Bevallom, igen nagy várakozással nyitottam be a mester udvarába. Gyermekkorom és későbbi felnőttkorom csodái közé tartozott a korong előtt ülő ember. Keze finom, síkos anyaggal dolgozik, miközben lábával forgatja a korongot. A korong és a kéz munkája csodálatos kancsókat, köcsögöket és egyéb tárgyakat szinte pillanatok alatt kelt életre.

Miközben Simon László bevezetett a fazekasság ősi tudományába, egyre nőtt annak ékes bizonyítéka, hogy mennyire nem ismertem eddig ezt a mesterséget. Ugyanis a fazekas mester nemcsak a korongot hajtja, hanem csodálatos cserépkályhákat készít. Műhelyében a mázas kerámia csempék változatos színvilága és mintagazdagsága elbűvöl minden idelátogatót. De nemcsak cserépkályhákat gyárt, hanem megrendelésre kerti partikhoz bármiféle kültéri kemencét, vagy nagymamáink korából oly jól ismert búbos kemencét is.

Hogyan és miből készül a kerámia alapanyaga?

Kaolinból, valamint szürke és vörös anyagból, vagy gipszből. Az agyagot természetesen tisztítani kell, amíg olyanná nem válik, amiből már készülhet a kerámia- alapanyag. A gipszet vagy az agyagot ezek után egy formába öntik, égetik, szárítják. Az égetés először 1000 fokon történik, így nyerik a mázatlan kerámiát, majd a mázat vagyis a színt és a fényt 1020 fokon égetik rá.

Miért ezt a szakmát választotta? Volt példakép vagy minta a családban?

Nekem gyerekkorom példaképei nagyszüleim voltak. Tősgyökeres budaörsi család sarjaként születtem. Nagyapám sváb származású, míg nagyanyám magyar volt. De ez sosem volt kérdés nálunk. Élték az egyszerű, dolgos emberek életét. Engem sokat vittek magukkal a Csíki dűlőben lévő szőlőjükbe. Mindig azt láttam, hogy szorgalmasan, nehezen dolgoznak és mindent megbecsülnek, amijük van. Nem pocsékoltak, mindennek helye volt a háztartásukban. Talán ez a példa volt számomra irányadó, hogy az agyaghoz közelítettem és megpróbáltam kezeim között életre kelteni a mindennapi élet használati tárgyait.

Igy aztán 1974-től l977-ig a kőbányai Porcelángyárban korongozó lettem, ott tanultam ki ezt az ősi mesterséget. Szakmunkás vizsgát is ott tettem. Ez idő alatt kerámikus voltam. Sokan velem együtt indulók otthagyták a szakmát, én azonban a MÜTEX Kerámia Szövetkezethez mentem, itt továbbra is korongoztam, égettem, öntöttem.

Négy évig voltam itt, majd 1988-ban kiváltottam az iparengedélyt és vállalkozó lettem. Akkoriban igen nagy volt a kereslet a fazekastermékek iránt. Itt ,a budaörsi Virágpiacon akkoriban nagy volt a kereskedés. Volt kereslet a fazekasáruk iránt, így volt kiknek dolgozni. Majd az idő múlásával csökkent a kereslet. Igy felhagytam a vállalkozással, l997-ben biztonsági őr lettem, majd sofőrként kerestem a kenyeremet.

De gyorsan rájöttem hogy ez nem nekem való. Az én kezeim munkára termettek, én nem tudok meglenni kétkezi munka nélkül. Igy aztán a Hercku kályhákat gyártó cégnél helyezkedtem el és ott sok szakmunkástanulót is tanítottam a szakmára.

Életem során számos használati és dísztárgyat készítettem. Legszebbek talán a cserépkályhák, melyeket csak dicsérni tudok. Ügyes technikával az égéstér és a füstterelők szakszerű kivitelezésével egy életre szólnak. Gazdag formaviláguk és színviláguk révén pedig egyben díszei is az otthonoknak.

Beszámoló: Major Edit
Foto: Veiland Gyula