Van az a vicc, amikor az erdei állatok keresik a bűnöst, akinek nagy szürke fülei vannak, és a nyúl gúnyosan felkiált: - Mi van szamár szorul a hurok!? Ítélethozatal előtt azonban érdemes mélyebbre ásni. A lakók annyira azért nem szamarak, hogy ne látták volna előre, hogy a bűnbak szerepét szánják nekik a rosszul előkészített, vállalkozói érdekeket túlzottan kiszolgáló, a megegyezés és a tetemes költségek ellenére bedöntött Templom téri projekt miatt.
hirdetés
Nyílt levél a Budaörsi Naplóhoz és KN újságíróhoz -Városközpont helyett „susnyás”– című cikk okán
Tisztelt Budaörsi Napló és KN!
Önök minden esetben hangoztatják pártatlanságukat, a szólásszabadsághoz való jogot. Ezek szép elvek, de gyakorlatban azt kellene hogy jelentsék, hogy a tények alapos ismeretében, azok elferdítése nélkül tetszenek cikkeket írni, mivel a tények pontos ismerete a szavahihető újságírás alapvető feltétele. Kedves KN! Önnek igaza van abban, hogy a szabályozási tervek kérdése közömbös sokak számára, de annak akit ez érint, bizony húsbavágó.
Tegyük fel, hogy Önnek van egy ingatlana a belvárosban, a hatályos szabályozás alapján egy valós és egy tervezett utca között elhelyezve, és ez az Ön távlati beépítési céljai szempontjából egy rendkívül fontos és értéknövelő lehetőség. Ekkor azt mondják Önnek , mondjon le terveiről , helyette vegye tudomásul, hogy mások érdekei miatt Ön utcavonal helyett 7,5 m magas tűzfalat kap a telke határára , esetleg beássák, mert a projektben szereplő partner szempontjából ez a szintkialakítás kedvezőbb és az Ő szempontjai fontosabbak mint az Öné, mert az Önkormányzatnak nincs pénze….Kezébe is kerül a terv amely alapján a földszintes háza mentén a terepet az ereszvonaláig meg kívánják emelni. Van aki arról értesül, hogy földszintes háza közvetlen határán 2,5 szintet építenek majd, vagy mivel oldalhatáron áll az épülete a jövőben már minden irányban remek tűzfal kilátása nyílik. Akire nem a tűzfal néz, annak a telkébe bámulnak a felső két emeletről, ott is ház van ahol eddig zöld lett volna. Sorolhatnám azokat a tervezett változtatásokat, melyek elleni tiltakozást Ön úgy aposztrofálja, hogy sima butaság vagy haszonlesés.
Ettől a lefalazásos meglehetetlenítéstől zárkózott el a Zichy korzó valamennyi szomszédos telke. Ennek az elzárkózásnak a hatására és többhónapos küzdelemmel alakult át a korzó környezete olyan módon, hogy a Stefánia utca házai el tudnák fogadni a korzó létét, de ehhez koncepcióváltásra volt-van szükség. Nem arról van szó, amit Ön állít, hogy nem ismerték fel érdekeiket, hanem arról, hogy egy érdekeiket is figyelembevevő koncepció mentén partnerek tudtak volna lenni. A pályázat egyéb elemei ellen (biopiac, patika, major) soha egyetlen kifogás nem hangzott el. Vajon miért volt ez a korzó olyan sarkalatos pont, hogy enélkül a pályázat nem valósulhatott volna meg? És ha ilyen fontos elem, nem kellett volna bevonni akár már az első beadás előtt az érintetteket ?
Júniusban egyébként a Területfejlesztési Bizottság megszavazta a lakosság által kialkudott szabályozási koncepciót, amely a mai napig nem lépett túl ezen a fázison. Ami a képviselők szerepét illeti ők azt tették, amit a lelkiismeretük diktált. Kikértek és megkaptak információkat, melyek nyilván kérdéseket és döntéseket indikáltak bennük. Mi lakosok köszönjük nekik, hogy segítettek, képviseltek bennünket, megértették a problémáinkat .
