Budaörs főutcájától nem messze, egy kissé távolabb az autóforgalom zajától egy kellemes, hűs kertben beszélgettünk Somogyi Ferenccel. A találkozás aktualitását a nemrégiben lezajlott nemzetközi Workshop adta, ahol több budaörsi művész is alkotott, többek között ő is.
Hogyan lesz valakiből szobrászművész?
Édesapám volt az , akinek a mintáját követem. Ő sok mindennel foglalkozott, festett, fotózott, irodalmi kört vezetett, modellgyűjteményei voltak, azokat alakítgatta, festegette. Valószínű, hogy tőle örököltem a képzőművészetre való hajlamot. Már kis koromban sokat rajzoltam, mint ebben a korban szinte minden gyerek. Nem hagytam abba, hiszen ez érdekelt a legjobban. Így aztán rengeteget rajzoltam, festettem. Szüleim ezt látták és célirányosan neveltek. A képzőművészettel volt kapcsolatos minden ajándék, könyv, szépművészeti album.
Már kora ifjúságomban rabul ejtett a reneszánsz világa. Csodáltam a nagy művészeket, Giotto, Caravaggio, Leonardo, és azok rajzait, festményeit tanulmányoztam. Sok ötletet kaptam ez által, inspirációt is egyben ahhoz, hogy én is megpróbáljak rajzolni az ő mintájuk alapján. Odahaza mindig volt a rajzoláshoz, festéshez eszköz, így bizony nagyon sokat használtam is őket.
Tíz éves koromban nagyszüleimhez Kiskunhalasra kerültem. Számomra a vidéki élet tökéletes volt, szerettem a lovas kocsik zaját hallgatni, vagy a lovak trappolását az utcán. Megfigyelhettem a lovak izmait, fejtartását, mozdulatait, ami nekem, városi gyereknek nagy élmény volt Mozdulataikat gyorsan kellett papírra vetnem. Így tanultam meg a krokizást, persze autodidakta módon, hiszen akkor még nem tanultam rajzolni. Mindig mindent és mindenkit figyeltem, igyekeztem ellesni a legapróbb mozdulatokat, amelyeket részletesen kidolgoztam. Első szobornak nevezhető próbálkozásomat téglába faragtam csavarhúzóval és kiskalapáccsal
Így aztán senki előtt sem volt kérdés, hogy milyen irányban induljak el. A Képző és Iparművészeti Szakközépiskolában, dekoratív szobrász szakon tanultam a mintázás, a gipszelés tudományát. Kőfaragás nem volt a tanrendben, így tanáromtól kértem vésőket és délutánonként az iskola udvarán gyakoroltam a kőfaragást. Példámat több társam is követte, látva ezt tanárom bevette a tanrendbe ezt a szakágat is.
1982-ben érettségiztem, utána a MAFILM-nél a díszletépítészeten dolgoztam szobrászként ahol sok szakmai fogást sajátítottam el. 1986 nyarán bekerültem a hajósi alkotótáborba. Gyönyörű feketediófákat kaptunk a faragáshoz. A faragás izgalmas feladat volt a számomra.
A hét művésze
Somogyi Ferenc szobrász Fotó: Veiland Gyula
Végtére is a szobrászatnál maradt, ez az igazi kifejező eszköze. Milyen stílus az Öné?
Mindig hajlottam a kicsit groteszk , kicsit túlzott megjelenítéshez. Házam falát, kertjét különböző faragványok díszítik. Például a samottból mintázott „Állati jó nők” sorozatom, első ránézésre egységesek, de mindegyik más és más karakter. Nincs kaptafára húzott stílusom. Minden egyes művem más és más ihletésű.
Mint mindenki általában, én is nagyon szeretem a zenét. Valaha diáktársaimmal elkalandoztunk e területre, volt egy zenekarunk. Wei Wu Wei néven, a jazz és az underground keverékét hoztuk létre. Mindent szeretek, amiben a pillanatnyi érzéseimet, vágyaimat és gondolataimat tudom kifejezni a világról. Ehhez a zene s a szobrászat is egy csodálatosan jó eszköz.
1994-ben családommal Budaörsöt választottuk otthonunknak. Kerestünk egy kedves, csendes helyet, ahol a sajátunkban élhetünk. Hosszas válogatás és keresgélés után vetett ide a sors bennünket, ahol gyökeret eresztettünk. Szeretem ezt a várost, és benne ezt a kedves kis udvart és házat, amelyek magunkénak mondhatunk. Három gyermekünk van, és úgy látom, hogy nyomdokaimba lépnek. Ők is keresik a papírt, a ceruzát és ugyanazt élik át, mint én egykoron.
Milyennek találja a budaörsi művészeket életét?
Mi budaörsi művészek jó helyzetben vagyunk, a BUMART tagjaként voltak s vannak érdekes terveink, melyek remélhetően meg fognak valósulni. A Zichy major otthona kiállításainknak, rendezvényeinknek. Most fejeződött be a nemzetközi Workshop, mely keretében együtt alkottunk és cserélhettük ki szakmában szerzett tudásunkat. Tavasszal a BUM majálison zenei, irodalmi műsorok mellett mutathattuk be alkotásainkat. A mostani találkozó lehetőséget adott külföldi művészek megjelenésére is, ami szerintem nagyon jó kezdeményezés.
Beszélgetést rözgítette: Major Edit
Fotó: Veiland Gyula
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
