Hatalmas, várakozással teli nézősereg gyűlt össze a templomhajóban.
A hallgatóságban helyet foglalt Rost Andrea, a híres operaénekesnő, városunk díszpolgára is.

A műsor izgalmasnak ígérkezett.
Karnagyunk eltökélt szándéka a zene szolgálata.
A meghívott kórusok - a Leopold Mozart Zeneiskola leánykara és a Pro Musica /PM/ kórus barátaiból alakult Férfikar - jelenléte is a zene mind több színben való megszólaltatását szolgálta.

A sok küzdelmes próba és gyakorlás után, lelkünket kisimítva álltunk szeretett közönségünk elé azzal a reménnyel, hogy ezen az estén átsuhan a Művészet Angyala a lelkeken.
Karnagyunk /Krasznai Gáspár/ intésére a vidám szerelemkastélyba repültünk és reményeink szerint vittük a közönséget is./ Don Sanche, avagy a szerelem kastélya/
Pintér Edina /apród/ briliáns koloratúrszopránja bennünket ugyanúgy elbűvölt, mint a közönséget és segített az átélésben. Szinte felemelt bennünket .A szóló és a kórus vidáman labdázott a hangokkal, felelgetett egymásnak.
Ezen az estén a célunk Liszt Ferenc művészetének bemutatása „másképpen”.
Krasznai Gáspár karnagy különös, ritkán játszott műveket „ásott” elő, a közönség gyönyörködtetésére.
A gyermeki gondtalanságot, ártatlanságot a Leopold Mozart Zeneiskola friss, csengő hangú, tehetséges kis növendékei is híven tolmácsolták a felnőtt kórustagok között énekelve .A pillangók szárnyalása, az őzikék szökellése, a gond nélküli tiszta élet jelképei /Szent Erzsébet legendája oratórium/, a gyermeki lélekhez állnak legközelebb.

Karnagyunk szóban is tolmácsolta az előadandó műveket, majd zongorán egy-két akkordot lejátszva segített annak megértésében. A közönség láthatóan élvezte ezt az újszerű hangversenyt.
Már senki nem érezte magát kívülállónak, hanem beavatottnak.
Mindenki részt vett az előadásban, egy kicsit közük lett Liszthez, a nagy géniuszhoz.
Már együtt álltunk mindnyájan a művészet oltáránál, előadók és közönségünk.

Ez az együttes áhítat a közönséggel megszülte az est talán legsikeresebb darabját, a 137. zsoltárt.
A babiloni fogságba hurcolt izraeli ősatyák fájdalmát kifejező mű, fájdalmas tisztelgés az igazán megélt HIT előtt.
” Hogyan énekelnők az Úrnak énekét idegen földön?” A mű hangulata az elvesztés gyászos érzését hordozza. Farkas Míra hárfazenéje és Bogáti László hegedűszólója, valamint Pintér Edina fájdalommal teli szólóéneke könnyeket csalt a közönség szemébe, akik hosszú vastapssal jutalmazták az élményt.

Az est folyamán még elhangzott:

-Üzenet és a Weimari népdal- a zeneiskolások előadásában – dr.Losonczy Katalin, valamint Óhidiné Pál Judit  karnagyok vezényletével.

A Requiem-Offertorium c.művet Burkus Boglárka vezényelte, aki a PM kórus szólamvezetője, és ez a férfikarra írt mű a diplomamunkája.
Megrázó élmény volt, ez a szerző gyásszal terhes életszakaszából származó, nem szokványos requiem.

Utoljára, de nem utolsó sorban a hárfával kísért Mária himnusz:Inno a Maria Vergine, amely mű elhangzásakor valóban megnyíltak az ég ablakai.

Október 16-án a Pro Musica Kórus és barátai közösségre hívták a budaörsi zenekedvelőket.
Tisztelegjünk együtt a nagy géniusz, Liszt Ferenc előtt, aki 200 évvel ezelőtt született, és műveivel ma, Budaörsön, megsimogatta lelkünket, könnyekre fakasztott és örömre hívott!

Köszönet azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre a csoda: Kiss Ferenc, Rácz Illés, Harmath Dénes, Czinege Ádám szólistáknak, Pál Diana/orgona- és harmónium művésznőnek, Óhidiné Pál Judit és Szabó Ferenc János /zongoraművészeknek/, dr Losonczy Katalin, a Zeneiskola igazgatónőjének és karnagyának.

Hága Györgyi

Fotó: Veiland Gyula