A Workshopon készült alkotásokat 2011. augusztus 24-én zárókiállítás keretében tárták a látogatók, érdeklődök elé, ahol az alábbi művészek alkotásai láthatók:

ArnótiAndrás Törökbálint
Carlos Aquilino Madrid
Felényi Péter Budafok
Gyulai Zsuzsanna Budaörs
Jarmalov Ema Budapest
Kohárszky Krisztina Csepel
Mollnár Göb Zoltán Budaörs
Páczelt Andrea Budaörs
P.Boros Ilona Törökbálint
Somogyi Ferenc Budaörs
Székács Zoltán Budapest
J.D.Urquhart Edinburg
Vankó István Csepel

A megjelent művészeket és érdeklődőket elsőként Budaörs polgármestere Wittinghof Tamás köszöntötte, majd Urbán Gyula író állt a mikrofon elé.
Mint elmondta, nagy örömére szolgál, hogy jelen lehet ennek az alkotóközösségnek a rendezvényén. Nagyon fontos az együtt gondolkodás, az együtt dolgozás annak érdekében, hogy e rohanó világban egyedül maradó ember valamiféle célt találjon és ezáltal kiutat a mindennapok szürkeségéből. Kiutat találni és rácsodálkozni arra a valami, Isten által adott plusszra, ami a művészek sajátja. A művészet olyan határtalan lehetőségeket hordoz magában, amely képes közösségeket teremteni, tömegeket nevelni, képes a rosszat a jó felé irányítani. Megtanít rácsodálkozni a körülöttünk lévő világra. A közös munka, a munkában, az alkotásban meglelt öröm segítség ahhoz, hogy megtaláljuk helyünket a világban. Mint ahogyan azt Tamási Áron mondta:

„ Mert azért születtünk erre a világra, hogy valahol otthon legyünk benne.”

A kiállítás vendége volt Somogyi Sándor is, aki nyugdíjba vonulásáig a Szentendrei Skanzenben restaurátor volt. Ő saját készítésű kis hangszerén, egy agyagból kiégetett okarinán játszott el egy kedves dalt.

A kiállítás anyagát augusztus 31-ig tekinthetik meg az érdeklődők.

A tárlaton megjelent Molnár Göb Zoltán, a Budaörsi Művészek Egyesületének elnöke. Az alábbi beszélgetést vele készítettük:
 
Szeretnénk gratulálni ehhez a rendezvényhez, mely a kiállított anyagok tanúsága szerint igen termékeny volt. Hogyan zajlott ez az egy hét, amelyet együtt töltöttek?

A Zichy  major adta a helyet mindannyiunk számára. Egy hét állt rendelkezésünkre, mialatt a résztvevő művészcsapat egy légtérben dolgozott. Ilyen együtt dolgozáskor egy közös témát választunk, amelyet ki -ki egyéni elképzelése, ihletése szerint vet papírra, vászonra . Nagyon hasznos egy ilyen találkozó, mert tapasztalatokat gyűjtünk és cserélünk egymás között.

Most Önről szeretnénk hallani. Hogyan lett művész, honnan vezetett életútja a BUM elnöki tisztségéhez?

Győrben születtem 1961-ben. Már diákkoromban jól rajzoltam. A Képzőművészeti Főiskolára készültem, de mivel az építészet is érdekelt - és édesapám is ezt látta jónak -, az Iparművészeti Főiskolára felvételiztem. A felvétel egyik feltétele volt a szakmai gyakorlat. Tizennyolc évesen azonban még kiforratlan voltam, mikor a középiskolából kiléptem a nagybetűs életbe. Szakmai gyakorlatom nem volt, pedig a felvételi egyik kritériuma éppen ez volt. Ennek megszerzése érdekében különböző győri tervezőirodákban dolgoztam. Háromszori kísérlet után a felvételim sikeres lett.

A Magyar Iparművészeti Főiskolán l987-ben megszereztem a diplomát. Szakmám belsőépítész. E mellett azonban a társművészetek is közel állnak hozzám, amelyek értését , művelését mindig fontosnak tartottam ahhoz, hogy belsőépítészeti és összművészeti látásmódom minél teljesebb legyen.

