Tisztelt Hölgyeim, és Uraim!

Nagy Sándor Lászlóné vagyok, a Budaörsi Dr. Luntz Ottokár Kertbarátok Egyesületének elnökhelyettese, és a Budaörsi Civil Kerekasztal alapítója. Engedjék meg, hogy a mai füleknek kicsit patetikusnak hangzó idézet részletével kezdjem beszámolómat. Az idézet több, mint kétszáz éves.

Muskatirovics Jánostól, Pest-Buda város tanácsnokától származik.

"Minden jó hazafinak kötelessége hozza magával, hogy amennyiben a közjóban szolgálhat, azt el ne múlassa."

Úgy gondolom, hogy önök, akik itt vannak a teremben valamennyien a "közjóban szolgáló" elkötelezett emberek, és mint ilyenek, megértik lelkesültségünket, amivel Lenz József hagyatékának kutatásába kezdtünk.

2009 októberében a Földünkért Világnap alkalmából a kétségbeejtő állapotban lévő, az évben 125 éves Budaörsi Vasútállomáson takarítást, parképítést végeztünk civil kezdeményezésként. Ennek kapcsán fedeztük fel, hogy az ott lévő klinkertéglás, vasúti raktárnak látszó romos épületen egy gyönyörű kis tondó, kerek dombormű van, ami a Madonnát ábrázolja a budaörsi nevezetességnek számító őszibarack koszorúval.

Hasonló kép van a Budapest Belgrád rakparti Lenz házon, valamint ilyen lehetett a debreceni Lenz -féle borházon is, sőt ilyen díszíti a régi,budaörsi katolikus plébánia falát is. Mint később kiderült, mindezek itáliai eredetűek, Andrea Della Robbia munkásságának köszönhetőek.

Az épületről kiderült, hogy az egy ipari műemlékvédelemre érdemes gyümölcs hűtőház, elsősorban a híres budaörsi barackok tárolására szolgált, 1934-ben építtette Lenz József. Úgy határoztunk, hogy utána járunk, hogy ki lehetett az az ember, akinek igénye volt arra is, hogy az üzleti haszon mellett az esztétikai érték növelésére is gondoljon, és hite szerint mintegy köszönetképpen elhelyezze Mária képét a falon.

Kutatásunk eredményeként jutottunk el Lenz Józsefhez, aki 1897-ben született Budapesten és 1965-ben halt meg Bogotában. A két világháború között nem csak vagyona miatt volt híres, hanem a magyar termékek védelme, az ország gazdaságának fellendítése ügyében végzett lelkes küzdelme miatt is. Emellett jelentős volt a köz érdekében végzett munkássága is.

Nyékládházán templomot építtetett, Debrecenben korszerű szolgálati lakásokat, ösztöndíjakkal támogatta a piarista diákokat. Cselédségének jóléti helyzete példaszerű volt. Templomépítő tevékenységéért XI. Piusz pápától kitüntetést kapott.

Öt gyermeke volt. Legidősebb fia huszonegy évesen, a második világháborúban, a Don kanyarban hősi halált halt. Lánya Lenz Klára híres textilművész, állandó kiállítása van Nyékládházán. A háború végén családjával Venezuelába települt. Miután internetes anyagokból megismertük életének főbb állomásait, a kertbarátok és a civil kerekasztalosok elhatároztuk, hogy felvesszük a kapcsolatot leszármazottaival, és azokkal a városokkal, ahol tevékenykedett, hogy jobban megismerjük példamutató életét.

Ez év március 15-én Nyékládházán jártunk, megnéztük a templomot, elbeszélgettünk olyan emberekkel, akik ismerték a Lenz családot.

Júniusban Debrecenbe mentünk, ahol a város vezetése nagy örömmel fogadta ezt a kutató munkát, hiszen ott egy lakónegyed viseli a Lenc nevet, és eddig sokan úgy tudták, hogy Lencz Gézáról, a református tudósról nevezték el. Hisszük, hogy ez, a városok határain túlnyúló, a városokat ugyanakkor összekötő feltáró munka eredményre vezet, és sikerül megőriznünk valamit a Lenz hagyatékból az utókor számára, és méltó emléket tudunk állítani Lenz Józsefnek.

Engedjék meg, hogy bemutassam meghívott vendégemet Farkas Ákos Andrást Lenz József dédunokáját, aki Venezuelából jött, hogy az ELTE történelemtudományi karán folytasson tanulmányokat magyar nyelven.

Lenz József erős kötődését hazájához mutatja, hogy Dél-amerikai birtokán felépített gazdasági központot Nueva Debrecennek (Új Debrecen) nevezte el, és olyan nevelést tudott adni gyerekeinek, hogy még a dédunoka is kiválóan megőrizte a magyarságát.

 Ő sokat segít nekünk ebben a munkában. A csapat tehát összejött, hogy megtegyük a közös lépéseket annak érdekében, hogy a Lenz hagyatékból megőrizzük mindazt, ami védelemre szorul, és hogy unokáink is megismerjék ennek a példamutató embernek a munkásságát.

Hogyan tovább?

A civilek, elsősorban a kertbarátok Budaörsön igen aktív városvédő munkát végeznek. Három éve harcolnak egy kis piacért, ami lassan megvalósulni látszik, dolgoznak egy , a híres budaörsi szőlő és őszibarack fajtákat bemutató kert létrehozásáért, a fajták fennmaradásáért, minden évben részt vesznek a hagyományos virágszőnyeg készítésen, most augusztus 11-én kopjafát állítanak a vasútállomáson az itt elhunyt kisfiú emlékére, aki vonatdobálás áldozata lett, pályázatokon indulnak újabb tanösvények létrehozásáért, kiskert- és háziállat bemutatót működtetnek, és lelkesen vesznek részt a Lenz emlékek gyűjtésében, védelmében.

Megszerveztük, hogy restauráltatjuk az őszibarackos Madonnát, és míg az épület sorsa (és nem maga az épület) el nem dől egy másolatot rakunk vissza, és az eredetit múzeumban helyezzük el.

Mindezt sajnos engedély nélkül.

Tudom, sokakban felmerül a kérdés, hogy szabad-e ezt így csinálni? Ha az értékvédelemre gondolok, azt mondom, csak így lehet. Mert, ha a hivatalos útra gondolok, bizton állíthatom, az unokáink nem fogják látni ezeket az értékeket, és nem fognak tudni ezekről az értékes emberekről.

Nagy Sándor Lászlóné