Én nyilvános helyen „Jó napot kívánok”-kal szoktam köszönni és ezt várnám el. Mert, ha egy gyerek köszön csókolommal vagy egy férfi, az természetes. De még az is, ha a szomszédék nagylánya, hiszen kiskora óta ismerem. De egy hivatalos helyen nem illik! Még akkor sem, ha már nagymama korú vagyok.- méltatlankodott

- Ugyanígy vagyok én a nénivel.- folytatta a másik, akiben nem volt semmi nénis –Udvariatlan, ha nénit mondanak az üzletben vagy az intézményekben. Idegesít! Mondhatnák: hölgyem, vagy asszonyom. Nem a korom miatt, de mennyivel udvariasabb lenne úgy. A múltkor nem is tudtam megállni, hogy ne tegyem szóvá. Egy, már nem is tinédzser-korú férfi eladó „lenénizett” az egyik helybeli üzletben. –Mondja nekem nyugodtan azt, hogy hölgyem, annak jobban örülök, mint a néninek.- kérleltem mosolyogva. Csak nézett.

És még egy példát mondok! A rendelőben történt. Kiszólt az ajtón a jó 40-es asszisztensnő:- Balogh néni! Egy pillanatra körbenéztem, ki lehet az. De aztán rájöttem, hogy engem szólít. Őt is megkértem, persze roppant udvariasan: - A Balogh Istvánné, vagy egyszerűen Baloghné jobban hangzik, mint a néni. Ő csak jót akart- válaszolta. – Hát éppen ezért kértem!- zártam rövidre.

A férfi csak mosolygott ápolt bajuszkája alatt.
- A húgommal történt – szólalt meg végül - hogy a buszon egy férfi megkérdezte tőle:- Leszáll mamikám? Mire ő:- Miért hív engem mamikámnak? Én sem mondom magának, hogy papikám!

De van egy viccem is, ami ehhez a témához kapcsolódik. - folytatta az úr - Hasonlóan kezdődik, mint az előző történet. Szóval, a buszon a fiatalember megkérdezte az idős férfit:- Leszáll, fater? Erre a férfi elgondolkodik, majd így szól:- Sok nő volt már az életemben, de a te édesanyádat történetesen nem ismertem.

A 40-es éppen beért a végállomásra. A kis társaság fürgén, fiatalosan leszállt és vidáman elindult az átjáró fele.

s.k.