A Művelődési Központ színháztermében 2011.szeptember 28-án meglepően sokan ültek a nézőtéren. Érdekes előadást hallhattak az Irodalmi Szalon második félévének nyitó rendezvényén Tamási Áronról, az íróról.

Az estet a korondi származású Kovács Krisztina Vass Albert versével nyitotta meg,

„A fél világot is befuthatod
Más ember földjén testvértelen leszel
Elfúj a szél, mint bús őszi lombot, ha nemzetedről megfeledkezel”

Ezt követően Dr. Medvigy Endre irodalomtörténész ismertette Tamási Áron életét, életművét. Szemelvényeket hallhattunk legsikeresebb alkotásaiból, melyet Szabó András színművész adott elő.

Nem véletlen, hogy Vass Albert versét választották az előadás nyitányaként. A költő személyesen ismerte Tamási Áront. Ismerte gondolatvilágát, politikai nézetét. Hasonló sorsúak voltak mindketten és egy ugyanazon eszméért harcoltak egész életükben.

Gyökereik a székely földben közösen eredtek. Mindkettejük szíve a magyarságért, a határon túlra szorult erdélyi magyarokért dobogott. Vass Albert verseivel ugyan úgy, mint Tamási Áron novelláival, elbeszéléseivel, regényeivel hűen mutatták be azt kort, amelyben éltek. Mindkettőjük vágya volt, hogy a magyarság otthon legyen hazájában .

De mikor is élt Tamási Áron?

Székely földműves család gyermekeként látta meg a napvilágot 1877. szeptember 20-án Farkaslakán. Apja Tamás Dénes, földműves, anyja Fancsali Márta. Mivel az ifjú Tamási Áron játék közben egy pisztollyal meglőtte bal kezét, a szülők úgy határoztak, hogy taníttatni fogják.

1904-től Farkaslakán járt elemi iskolába. 1910-től a székelyudvarhelyi katolikus főgimnázium tanulója (amit halála után róla neveznek majd el). 1916-ban behívták katonának. 1917-ben hadiérettségit tett Gyulafehérváron, majd 1918-ban karpaszományos őrvezetőként az olasz frontra került. Hazatérve 1918-ban jogi tanulmányokat folytatott, majd mikor itt lediplomázott, Kereskedelmi Akadémián tanult tovább, ahol 1922-ben szerzett diplomát. Banktisztviselőként helyezkedett el Kolozsváron majd Brassóban.

Az első világháborút követően Erdélyt Romániához csatolták, így 1923-bqn kivándorolt Amerikába. Írói karrierje ezekben az időkben kezdett kibontakozni, Szász Tamás a pogány című novellájával pályázatot nyert. Később a székely népballadák, népdalok által ihletett művei születtek.

1926-ban hazatelepült és szűkebb hazája – Erdély - közkedvelt írója lett. A két háború között gyors egymásutánban jelentek meg novelláskötetei, regényei is, közülük is az elsők között A szűzmáriás királyfi, amit javarészt még Amerikában írt, de csak hazatelepülése után fejezett be. Ezután jött a Címeresek, amelyekben az erdélyi világ feszültségeit rajzolta meg, majd fő műve, az Ábel-trilógia. Előbb az Ábel a rengetegben, majd folytatásai: Ábel az országban és Ábel Amerikában, melyek tartalmát javarészt saját életéből merítette.
Az első világháború borzalmai után következett a második világháború, amely felülmúlta borzalmaival az előzőt. Mindenki előtt ismert, hogy Erdély végérvényesen elkerült az anyaországtól. Számos, abban a korban élt írót, költőt szinte csak ez foglalkoztatott és a toll erejével igyekeztek harcot indítani az igazságért.

Tamási Áron 1966.május 26-án hunyt el Budapesten. Kérésére szülőfalujában, Farkaslakán temették el. Itt látható a sírja a templomkertben, melynek sírkövét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászok alkották. A kövön ez a felirat olvasható:
„Törzsében székely volt, fia Hunniának
Hűséges szolgája bomlott századának.”


Beszámoló: Major Edit
Foto : Veiland Gyula