„In nomine Patris, et Filii et Spirito Sancti. Amen. Így fogom kezdeni az életleírási naplót. Hogy azután ki olvassa, hová kerül, kit érdekel az már – engem nem érdekel – odaátról…!

Édesanyám Kézdiszentlélekről, édesapám Aradról két testvérével 1920-ban menekültek át … erdélyi menekültként születtem Karcagon – így megtanultam, milyen a magyar élet akár Erdélyben, akár a Hazában. Hát nem olyan, mint egy angol grófságban.

A családi Bibliába leírtak szerint Karcagon születtem 1922. szept. 26-án, keddi nap estéjén 10 óra tájban otthon édesapám és egy bába segédletével. A mese szerint „burokban születtem”, ami nagy szerencsét jelentett, de korántsem sikert, gazdagságot az életben. És ez így is lett! A keresztségben Tibor Antal Mihály neveket kaptam, hogy Szent Antal és Szent Mihály arkangyal őrizzenek meg …

1933-tól 1939-ig minden évben cserkésztábor, ügyes képzés, éjjeli őrködés, főzés, eleinte „konyhamalac” szinten. A Tisza mellett sok szúnyoggal, de a vizét még akkor szűrve ittuk és fürödtünk is benne. A nap barnított, a folytonos foglalkoztatás nevelt! Senki nem unatkozott. A hideg, esős napok edzettek. Itt kaptam kedvet a további cserkészéletre…

A megerősödésre nagy okom volt, hiszen a II. elemi alatt szinte végig ágyban fekvő beteg voltam egy súlyos skarlát utáni szövődmény miatt. Bizony orvos édesapám is tehetetlenül nézte vergődésemet, teljes altesti lebénulásomat. Két hónapon át katéterezni kellett, feküdtem és szenvedtem. Teljesen lebénultam. Mire a nagy lázam elmúlt, nem tudtam lábra állni. Megtanítottak újra járni. Akkor még orvosnak nem volt erre széruma, terápiája. Próbálkoztak mindennel. A két orvosom (mert édesapám nem merte egyedül vállalni a felelősséget!), Édesapám és Dr. Lázár Dezső, keresztkomája szüleimnek, bizony ma már nevetséges módon, naponta fél órákra hideg és forró vizes dézsába mártogattak, míg hetek múlva lábra tudtam állni és önállóan menni, pisilni. Ez is életem egyik akkori csodája volt és csak isteni kegyelem őrizhetett meg!"

A következő fejezetek címei, amelyekben dr. Kováts Tibor egész élete benne van:

Gimnázium 1933-40, Az egyetemen, Tanszéki élet, Az ostrom, Túlélés-népbíróság, 1945 Szolnok – börtön, 1 év után, újra egyetem, Ciszterek-család, MUSZ-Metró-Telefongyár, Kecskemét-reptérépítés, Metró-Telefongyár-Sztálin halála, Textilmintázó Szövetkezet – házasság-sors, A Keresztény Front szerepe-menekvés, 1956 ÁVÓ - ’57-63 Gyűjtő, Börtönélet-műtét-válás, ÉDOK-ÉTK, MIÉP ’94, POFOSZ-MUOSZ-KDNP.

A füzet befejezése:

"Úgy telik a nap, hogy az elképesztő. Még most van hétvége s máris új hét jön. Vajon meddig még – nekem? Még jól érzem magam, néha egy-két kis kupicát is megiszom, sőt a saját 2005-ös szép, tiszta jóízű (savanykás budaörsi) borunkból is néhány pohárkával vagy a melegben fröccsnek.
Marad tehát a nyugalom, várom a „hívást” és szeretnék úgy elmenni, hogy senkinek – Juditomnak sem! – gondot ne okozzak. Mennyivel szebb egy ilyen csendes búcsúzás, mint lázadás az elmúlás törvényszerűsége ellen… Kérem a gondviselést, hogy legyen így kegyelemmel irántam …!

Búcsúzom mindenkitől, szeretteimtől és barátaimtól. Bár nekem is nehéz sorsom, életem volt, a Gondviselés mindig a „tenyerén tartott”, bizton azért, mert Édesanyám azt mondta: „burokba születtem”. Ez biztos így volt, mert ha valaki egy életen át 85 évig mindent átvészel és ilyen erőben és szellemi képességgel rendelkezve mégcsak nem is csökkent életszintű, akkor ez a jó Isten különös kegyelmével magyarázható csak.

2007.június 12. kedd du. 19.h Dr. Kováts Tibor”



Lejegyezte: SSzK