A történet az egymilliós jackpot megnyerése körül forog. A nyeremény kézhezvételének feltétele az egymillió bélyeg felragasztása és visszaküldése. Ilyen szerencse csak egyszer adódik az életben, ezt meg kell ragadni, de hogyan? Irdatlan mennyiség ez! A szerencsés nyertes azonban nem esik kétségbe, meghívja sógornőit és szomszédasszonyait a ragasztásra.

Miközben a bélyegek felragasztásra kerülnek, vagy inkább csak kerülnének, napvilágra kerülnek azok a rejtett emberi érzelmek, amelyek mi tagadás, valahol bennünk is megvannak. Irigység, harácsolás, kapzsiság. Így aztán érthető, hogy a bélyegek szép lassan eltűnnek, ahelyett hogy felragasztásra kerülnének. Ha nekem nem jut, ne jusson a másiknak sem, vagyis dögöljön meg a másik tehene, ha már az enyém megdöglött. Nem lehet elviselni a másik szerencséjét. Kiderül hogy kapcsolatukban több a képmutatás, mint az őszinte sógornői és testvéri szeretet.

Az összezárt nők mindegyike valamilyen formában csalódott az életben, s miközben ragasztanak, mindegyikőjükből dől a panasz trágár kivitelben.

Az egyiket csalja a férje, mert ő már látni sem bírja hitvesét. A másik asszony idős anyjától nem élhet a szabadsággal, már szinte nyűg az egyébként szeretett személy. A harmadik magányában örömtanyába jár, s habár ő már nem kell senkinek, legalább vigasztalódik mások örömétől. A fiatalabbak is már elindultak azon az úton, ami ugyanoda fog vezetni, mint elődeik élete. Az egyiket elhagyja szerelme és abortuszra kényszerül, a másik lány frivol viselkedésével elérte, hogy a család kitagadta.

Tömény tragédia ez a komédia. Fűszerezve igen csak útszéli szöveggel, amit a szereplők szenzációsan adnak elő. A darab gördülékeny és tanulságos. A szereplőgárda ragyogóan oldotta meg  könnyűnek nem mondható feladatát.

Beszámoló:
Major Edit

Fotó: SSzK