- Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak!

- Gajdos-Frank Katalin vagyok. Itt , Budaörsön sokan Frank Katinak ismernek, mert apai ágon régi budaörsi sváb családból származom. Édesanyám soroksári sváb, így mindkét részről német ősökkel rendelkezem.

Itt laktam a szüleimmel, itt jártam óvodába, általános iskolába. Nagyon szeretem, jól ismerem Budaörsöt. A korosztályommal folyamatosan jó kapcsolatban vagyok. Az 1. számú Iskola német nemzetiségi osztályába jártam, majd a német gimnáziumban folytattam a tanulást Budapesten.

A német nyelv a kezdetektől a kedvenc tantárgyam volt. A középiskolai évek alatt ösztöndíjjal kétszer is kiutazhattam Németországba. Először EU-s pályázattal Strassbourgban, közel a német határhoz, másodszor a Goethe Intézet német nyelvi táborában voltam. Talán pont emiatt, hogy a német nyelvvel ennyit foglalkoztam, felvételiztem a veszprémi tanárképzőbe, német szakra.

Két év múlva az ELTE-n, a bölcsészkaron folytattam a tanulmányaimat. Szintén kaptam ösztöndíjat, amit szerencsének és nagy lehetőségnek tartottam. Első alkalommal a stuttgarti egyetemen töltöttem egy tanévet, majd a tübingeni nyári egyetemre jártam. Az ELTE-n már akkor volt német nemzetiségi program és lehetőség a pedagógia-pszichológia szak felvételére. Ezt én meg is tettem, mert nagyon szerettem tanítani.

A diplomamunkámat a német irodalomból írtam. Közben férjhez mentem, megszülettek a gyermekeim. Anna lányom nyolc, Andris fiam hat éves. A diploma megszerzése után tanársegéd státuszban a Budapesti Gazdasági Főiskola pénzügyi –számviteli karán tanítottam. Egy-egy órán megjelent 30-40 diák, nekik megtanítani az alapokon kívül a szakmai németet, az igencsak kihívás volt. Aztán az ELTE óvó- és tanítónőképző szakán lehetőségem nyílt leendő német nemzetiségi pedagógusokat tanítani. Ez nagyon közel állt a szívemhez. 2008-ban jelentkeztem az Andrássy Gyula Németnyelvű Egyetemre, ugyanis szerettem volna magam tovább képezni nem csak az irodalom, hanem a történelem terén is.

Jelenleg ott tartok, hogy az államvédelmi szolgálat levéltárában kutatok és írom a doktori disszertációmat, melynek témája: A magyarországi németek megfigyelése a titkosszolgálatok által 1945-56 között. Ez még egy olyan izgalmas téma, amit kevesen kutattak.

- Amikor a pályázatát benyújtotta, melyek voltak a feltételek és mit tartott fontosnak, hogy a pályázatában szerepeljen?

- A végzettségem egyértelműen megfelelő volt. Ami a pályázatom fő vonalát képezte, az az volt, hogy próbáljunk meg minél több látogatót, érdeklődőt ide vonzani a különböző korosztályokból. Amikor a tanulmányaim miatt elég gyakran bejöttem a múzeumba, mindig kellemes légkör fogadott, ugyanúgy a rendezvényeken is, de úgy láttam, hogy arányaiban kevés ott a fiatal.

Érzelmi kérdés is számomra, hogy, az őseinkre tekintettel, meg kell ismertetni minél több fiatallal a nemzetiségi múltját. A múzeum egy kitűnő közeg arra, hogy a látogató találkozzon olyan dolgokkal, amelyek felkelthetik az érdeklődését. Már most ősszel elindítunk egy programot, ami elsősorban a fiatalok számára lesz vonzó.

- Milyen tervei vannak a 2012. évre?

- A legfontosabb és a legnagyobb rákészülést a Passió igényli majd.

Az eddig megkedvelt, sikeres és népszerű programok továbbra is megmaradnak, gondolok itt a disznóvágásra, a honismereti napközis táborra.

Újdonságnak számít azonban a „Flohmarkt”, azaz bolhapiac, amit a játszóházzal összekötve kívánunk megrendezni a múzeum kertjében, az elsőt szeptemberben. Itt elsősorban nem ruházati és mindennapi használati tárgyak árusítására, csereberéjére gondolok, hanem a múzeum arculatához illő dolgokra, német nemzetiséghez kapcsolható régi tárgyakra.

Legyen az egyben egy találkozóhely, ahol közösségi életre, beszélgetésre lenne mód. Ezenkívül szeretnénk évente legalább négy alkalommal kulturális, irodalmi-történelmi témával foglalkozó, lehetőleg német nyelvű előadást rendezni, amit egy kötetlen beszélgetés követhet, harmonika- muzsikával fűszerezve. Az a cél, hogy minden korosztály úgy érezze, hogy itt megtalálta a helyét.

Továbbra is várjuk a tanulókat a német nyelvórákra, amit Tóthné Bencze Mária vezet. Ha megnövekedne az igény, akkor én is be tudnék segíteni, hiszen a mai napig is szeretek tanítani.

Végül a város német nyelvtanárai számára olyan vonzó programokat tervezünk, ami egyben továbbképzés, egymás megismerése. Ha kell, segítséget tudunk nyújtani szakirodalom beszerzésében vagy a továbbképzésben, kutatásban. Ezt a témát már szeptemberben szeretnénk elkezdeni, klubjelleggel. Aki szívvel-lélekkel végzi a hivatását, elkötelezett nemzetiségi pedagógus, az otthonra talál nálunk.

s.k.

Fényképezte: Veiland Gyula