletesen elég ahhoz a kis élethez, amit én élek.
Ezt megelőzően mikor járt utoljára Magyarországon? Két-három héttel ezelőtt volt Jászberényben előadásunk, decemberben is lesznek előadásaink Debrecenben és Budapesten is, az egész színházzal együtt. De remélem, hogy önálló estek keretén belül is tudok majd többször Magyarországon fellépni. Van egy két személyes mese is, amelyet szívesen előadunk, ha hívnak.
Mik voltak eddig a legkedvesebb szerepei?
Színházunkban nagyon sok színésznő van, női szerep viszont kevés, így sokan kell osztozzunk a szerepeken. Ritka, amikor igazán jó szerepet kap az ember. A kedvenc szerepem Csehov Három nővérében Mása szerepe. Nagyon szeretem. A másik az Ahogy tetszik-ből Juci, a bolondos lányka. Viszont az utóbbi években arra jöttem rá, nemcsak szerepálmai lehetnek az embernek, hanem a gyerekekkel való foglalkozás is csodás dolog. Mint pedagógus, ezt is nagyon élvezem. Nemcsak színészként lehet valaki boldog, hanem pedagógusként is.
Úgy tudom, van két gyermeke és gyerekelőadásokkal is foglalkozik.
Igen, mivel Kárpátalján egy magyar színház van – és szerencsére rengeteg magyar óvóda és iskola működik - , de nincs olyan mese, előadás, amely gyerekeknek szólna. A gyerekeinket általában ukrán előadásokra, bábszínházba vagy mesékre viszik el – amelyeket még nem nagyon értenek. Ezért érzem fontosnak, hogy minél több magyar előadás szülessen a részükre.
Volt-e már a maihoz hasonló tematikus műsora? Igen volt, azt én készítettem ugyan, de mások adták elő. Elsősorban gyerekekkel készültünk ilyen előadásokra ünnepek alkalmából.
Most október 23-ra készítettünk a színházunkkal egy műsort, amelyet a beregszászi Rákóczi Ferenc magyar főiskolán adtunk elő. Azelőtt pedig tavaly karácsonyra készítettem egy műsort négy színésszel és három zenésszel.
A mai műsora miről szól majd? Elsősorban a szerelemről. Ez a téma mindenkit érdekel és megmozgatja a nézők fantáziáját. Azt is lehet mondani, hogy a szerelem az, ami előre hajt minket. A nőkről, a férfiakról, arról, hogy a nő mit gondol, hogy a férfi mit gondol. Versek és próza.
Csak férfi szerzőktől hallunk majd műveket?
Nehéz női költőktől verseket találni, mert vannak szépek, de nagyon bő a kínálat. Most egyetlen Nemes Nagy Ágnes vers hangzik majd el.
Az utolsó kérdésemet szinte már meg is válaszolta: vannak-e szerepálmai?
Nincsenek már szerepálmaim. Úgy gondolom, hogy az ember próbáljon meg értékeset alkotni és próbáljon meg – az álmainak és vágyainak élve – olyan dolgot létrehozni, amelyben jól érzi magát. És ha ehhez a sikerek és egy kis segítség is megvan – akkor az ember már boldog. Elég, ha az ember ici-pici dolgokban megtalálja a boldogságát.
Köszönöm szépen!
Az előadás után méltán zúgott a taps Gál Natáliának: tehetsége, művészete nagy hatással volt a hallgatóságra – jól szórakoztunk, de maradt átgondolnivalónk is bőven. Úgy a férfiaknak, mint a nőknek …
SSzK Fotó: veiland gyula
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|