Áttelepülésükkor először Egerben éltek, majd később, l951-ben jöttek Budaörsre. Tattenhan Antal építette azt a házat, amiben szülei éltek, majd az ő haláluk után fiuké, Kisgyörgy Sándoré lett. Ebben a házban rendezte be műhelyét, mely a régi buszvégállomásnál található Budaörsön.

A régi ház remek alapjait és legalább 30 cm-es vastag falait meghagyva, hűen ragaszkodva a régi külső homlokzat megtartásához, új házat varázsolt belőle. Itt rendezte be műhelyét, ahol négy segéddel dolgozik. Fia, Sándor is ezt a szakmát választotta. Szakmai tudását dicséri, hogy a Sándor Palota fali kárpitozási munkáit ő végezte.

Általában a fiúk édesapjuk mesterségét folytatják, de Kisgyörgy Sándor nem így volt ezzel. Ő más akart lenni, mást akart csinálni. Iskolai tanulmányait Budaörsön az Esze Tamás utcai iskolában kezdte, majd l965-től l968-ig tanulta a kárpitos mesterséget.

Szívesen emlékszik vissza Turcsányi Tibor kárpitos mesterre, akitől megtanulta a szakma fogásait. Ez a mester 47 tanulót nevelt fel, de ebből csak ketten lettek kárpitosok. Tanítója nemcsak a szakmára tanította meg, hanem rávezette a fa és a kárpitos anyagok szeretetére, a munka becsületére, az általános szépérzékre és nem utolsósorban a társadalmi érintkezésben mindenkitől elvárt kulturált magatartásra. Az ilyen tanítóra a tanoncból felnőtt mester élete végéig szívesen emlékszik vissza.

Mestervizsgát l988-ban tett a Déry utcai Ktsz-nél, ahol a szakma egyéb fortélyait, így például a tűzést sajátította el.

Először a budaörsi lakótelepen volt műhelye, majd l992-től nyitotta meg a Kötő utcai házában a műhelyét. Ez egy igazi kincsestár. Aki érti és szereti a fából készült bútorokat, annak hosszú ideig van mit szemlélnie. Németbarokk székek, thonett székek, komódok, valódi faragott képek, intarzia-díszű asztal, koloniál székek várakoznak a szorgos, műértő kezekre, amelyek rendbe hozzák őket.

A mester szeretettel őriz egy képet Budaörsről, melyet Mészáros Vivien festett és semmi pénzért nem válna meg tőle. Budaörs szinte a szeme láttára nőtte ki magát olyanná, amilyennek ma látjuk.

Sok helyen megfordul, számos családot ismer, hiszen a megrendeléseket házaknál veszi fel. Míg ő a munkát hozza, a műhelyben négy segédje szorgalmasan dolgozik. Nem panaszkodik, még ezekben a válságos időkben is van munkája, úgy tűnik, hogy az emberek szemében újra érték lett a régi bútor. Nem válnak enyészetté, szakavatott kezek nyomán újra életre kelnek, hogy régi fényüket visszanyerve díszítsék otthonainkat.



Beszámoló: Major Edit
Fotó: Veiland Gyula