
Felgyorsult ütemben változó világunkban néhány évtized alatt mesterségek, szakmák tűntek el végérvényesen. Nincsenek már csizmadiák, kötélgyártók, gombkötők, szűrszabók és nem jön már a drótostót sem. Egyes tevékenységek folyamatát - szerencsénkre - még ápolják megszállott hagyományőrzők, például a nemezkészítőkét, papírmerítőkét. Találkozhatunk ilyenekkel a kézműves táborokban. És a többi mesterség?
Ki emlékszik majd egy-két emberöltő múlva a szíjgyártókra, vagy régies formában a szíjjártókra, akik a lószerszámkészítésben jeleskedtek? Tudják-e a mai iskolások, hogy a tímármester a bőrök kikészítésével foglalatoskodott? Bodnár, pintér, kádár - valamennyi családnévként ismert. Ők régen faedényeket, hordókat, puttonyokat, kádakat gyártottak. A kerékgyártók, bognár- mesterek lovas kocsikat készítettek, javítottak. Egy budaörsi mezőgazda vincellérként kereste kenyerét a Bösinger majorban. Munkaköre a szőlőültetvény megőrzésére, kezelésére és a munkálatokat végzők ellenőrzésére terjedt ki.
A jó hírű asztalosmester, Drixler Lipót két segéddel és két inassal dolgozott budaörsi műhelyében. (Ő látható a képen!) A kőhegyi illetőségű Fültz János a hűtőház-tulajdonos Lenz József megbízásából Debrecenben házakat, Nyékládházán templomot épített. Nehéz foglalkozást űztek a budaiföld-bányászok és az ott dolgozó fuvarosok. Írásos dokumentumokból megtudhatjuk, hogy a betelepülést követő első – 1725-ös - összeírásban már feljegyezték Hol Tóbiás kőműves nevét.
1752-ben 12 fő iparos volt a községben. 1770-ben már 26-ra növekedett a számuk. Ebből szabó 4, takács 2, varga 5, csizmadia 1, kovács 2, kőműves 2, ács 2, asztalos 1, pintér 6, bognár 1. 1808-ban Tök község filiálés takács céhének névsorában budaörsi mesterek is szerepelnek. 1825-ben a pesti kádár céh vidéki mesterei között hat budaörsit találunk. 1877-ben Galgóczy monográfiájában ezt írja: „ Iparos mintegy 100 mester van a községben.”
Hauser József krónikájában olvashatjuk:” Egy időben 185 iparengedélyes működött. Ezek közül 99 fő segéd nélkül, 64 fő 1-2 segéddel, 20 fő 3-5 segéddel, 2 fő pedig 6-7 segéddel dolgozott.”
1924-ben Törökbálinttal közösen Ipartestületet alakítottak. Első elnöke Frank János kávés, alelnöke Poschik Károly pék, Hübner Endre vendéglős, Kreisz János pék, jegyző Mayer Lipót tanító.
A budaörsi iparosok főként a község lakosságát látták el, csak néhányan termeltek piacra (pl: Deigner szarufésű készítő) Számos szatócsbolt, pékség, hentes- és mészáros, vendéglő volt egykoron Budaörsön, mégis megéltek békességben egymás mellett, tisztességes munkával eltartották családjukat. s.k.
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|