A cikk számos tárgyi tévedést tartalmaz, ezeket nem részletezném, csak ha Ön szükségesnek tartja.(Ez esetben tételesen felsorolom). A legsúlyosabb tévedés az a megállapítás, mely szerint a hivatal az egyeztetési folyamatok lezárásával adta be pályázati kérelmét. Kedves KN! Szeptember 28-án volt az első lakossági tájékoztató, és október 15-én beadták a pályázatot a végső fordulóra!
Ezután következett minden egyéb „egyeztetés”. Aztán le van írva, mely feltételekkel hosszabbítható meg egy pályázat. Talán nem véletlen az, hogy a testület vizsgáltatja az elkövetett hibákat.
Szerintem ez a valóban sorozatos lakossági övezetek- hivatal küzdelem megszűnne, ha az érintett lakosságot az előkészítéskor bevonnák és nemcsak tiltakozási, hanem javaslattételi lehetősége lenne, melyet nem a látszatdemokrácia szintjén hallgatnának meg, hanem figyelembe is vennének. Higgye el, mi boldogan üdvözölnénk ezt. Ehhez azonban igen nagy szemléletváltozás kellene a szabályok alkotói részéről, mert amíg pottyantós WC-s eltakarítandó feleslegnek látnak bennünket ,ez aligha fog menni.
Az Ön cikke alapján egy vízuális típus előtt megjelenik a magát budijaihoz láncoló ostoba lakosság képe, aki haszonlesésében (?) nem fogad el a budis lakásánál jobb otthont csak azért, hogy a statisztikailag igazolt közakaratnak ellenálljon. Tessék mondani hol van az a program, amelyben valódi kitörési lehetőségük van és nem csak lefalazzák őket, hogy ne látszódjanak?
Nagyon egyszerű a lakosságot bűnbaknak kikiáltani. Sajnálom, hogy a Napló ebben ilyen szerepet vállal.
A legelső gondolatom az, hol a tisztségviselők felelősségvállalása? Ki felel azért, ha milliók mennek el tanácsadókra, piackutatókra, propagandára feleslegesen? Ki felel azért, ha egy rossz koncepció megbukik? Józan ember tényleg képes elhinni, hogy mindezért a civilek okolhatóak?
KN ismeretlen szerző írta: "A képviselő-testület többsége pedig – a lakossági igényekre hivatkozva – halogatta a végleges döntést, folyamatosan újabb előterjesztések készültek, jóllehet az idő mindinkább szorított."
Én egészen másképp emlékszem tavasz volt amikor tudni véltük, a hivatal bedönti a projektet.
Tisztelt "KN", Tisztelt Eller Erzsébet főszerkesztő!
A Budaörsi Naplóban „Miért hiúsult meg a Templom tér környékének felújítása?” címmel megjelent cikk sok szempontból elgondolkoztatott.
Elgondolkoztatott a szerkesztőség indíttatása, a felelős médiakezelés, a propaganda kiszolgálása, és természetesen a cikk tartalma szempontjából.
Morvai Ágnes a „Bűnbak” című írásában megvilágította, hogy miért volt a környéken lakók – egyébként teljesen jogos, és nem túlzott – erőfeszítése, hogy lakókörnyezetük élhető maradjon. Én inkább arról gondolkodnék, hogy miért hiúsult meg a Templom tér környékének felújítása?
A bevezetőben említett gondolatmeneten fordított sorrendben mennék végig tisztelettel, így először nézzük a cikk tartalmát, ezen is hátulról haladva előre.
"Adott volt egy lehetőség, hogy a városközpont megszépüljön, funkcióval teljenek meg a régi épületek, megújuljon a lerobbant belső tömb, eltűnjenek a sufnik, élettel teli korzó épüljön a susnyás helyén. Sajnos, elveszítettük ezt a lehetőséget. Így valószínűleg hosszú évekre megmarad a jelenlegi lehangoló állapot, azaz egyhamar aligha lesz valódi városközpontja Budaörsnek."
