A látogatás apropóját egy meghívás adta:

a közelmúltban Révy László (Goldtimer Budaörs Alapítvány) kezébe került egy régi, 1941-ből származó fénykép, amelyen a fiatal Horthy Istvánné a „Cimbora” vitorlázógéppel éppen felszállásra készül. Mivel a gép megvolt és még egy ugyanolyan régi repülős bőrsapkát is sikerült beszerezni, meghívták a 93 éves grófnőt egy sétarepülésre.

Ő el is jött és nagy kedvvel, vidáman fogadta Hajdú Károly köszöntését.
Minderre szerda délelőtt került sor, családtagok, ismerősök és egy-két szemfüles sajtós társaságában, ragyogó napsütésben. A grófnő felszállás előtt barátságosan elbeszélgetett a szervezőkkel, dedikálta életrajzi írását, majd  bemutatták neki a Révy László által épített „Cimborát”. Miután beültették a gépbe, következhetett a felszállás.
A vontatógépet a fiatal Kapuy Ádám, a vitorlázógépet Révy László vezette. A leoldást követően a „Cimbora” méltóságteljesen végigsuhant a medencében, majd simán landolt a várakozók közelében.

A bátor utas - miután kiemelték a gépből és megigazította frizuráját- a repülés nagyszerűségéről beszélt a megilletődés legkisebb jele nélkül. Ekkor lélegezhettek fel a családtagok, hisz kilencven fölött egy ilyen sportteljesítmény nem mindennapos esemény.

Nem csodálkozhatunk a grófnő vállalkozó kedvén, hiszen 2001-ben megjelent életrajzi könyvében így írt:

"Pista (Horthy István) kis gépével gyakran tettünk meg rövidebb repülőutakat az országon belül. Néha műrepülést is csinált velem Pista, amit nagyon élveztem, csak a háton repülést nem szerettem, mert a gép aljáról a piszok az arcomba hullott.
Ez határozottan az élet szebbik oldala volt, és jobban is szórakoztatott, mint a társadalmi és hivatalos elfoglaltság...
Repülni tanulni sokkal könnyebb volt. Pista tanácsára először a vitorlázórepülést tanultam meg. Azt mondta, majd ő megtanít motoros géppel repülni.

A Hármashatár-hegyre mentem kiképzésre. A leckéket könnyűnek találtam, minden percet élveztem. Azért volt mindez könnyű, mert fokozatosan oktattak bennünket. Először egy Tücsök nevű nyitott ülésű vitorlázón tanultunk, amelyet a földön vontattak. Amikor egyensúlyba tudtuk hozni, egy rövid "ugrással" felemelkedhettünk. Ezek után domboldalon "siklottunk" le, és csak ezután tanultunk fordulókat csinálni, és vitorlázni a Cimbora nevű vitorlással.
Nem volt időm gyakran kijárni oktatásra, de idővel letettem az A, B és végül a C vizsgát."

(Részlet Gróf Edelsheim Gyulai Ilona, Horthy István kormányzóhelyettes özvegye "Becsület és kötelesség" c. könyvéből)

Fotó és szöveg:

Szakács Katalin, Veiland Gyula