
Zarándoklat a világ végére, térben és lélekben. – állt a meghívón. El Camino – vagyis az ÚT, amit egyre többen végigjárnak Magyarországról is, és sokan már akár másnap újból elindulnának. A késői kezdés (19 óra) és a szemerkélő eső ellenére szép számmal jöttek az érdeklődők a csütörtöki előadásra.
Olyanok, akik már megjárták az utat, és olyanok, akik készülnek rá. Az érkezőket kellemes zene, gyümölcsös tea illat, családias légkör fogadta. Az előadó – Kiss Péter, a budapesti El Camino de Santiago Zarándok Klub vezetője – zarándokbarátsággal köszöntötte a hallgatóságát. Elmondta, hogy a klub 2007-ben alakult azzal a céllal, hogy segítse az útra indulókat és a hazatérteknek lehetőséget adjon a tapasztalataik, élményeik átadására, megbeszélésére. Meggyőződése, hogy ha valakit megérint a zarándoklat gondolata, az” megfertőződik” és attól fogva egyre erősödő „camino-lázban” ég, mígnem a gondolattól eljut a megvalósításig.
![]()
A diavetítéssel egybekötött előadáson a gyönyörködésen kívül választ kaphattunk számtalan kimondatlan kérdésünkre. Kiss Péter a több kiindulási lehetőség közül a Saint Jean Pied de Port falucskát választotta, ahol az 1584-ben épült házban található zarándokirodában átvette az igazolványát, és elindult azon az úton, amit a középkortól járnak a zarándokok százezrei. Az út védőszentje Szent Jakab, jelképe a fésűskagyló. A kagyló és a jól látható sárga nyíl jelzi az irányt, el sem lehet tévedni. A szálláshelyeken kedves és előzékeny helybéliek várják a megfáradt utazót. Esténként, a vacsoraasztalnál több náció tagjai váltanak szót, akár „kézzel-lábbal”, vagy más metakommunikációs jelekkel. A legtöbben nemzetiségüket jelző tárgyat hordanak ruhájukon, hátizsákjukon. _atmeretezve.JPG) Az út sokat nyújt az egyénnek lélekben, gondolatban és fizikailag. Mindenki más-más indíttatásból vállalja, mivel különböző sorsot tudhat magáénak. Szinte kivétel nélkül egy tisztulási folyamaton mennek át az emberek, és ezt átérezve sokan sírva fakadnak, ami nem szégyellnivaló a zarándokok között. Erős késztetést tapasztalnak magukon, hogy az otthoniakra – családjukra, barátaikra, szeretteikre - gondoljanak, nap-mint nap. Többen egy kis követ visznek magukkal, amibe „bezárják” gondjaikat, problémáikat és az út mellett felállított vaskereszt tövénél hagyják. A néhol érintetlen természet közelsége, a békességet sugárzó végtelen Mezeta, a spanyol alföld, mindez a Tejút alatt, feltölti a lelket. A városokba érve más jellegű látnivalókban gyönyörködhetnek. Az út vége: Santiago de Compostela. A zarándokok kihagyhatatlan úti célja a katedrális, a keresztény világban a harmadik legnagyobb. Aki onnan még tovább utazik vagy esetleg gyalogol, az eljut a világ végére, de legalább is az Atlanti óceán partjára. Az előadó büszkén mutatta díszes, latin nyelvű zarándokdiplomáját, amit Compostelában vehetett át. S.K. Fotó:Veiland Gyula
Zarándoklat Spanyolországban
"El Camino-zarándoklat a világ végére, térben és lélekben" Kiss Péter fiatal zarándok beszámolója a Jókaiban. Fotó:Veiland Gyula
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|