Márton, egy római tribunus i.sz. 316-ban született fia apja kívánságára a légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiens-ben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották. A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, jótékony püspök volt. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.

Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett oltárra, Franciaországban pedig az V-VI. század fordulóján egyenesen nemzeti szentként tisztelték.

Legméltóbban a szeretett püspökre a budaörsi katolikus templomban emlékeztek a Leopold Mozart Zeneiskola fiú-diákjai, kiegészülve Esztergomból érkezett előénekesekkel, amikor  elénekelték a Szent Márton vesperást  (esti zsolozsmát). A szentbeszédet Varga János plébános atya mondta, és a padokban helyet foglaló budaörsi kórusok tagjai is,  kiegészülve a hívekkel, részt vettek az énekes imádságban. 

Márton-napi lakoma

A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez nem annyira a szentéletű püspököt eláruló szárnyasokkal függött össze, hanem azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

A Márton lúdja tulajdonképpen egy régi római étkezési szokást elevenít fel. Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjainak gágogása ébresztette föl a fáradt őrséget amikor a gallusok a várost el akarták foglalni éjszakának idején. Innen ered a lúd megtisztelő avis Martis neve. Mindezekkel magyarázható, hogy ezen a napon szép, hizlalt lúd volt az ünnepi eledel

Gyermekrendezvények a városban:

A Városi Régészeti Kiállítás kézműves foglalkozásokkal (libás díszek és lámpások készítése) népi játékok, íjászat és libavadászattal (fődíj egy lúdláb torta) várta az érdeklődőket.
A Lakótelepi Közösségi Házban a gyerekek töklámpásokat faragtak. üveglámpásokat festettek és tízóraira libazsíros kenyeret , teát és sült tököt fogyaszthattak.

Lámpás felvonulás síppal, dobbal a szabadság úton a városházától a Jókai Művelődési Központig ahol Gulyás László vándormuzsikus szórakoztatta a gyerekeket és szüleiket. Ezt követően Táncház következett a Szélrózsa Néptáncegyüttes közreműködésével.

veiland gyula