Teljesen egyetértek, valószínűleg nem csak én, hanem minden Budaörs jövőjét szem előtt tartó, jóérzésű ember is. Talán annyit változtattam volna a fenti sorokon, hogy nem elveszítettük, hanem elszalasztottuk a lehetőséget. Vagy még inkább nem elszalasztottuk, hanem önök, tisztelt –K –N önök szalasztották el. Önök képviselők, hivatali alkalmazottak állították be azoknak a racionalitást nélkülöző projekteknek a sorába, mely sorban hatalmas költségekkel lehetetlenebbnél lehetetlenebb beruházásokba sodorták a várost, mely beruházásokat a kivitelezések vége felé nem önök irányítottak, hanem a beruházások irányították önöket. Gondolhatok itt a használhatatlan, használatbavételi engedéllyel – tudomásom szerint – a mai napig nem rendelkező kerékpárútra. A kellő befogadóképességű öltözővel, nem rendelkező sportcsarnokra. A lelátó és bemelegítő medence nélküli 10 pályás versenymedencére. Az öltöző nélküli strandra. Az 1.számú ált. iskola hipermodern szellőzés nélküli tantermeire, használhatatlan öltözőszekrényeire, vagy „ne nyúlj hozzá” feliratú üveg lépcsőházi korlátaira, melyeket piros vonallal határolt biztonsági sávval védenek a pedagógusok a gyerekektől.
Budaörs sajnos a legjobb példája annak, hogy miként lehet rengeteg forrást pazarló, ostoba módon elkölteni.
"A képviselő-testület többsége pedig – a lakossági igényekre hivatkozva – halogatta a végleges döntést, folyamatosan újabb előterjesztések készültek, jóllehet az idő mindinkább szorított. Júniusra valós veszéllyé vált a pályázat sikertelensége. A pályáztató szervezet végül is június 23-án elutasította a támogatási szerződés megkötésének időpontjára irányuló hosszabbítási kérelmet. Így a további egyeztetések okafogyottá váltak, a projektelemek (elsősorban a korzó) mibenlétének tisztázása híján a pályázat elveszett."
Teljesen egyetértek. Csak annyit fűznék hozzá, hogy a képviselő testületnek ez a feladata, erre tettek esküt. A pályázati határidőből való kicsúszásért a projektet (nem)előkészítő(k) a felelősek, azok, akik nem tájékoztattak, azok, akik nem egyeztettek a környező ingatlanok tulajdonosaival, vagyis nem készítettek elő. Itt zárójelben jegyezném meg, hogy közel 200.000.000 Forintot, - igen, akinek gondjai lennének a nullákkal kétszázmillió Forintot - költött a város a nem előkészítésre. Ebben a fejezetben tehát korrektebb lett volna azt kérdezni, hogy miként lesz számon kérve a feladattal megbízott embereken, miért végezték rosszul a munkájukat? Az elvégzett munkát ugyanis az eredménye minősíti.
"Csakhogy innen kezdve semmi nem akart sikerülni. Az előzetes megegyezéseket felülírva a Budaörs Óvárosért Egyesület és a Stefánia utcai lakók 2010 decemberében már a Zichy korzó léte ellen tiltakoztak. Újabb lakossági tájékoztatóra került sor ez év január10-én. Majd sajátos egyeztetési folyamat vette kezdetét, ami a tervezett két hónap helyett fél évig elhúzódott. A lakók újabb és újabb igényekkel, elképzelésekkel álltak elő. A végére derült ki, hogy voltaképpen szinte valamennyi érintett ingatlantulajdonos élne a szabályozási terv által kínált többletbeépítési lehetőséggel. Megkérdőjelezték viszont az eredeti konzorciumi partnerek támogatását. A követelések miatt fokozatosan megkérdőjeleződött a pályázat alapvető célja. Ráadásul sok esetben olyan lakossági javaslatok kerültek asztalra, amelyek jogilag is és szakmailag is távol álltak a településtervezés gyakorlatától."