Milyen kifejezésmódot használ? Melyek állnak Önhöz a legközelelebb?

Minden érdekel, mindent kipróbálok. Festek olajjal, aquarellel, anilinnel, akrillal és mindenféle vegyes technikával  falra, vászonra, fára, selyemre kicsiben, nagyban és nagyon nagyban .

Készítek grafikákat, foglalkozom igazi festett ólomüveggel . Gyúrtam és égettem agyagot, üveget, zománcot, faragtam fából szobrot, készítettem egyedi képkeretet, díszleteket. Terveztem háttereket és rajzoltam animációs filmekhez és színpadi jelenetekhez.

Az üvegtechnikával mikor kezdett foglalkozni?

Ez csak egy kiegészítő kísérletezés volt, amikor már budaörsi lakos lettem, immár tizenöt éve. A kisérletezésből születettek a budaörsi Kálvária stációinak ólomüveg motívumai.

Mire gondol, amikor elkészít egy festményt, egy disztárgyat? Mi a művész célja ezekkel a dolgokkal?

Szeretem, ha az általam készített, alkotott dolgok használatban vannak és gazdára találnak, mert így gondolataimat, üzeneteimet meg tudom osztani másokkal. Számomra - és talán minden alkotó-, művészember számára - nagyon fontos a visszajelzés, hiszen az ember ezekből a véleményekből, hozzászólásokból táplálkozik és építkezik tovább. Egy-egy grafika, festmény csíráját sokáig hordozom magamban. Egyszer csak megérik, képpé formálódik.

Jelenleg egy animációs filmstúdióban dolgozik. Hogyan készül ma egy rajzfilm?

Nagyon megváltozott az animációs filmkészítés. Ma már a legtöbb film számítógépes, digitális technikával készül. De létezik a régi módszer is. Példa erre Jankovics Marcell . aki még a mai napig is hagyományos technikával dolgozó rajzfilmkészítő. Én számítógépes animációs stúdióban dolgozom a festészet és egyéb más teendőm mellett . Filmháttereket, látványterveket készítek (ezek épületek, paloták, tájak ) Ezek szabadkézi tervek, amelyek később számítógépre kerülnek.

A Budaörsi Művészek Egyesületének Elnöke. Milyen tervei vannak?

Megtisztelő e cím és felelősséggel igyekszem ellátni feladatomat. Jelenleg 28 fő a teljes létszámunk. Célom, hogy bővítsük a résztvevő aktív művészek számát, szélesítsük a művészeti palettát. Hogy a széles közönséget is bevonjuk munkánkba, számos kiállítást tervezünk. Ennek egyik első rendezvénye volt idén májusban a BUM- majális, amely, azt hiszem, sikeres volt. Nagyon színes volt a paletta, sokféle művészeti ág tudott bemutatkozni.
Évek óta közös álmunk egy állandó kiállító terem, egy városi galéria létrehozása. A Zichy major - habár még ennek is örülünk-, de nem elég kulturált, nem felel meg a mai kor követelményeinek. Több helyszín is alkalmas lenne, de valódi döntés még nem született.

A zárókiállítás képei között rátaláltam feleségének, Páczelt Andreának "Csendélet töredékek" c. alkotására.

Ő is kísérletező, úgy mint én. Sok mindenben megtalálta önmagát. Eredetileg textillel foglalkozott, de ő is szeret a festőecsethez nyúlni.

Tizenöt éve élnek Budaörsön. Milyennek találja az itteni életet?

Feleségemmel és fiammal élek itt, valóban már tizenöt éve. Úgy hiszem, ez egy jó döntés volt életemben. Ez a város élhető hely. Remek adottságokkal rendelkezik, így megtaláltam a helyem, az otthonom és habár győri születésű vagyok, én is Budaörs lelkes pártolója lettem.



A beszélgetést köszönettel rögzítette Major Edit
Fotó: Veiland Gyula