Az ünnep már az ókori Rómában is létezett "feralia" néven. A katolikus egyházban először 998-ban ünnepelték. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a mindenszentek napja után, amely az üdvözült lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is. Az ünnep a 11. században terjedt el széles körben a clunyi bencések hatására, a 14. században vált hivatalossá.

Az ünnepet azért látták szükségesnek, mert a katolikus gondolkodás szerint a kisebb bűnökért a lélek a purgatóriumban bűnhődik és üdvözülését meggyorsíthatja, ha az élők könyörögnek érte. A halottak napján gyakran mondott imádság a Halottak olvasója, amely öt tizedből áll, Jézus öt sebének emlékezetére.

Általános szokás szerint az előtte való nap délutánján, a „halottak estéjén” rendbe hozzák a sírokat: virágokkal, koszorúkkal feldíszítik és az este közeledtével gyertyákkal, mécsesekkel kivilágítják, „hogy az örök világosság fényeskedjék” az elhunytak lelkének. Idegenben elhunyt, ismeretlen földben nyugvók emlékének a temetőkereszt vagy más közösségi temetőjel körül gyújtanak gyertyát. Régente néhol egyenesen máglyát gyújtottak, miközben szünet nélkül harangoztak.

Elterjedt szokás szerint ezen az estén otthon is égett a gyertya, mégpedig annyi szál, ahány halottja volt a családnak.

Emlékezés...

Állok sírotok előtt elgondolkodva...
Mi is volt ezelőtt?
Látom, ahogy ültök az asztal két végén,
S beszélgettek, mi is lesz az utatok végén.

Állok egyedül... és emlékezem.
A szép napokra, az együtt megélt Örömökre,
Édesanyám bársonyos, simogató,
Bánatot elhessegető két kezére.

Behunyom szemem s látlak Apu...
Ahogy töröd a diót, aztán pihensz,
Soványan, keresztbe tett lábbal.
Csokit húzol a zsebedből elő,
Megjött az unoka, a kis bajkeverő.

Fehér virágok takarják sírotok,
A mécsesek lángja értetek lobog.
Emlékeim megszépülve,
Csak a szépre emlékezve,
NYUGODJATOK BÉKESSÉGBE'

vers: Gréczi Józsefné....Emlékezés

Veiland Gyula