
A kapcsolat történetét olvashatjuk Schmidt Mátyás szerkesztőségi cikkeiből összeállított Építem a hidat c. könyvből. Így emlékezik a múlt eseményeire Joósz József, a kapcsolatépítés itthoni koordinátora.
A kitelepítés utáni években az emberek behúzódtak, szinte megszakadt a fonal. Néhány emberrel azonban újra a közösség építésén munkálkodtak. Kezdetben voltak az évfolyam-találkozók, majd az első, háború utáni sváb bál. A kitelepítettek közül is néhányan vissza-visszalátogattak. A sváb muzsika hangja, a fúvós zenekar volt a rendezvények szíve, lelke. A zene köré lehetett szervezni az addig elszigetelt, megfélemlített embereket és egyre többen jöttek. Fehérváry János, az akkori tanácselnök támogatta a közösségi rendezvényeket, ő volt az első, aki kimondta nyilvánosan, hogy a kitelepítés igazságtalan volt. Már csak egy dolog volt hátra, hivatalossá kellett tenni a kapcsolatokat. Az volt a taktika, hogy a kapcsolatépítés tervét az akkori NDK és NSZK településekre is kiterjesztve nyújtották be, nehogy elfogultságot állapítsanak meg a nyugat felé. Azonban az NDK-s kapcsolat felvétele kemény elutasítást kapott, Bretzfeld felé viszont engedélyezték, amennyiben van hajlandóság. Szerencsére volt hajlandóság. Így végre sor került arra, hogy az 1989. évben az akkori budaörsi tanácselnök, Fehérváry János és Herbert Sickinger hivatalosan és közösen megtervezték a két település kapcsolatfelvételét. Mindezt hivatalos szerződéssel megpecsételték. Innentől kezdve beindult a vonat….... Tartalmas és változatos programok színesítik azóta is a két város közötti kapcsolatokat: képzőművészeti kiállítások, művészeti rendezvények, fotókiállítás, bemutatkozók (budaörsi iparosok), svábbál és Bretzfeld-i ételbemutató, sportrendezvények.  A küldöttekből álló baráti csoportok kölcsönös látogatása, testvérvárosi találkozók, diákcsereprogramok és a német nyelvtanulás segítése történik a fiataloknak, és az óvodában.  Felavatják az 1939-1945 között elesett és elhunyt budaörsi személyek emlékművét 1996. január 19. A kitelepítés 50. évfordulóján első ízben leleplezik az emléktáblát az egykori községháza falán. A megemlékezés a kitelepítésről azóta minden évben megtörténik.   A Kőhegyi kereszt újra-állítása, melyet a Budaörsről származó Konrad-fivérek készítenek el, fémből. A szállítás és felállítás is baráti segítséggel történik. Az együttműködés 7. évfordulóján a polgármesterek közösen elültetik az emlékfát. A Bretzfeld-i múzeum megnyitásán részt vesznek a budaörsiek is. Az új múzeumnak a kiállítási anyag gazdagításához Budaörsről bútorokat küldenek. Bretzfeldből pedig évente érkezik a ruhaszállítmány, amelyet a lakosoknak kiosztanak. Vajon mit jelent ez a testvérvárosi kapcsolat az egyén szintjén? Nagyon fontosak a személyes találkozások, a két település polgárai között létrejött baráti kapcsolatok.
Így nyilatkozik egy mostani 18 éves, aki gyermekkorától részese lehetett ennek a baráti kapcsolatnak:
„Igen, 8 éves lehettem, amikor először látogattam Bretzfeldbe. Egy családdal csak úgy kialakult a semmiből ez a kapcsolat, és imádjuk egymást, de másokkal is nagyon szívesen találkozunk, többek közt a volt bretzfeldi polgármesterrel és a többi családdal is, akiknél anno laktunk. Ezek olyan barátságok, ha bármikor szükség van a másikra akkor segítünk...Imádom az összes németet. Közvetlenek és távolságtartóak egyben, mint én. Szinte minden évben találkozunk, így még a német nyelv tanulása is jobban megy, egészen a nyelvvizsgáig!”
Most a Lyra dalkör készülődik a vendégszereplésre. Szeptember 23-án indulnak egy kisebb számú küldöttséggel a Bretzfeld-i Heimat Museum 15 éves évfordulójának megünneplésére. Bécsi Judit
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|