Sem a Stefáni utca lakói, sem az Óvárosért Egyesület nem tiltakozott a Korzó léte ellen, csupán, mivel nem lettek megfelelő alternatívák felkínálva merült fel, hogy ki kellene emelni a pályázati anyagból, hogy ne veszélyeztesse a pályázat sikerét.
Ami pedig a várostervezés szakmai gyakorlatát illeti ilyen Budaörsön nincs. Nincs várostervezés. Sem jogilag, sem szakmailag. Örülnék, ha valaki megcáfolna, de melyik városrész mutat valamilyen koncepciót? Egy neves szakemberrel beszélgetve merült fel, hogy Budaörs – és itt nem a földterületre gondolok – nemhogy nem tervez, de a tanácsokat sem hajlandó megfogadni.
"Visszatérve azonban a Templom térhez, úgynevezett „akcióterületi terv” készült, amely különböző projektelemeket tartalmazott. Ezek összessége a régóta óhajtott városközpont kialakítására irányult. Megújult volna például a régi patikaépület, vele szemben, a Tűzoltószertár mellett biopiac létesült volna. A leglényegesebb, illetve legizgalmasabb elem azonban egy korzó kialakítása volt, ami összekötné a Templom teret a szintén átépítendő Zichy majorral. Talán ezen a ponton kezdődik a történet érdemi része.
A sétálóutca létrehozásához ugyanis a városnak nem volt elég pénze, vagyis az önkormányzatunknak magántőke után kellett néznie. Kézenfekvőnek tűnt néhány telektulajdonos, mint konzorciumi partner bevonása a projektbe. Ugyanakkor kapóra jött egy EU-s társfinanszírozású pályázat, mellyel 560 millió forintos támogatást lehetett szerezni. A város pályázott, és első körben nyert. Így állt össze az egymilliárd forintos projekt.
A pályázat első fordulójára alapozva lehetett hozzálátni a konkrét tervezéshez, illetve a kapcsolódó szabályozási terv elkészítéséhez. A szabályozási tervet tavaly augusztusban a városháza megküldte államigazgatási véleményezésre. A pályázat projektelemeinek ismertetésére pedig 2010. szeptember 28-ára lakossági tájékozatót hívtak össze. A tájékoztatón a Zichy korzóval kapcsolatban kifogások hangzottak el. Ezeket a hivatal igyekezett orvosolni, úgy, hogy a pályázat tartalma ne sérüljön jelentősen. Ez a szabályozási terv véleményezésének lezárásaként október végére megvalósult. Látszólag minden rendben volt, a lakosok és a hivatal képviselői az egyeztetési folyamatot az építménymagasság csökkentésével zárták le. Majd a város benyújtotta a második forduló pályázati anyagát.”
Véleményem szerint nem a kétszáz méter utcakő volt az értéke a tervezett kialakításnak, hanem a meglévő épített örökségünk felújítása, és közösségi tartalommal való megtöltése.
Korzónak pedig nem nevezném azt a keskeny sikátort, ami a terveken szerepelt. A környéken élők a hatalmas épülettömeg ellen tiltakozott, ami a "konzorciumi partner" profitját hivatott szolgálni, a város szempontjából értéket nem képviselt, csak a környéken lakók érdekeit sértette.
"Bedőlt a Templom téri projekt. Az ambiciózus terv meghiúsulása egyfelől rendkívülinek nevezhető, másfelől viszont akár szokványosnak is mondható. Számos okból " köztük alighanem a lakosok saját érdekeinek fel nem ismerése miatt – elveszett egy lehetőség a városközpont megszépülésére. Valószínűleg hosszú évekig változatlan marad a jelenlegi lehangoló állapot Budaörs közepén.
