Losonczy István Budapesten született 1967-ben. A középiskolát Budapesten végezte, majd Pécsre került, ahol diplomát szerzett a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán. Budaörsön 1995 óta él, feleségével két gyermeket nevelnek és egyre inkább hazájának érzi a Kőhegy alatti otthonát, melynek ablakaiból rálát a Kőhegyre és a Kálváriára is. Képeiről visszaköszönnek a budaörsi hegyoldal oly jellemző keskeny utcái, terei, hangulatai.

Ahogy oly sokan mások, az első sikereit ő is a ceruzarajzokkal érte el. Két kiállított ceruzarajzán már akkor is jellemző volt a kimunkált részletező ábrázolás. Erős késztetést érzett, hogy képein az apró részleteket is visszaadja, akár egy fénykép. Mikor váltott az olajra, akkor egyéniségéhez oly közeli, a  XVII. században megjelenő északi stílusban kezdett festeni, melynek eszköze a tűecset volt. A tűecsettel készített részletező kompozícióinál elsősorban a lokálszínek aprólékos rendszerezésén keresztül, vagyis sokszor alig látható szín-különbségek előzetes kikeverésével sikerült többszörösen tört színsorokat összehangolnia. Ezek a festmények leíró jellegűek.

Három-négy évvel ezelőtt olyan változások kezdődtek életében, amelyek hatással voltak művészeti stílusára és festői nézőpontváltást eredményeztek. A nagyméretű vásznak megjelenésével az alkotótáborokban kezdetét vette egy kutatói-felfedezői tevékenység, melynek során a színkeveréssel egymás mellé állított színek intenzívebb kölcsönhatásba lépnek egymással. Második lépésként ezen színeket a figurális festészetnél már jól begyakorolt színátmenetekkel lehet felépíteni. A „négyzetes pupilla” megalkotásával sikerült láttatni és megfesteni mindazon kutatási tapasztalatokat, amelyekre szert tett az utóbbi időben.

Riport és fotó: Veiland Gyula