Molnár Ferenc sokunk előtt ismert kedves színpadi darabjairól, de novelláit is sokan olvassák és joggal szeretik. Stílusa könnyed, kellemes környezetben játszódó, múlt századi körülményeket idéz. Művei közül nem egy színpadra került, amelyeket változatlan sikerrel játszanak fővárosi és vidéki színpadokon.

Az alkotókról: Molnár Ferenc 1878-ban született és 1952. április 1-én halt meg New Yorkban. Zerkovitz Béla Szegeden 1881.julius 1-én született és Budapesten 1948.október 23-án halt meg. Népszerű sanzon- és operettszerző, a századforduló utáni magyar kuplé és sanzonszerzők egyik legjelentősebb alakja.

"A doktor úr"  Molnár Ferenc első színpadi alkotása, fűszerezve Zerkovitz Béla slágereivel, melyet ezen az esten a Budaörsi Játékszín előadásában láthattunk.
Témája ugyanúgy aktuális ma, mint születésekor. A világ semmit sem változott több mint száz éve. Akkor is voltak gátlástalan ügyvédek, minden információt szállító társak, hatalmukkal visszaélő rendőrők, kikapós feleségek és ártatlan szerelmek. Csak a színtér változik, esetleg a divat, de a lényeg ugyanaz marad.

A társulat elsőrendű játékát a közönség hálás tapssal jutalmazta. A főszereplők tökéletes teljesítménye mellett szólni kell a mellékszereplőkről, akik sokszínű játékukkal hozzájárultak az est sikeréhez.
Így: Tompa Ádám, Horányi László, Illés Dániel, Csizmadia Ildikó, Timkó Eszter, Borbély Sándor és Stubnya Béla.

A főszereplők újra remekeltek. A címszerepben Tóth Sándort láthattuk. Pikali Gerda és Magyar Attila pedig a tőlük megszokott remek játékukkal igazi élményt nyújtottak.

A díszlet Fodor Viola, a jelmez Opra Szabó Zsófia, a koreográfia Kadala Petra munkáját dicséri. Zerkovitz Béla dalait Csengery Dániel hangszerelte, a korrepetitor Gebora György, a dramaturg pedig Németh Virág volt.

A tökéletes összhangú rendezés Salamon Suba László és Bíró Dénes munkája.

A szünetben beszélgettem egy-egy ismerőssel. Sokan a fővárosból jönnek, bérletet vásárolnak az új évadra remélve, hogy a Budaörsi Játékszín az idei szezonban is kellemes kikapcsolódást nyújt darabjaival.

Beszámoló: Major Edit
Fotó: Veiland Gyula