
Kedves fiatalasszony nyitott ajtót a megbeszélt időben. Kis kertes házában, a Baross utcában találkoztunk és beszélgettünk. Csupa szív, csupa lélek embert ismerhettem meg benne.
Gyerekkoráról nem szívesen beszél, rosszak az emlékei. Csak annyit mond el, hogy 13 éves koráig Békésen éltek. A középiskolát már itt Budaörsön a Rózsa utcai Gimnáziumban 1981-ben végezte el.
A rajzolás és maga a művészet mindig egyfajta menedék volt a számomra - mondta.
"Huszonöt évesen kezdtem el szobrászkodni. Egy csoda a számomra azóta is. Ajándék Istentől. Ami által én is kapok, és ami által adhatok másoknak én is. 
A kezdetekben a Ferenczy Körben tanultam rajzolni, mintázni, majd bejártam az Iparművészeti Egyetem előkészítő tanfolyamaira. Nem volt bátorságom abban az időben felvételizni, bármilyen művészeti karra. Mivel azonban dolgoztam óvónőként és van 3 fiam és mindig is szerettem a gyerekeket, gondoltam összekötöm a kettőt, az alkotást és az oktatást. Így elvégeztem a Népi játék és Kismesterség Szakoktató Képzőt, fazekas szakon. Azóta kerámia oktatóként dolgozom, itthon a műhelyemben és bárhol ahova szeretettel hívnak.
Jelenleg a Művelődési Házban és a Bleyer Jakab Német Nemzetiségi Általános Iskolában, valamint időszakonként a Helytörténeti Múzeumban szoktam kézműves foglalkozásokat tartani.
A fiaim felnőttek. Tanulhatok újra. 48 éves fejjel főiskolás lettem. A BKF művészeti karára járok. Ha Isten is úgy akarja, és eddig nagyon úgy tűnik, támogat a terveimben, művészetterapeuta leszek. Tapasztalatból tudom mi az pszichológushoz járni, pánikbetegnek lenni, tudom mi az, amikor szinte fáj élni a napi szorongások miatt, milyen depressziósnak lenni. Gyógyítani szeretnék azzal, ami engem is gyógyított lelkileg." A polcokon már ott sorakoznak a karácsonyra szánt ajándéktárgyak, angyalok, adventi koszorúk. Az égetés után még színek kerülnek rájuk. Ezek is értékesítésre várnak.
"Két fiam még velem él, egyik középiskolás, a másik egy műtéti balesetből kifolyólag rehabilitálásra szorul. Több lábon kell megállnunk. A szobraimból itthon csak pár darab látható, mert vagy eladom, vagy elajándékozom őket. Azt gondolom arra valók, hogy örömet szerezzenek, nem arra, hogy minket kiszorítsanak a lakásból. 
Nekem örömet okoz a készítésük, aztán örömet okoz az is, amikor látom, hogy örül neki az, aki kapja. Ha vevő az illető, akkor ezt az örömöt ő is tovább adja. A Budaörsi Művészek Egyesületének tagja vagyok. Számomra sokat jelent ez, sok-sok művészbarát vesz körül. Az idén Almásházán voltunk egy alkotótáborban, ami mindannyiunknak maradandó élményt adott." A riportot készítette: Major Edit Fotó: Veiland Gyula
A hét művésze: Kádár Gabriella
Fotó:Veiland Gyula
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|