Rendkívüli a történet, mert olyan tervről volt szó, amely a budaörsiek nagy részét érdekelte, noha közvetlenül csak egy maroknyi helyi lakost érintett. (A rendezési tervek ugyanis általában hidegen hagyják azokat, akik nem az adott lakóterületen élnek.) Ez esetben a kitüntetett érdeklődést az táplálta, hogy a budaörsi polgárok nagy többsége hiányolja a városközpontot, az élettel teli, közösségi tereket, ahol lehet sétálni, nézelődni, vásárolni, teraszokra kiülni. Több közvélemény-kutatás is egyértelműen ezt mutatja.
Másrész azonban szokványos az ügy. Merthogy koránt sem ez az első eset Budaörsön, amikor részérdekek, kicsinyes egyéni törekvések vagy haszonlesés, netán sima butaság miatt (amikor a lakók képtelenek beazonosítani a saját elemi érdekeiket) meghiúsul valamilyen szép reményű terv. A főúttól délre, a Károly király út és a Petőfi utca közötti terület például még mindig ezért olyan, amilyen, árnyékszékekkel, rágcsálókkal. Immár állandósulni látszik a kérdés: kik és milyen alapon képviselik „a lakosságot” hasonló helyzetekben?"
A projekt bedőlt, ehhez azonban a lakosságnak semmi köze. A projekt csődjének oka az a hatalmi gőg, ami úgy gondolta, hogy a közösség érdekeire hivatkozva, demagóg közvélemény kutatásokkal alátámasztva, félmilliárdos támogatásokat lebegtetve rá lehet kényszeríteni egy városra egy a hagyományaival ellentétes belvárosi kialakítást.
Arra a kérdésre pedig, hogy kik, és milyen alapon képviselik a lakosságot, egyszerű a válasz.
Demokratikus úton választott képviselők. Képviselők, akik esküjüket nem feledve jelen esetben képviseltek. Köszönet nekik!
Ami a szerkesztőségi indíttatást illeti. Ha ez a cikk tényeket közölt volna, nem lenne szükség a szerző aláírására. Viszont ez a cikk egy személyes véleményt közölt, ahol fontos a személy, akié a vélemény, ez biztosítja a hitelességet. Így csak a felelősség áthárítása történt, méltatlanul, anonim módon.
Előre várom, hogy miként lesznek a Baross utca lakói „Bűnbakok”, a hivatali szakemberek helyett, amikor kiderül, hogy további milliókat kell költeni a kerékpárútra, és vissza kell fizetni a jogtalanul igénybevett EU-s pályázati támogatást.
Nálunk demoktratikusabb államokban az ügy érintetjei (hivatalnkai) lemondanak és szedik sátorfájukat.
Nálunk azokra kívánják hárítani a felelősséget, akiket kihagytak az egyeztetésből, elvégre az ő bőrükre történtek volna a változások. Bármerre kaparjuk meg a felszínt, mindenütt jelen van ez a szemlélet. Nem ez az első -és utolsó eset!....Végre a lényeget kellen látni!..
Még nem késő megvásárolni a legszebb budaörsi falinaptárt!
Megvásárolható kedvezményes áron a Heimatmuseumban, a főúton a Librariumban és a papír-üzletben, továbbá a Gloria boltban. A Budaörsi Passió előadás-napjait is tartalmazza, a hónapok és napok kétnyelvűek.
A budaörsi állatvédők jó szándékú emberek segítségét várják, akik adójuk 1 %-át felajánlják a 18693180-1-13 adószámra, az Állat- és Természetvédők Budaörsi Egyesülete részére.
Önkéntes munkásokat, szponzorokat, adományozókat és csatlakozó szervezeteket is vár a Régiségbúvár Egyesület a Csiki Pihenőkertben megvalósuló határainkon túli magyar egyesületek nyári gyermektáboroztatásához, az Önkéntesség Európai Éve 2011 program keretében.
