A Közéleti Klub vendégeivel egészen biztosan felkavarja az állóvizet. Nem először fordul elő, hogy többen nemtetszésüket fejezték ki az előadók személyével kapcsolatban. A budaörsi MSZP vezetője és a rendezvény szervezője válaszában legutóbb Császár Károlyt szólította meg, a válasz nem maradt el. Közöljük.
hirdetés
Tisztelt Laczik Úr!
Be kell vallanom, nem kis meglepetést okozott nekem levelével. A múltkor Wittinghoff Úr, most pedig Ön az akivel a nyilvánosság előtt kerülök párbeszédbe, no nem mintha olyan sok mindenben egyetértenénk. Maga az, hogy egy liberális politikus (bocsánat: most már civil), valamint egy szocialista helyi vezető úgy gondolja, hogy érdemes velem vitatkozni, az azt jelenti, hogy nem járok olyan rossz úton. Kérem tartsák meg e szokásukat majd kampány alatt is, akkor legalább esélyt adunk Budaörs választópolgárainak arra, hogy eldöntsék: az Önök által képviselt, cefetül leszerepelt irány a követendő, vagy érdemes elgondolkozni azon, hogy vajon mi ment itt félre és mikor, pláne hogyan kéne helyrehozni.
Ezen a mezsgyén elindulva arra a mondatára, hogy Magyarország nem ment tönkre, rém egyszerű válaszom van: de. Ezen az sem változtat, hogy még lehet rombolni rajta, ennyi erővel a cseszneki vár romja is fénykorát éli. Hát nem, mert az egy rom, igaz, nem a földdel egyenlő.
Vagy hogyan nevezné Ön azt a folyamatot, ami 1990 óta zajlik? Rendszerváltásnak? Köszönjük, ezt tartsa meg annak, akit érdekel.
Azóta az államadósságunk a tízszerese úgy, hogy eladtunk szinte mindent. Ma minden megszületett csecsemő homlokára rá lehetne tetoválni egyben a születésével megszerzett adósságát is, körülbelül 2 millió forintot. Budaörsön a szerencsésebb emberek még nem annyira érzik, mint azokban az egyre nagyobb mértékben növekvő térségekben, ahol a több millió mélyszegény magyar ember él. Még nem annyira érzik, pedig Ön is tudja, hogy ez nem áll meg semelyik falu határán. Elég csak várusunk aktuális költségvetésére és az előzőre rápillantani, ezt Önnek kellene a legjobban tudnia: körülbelül minden harmadik tavalyi forintra nem lehet idén már számítani.
Szerintem Ön nem lát közvetlen kapcsolatot a két dolog között, én igen. Írjak inkább egyéb gondokról? A közelgő szociális összeomlásról? A társadalmi morál zuhanásáról? A munkanélküliségről? Írjak a fociról? Hadd ne folytassam a sort, hosszú lenne.
Ebben a levélben az a tragikomédia, hogy Önnek írom ezt, aki egy olyan párt helyi vezetője, akik méltó utódai azoknak, akik 1945 után ezt tették Magyarországgal. Ezen persze lehet megsértődni, el lehet játszani a friss demokratát, rajta.
Elárulok Önnek egy titkot, mert látom ezzel segíthetek. Nemhogy egy országot, egy várost, de semmit nem lehet érdemben sokáig külső segítség, vagy szerencse nélkül úgy vezetni, hogy az embernek ne az építés legyen a legfőbb célja. Emellett szeretnie is kell, amit csinál és akikért csinálja.
Ön ezt a kettőt cáfolta meg teljes mértékben: Ön felment felelősöket, hamis sikertörténetet ad kezükbe, építésnek hirdeti a rombolást, amit tán csak az ország háborús bombázása tudott felülmúlni. Igaz, az Önök elődei azt is sikernek hirdették, na ne mondja, hogy nem. Most meg jön itt nekem azzal, hogy nosztalgia miatt nyert itt bárki? Azért nyert a mostani hatalom, mert az embereknek elege lett Önökből. No nem mintha a mostani hatalomnak sokkal jobban örülnék, félreértés ne essék, de azért hadd mondjuk már ki a tényeket.
Hátravan még a szeretet, a második pont, amibe térdig belegázolt. Már azzal, hogy Gyurcsány személyében egy olyan ember volt először a vendége, aki gond nélkül lövetett magyarokra 2006 őszén és utána. Akinek és miniszterelnök társainak hatalma alatt megháromszorozódott az államadósság. Amit lehetett elkótyavetéltek. Hazudoztak, lebuktak Őszödön, kimagyarázták, igaz félsikerrel. Elárulták határontúli testvéreinket, egekig emelkedett a korrupció, ebben legalább Európa bajnokai lettünk. Ez lenne a szocialista szeretet? Ismét köszönöm: nem kérek belőle.
Hiába jön nekem a mostani kormánypárttal, fideszezik itt nekem, ki kell ábrándítanom: van párt, akit támogatok, és nem ők azok. Nem csak két irány van, ismét el van tévedve. Nekem van bal és jobb oldalam is, csak nem úgy, ahogy Önök anno tanulták: én igyekszem rendes és teljesen egész magyar ember lenni, ezt javaslom Önöknek is.
Az én politikai jelszavaim lehet, hogy odavetett jelszavak, viszont van értelmük. A rendszerváltás óta minden kormány óriási demagóg véleményhalmazt és az azokat skandáló megmondóembereket is kitermelte. Ebből én nem kérek, inkább szeretem és építem a hazámat, emellett próbálok másokat is erre buzdítani. Itt és most Önt is: vesse már el az elcsépelt frázisokat, hagyjon fel ezzel a mesterséges elemző gondolatvilággal. Nézzen bele egy tükörbe, és ne nekem, Önmagának mondja ki őszintén: \"Tévedtem\", aztán pedig segítsen helyrehozni a vétkeket.
Záró gondolatként engedjen meg egy rövid történetet. Egy bácsi a 2010-es parlamenti választások előtt pár héttel megkérdezte, hogy kire szavazzon, mert nem tudja eldönteni, hogy a sok hír közül melyik szól az ő szívéhez. Én szándékosan nem mondtam pártnevet, csak annyit: \"Bátyám, ha nem tudja kinek higgyen, szavazzon arra, aki még nem hazudott Önnek\". Nem találkoztam vele azóta, de láttam a szemén, hogy abban a pillanatban nem az Ön pártját választotta.
Maradok magánemberként tisztelettel, politikailag könyörtelenül a túloldalon, de sokakkal egyetemben Önt is várjuk vissza hazánk építői közé.
Kedves Császár Károly! Lehet, hogy ma még kevesebben vannak, akik - nem önteltségből mondom - tisztábban látják a múlt történéseit és a jelen összefüggéseit. Én is nagyon vártam a változást! Nem vonom kétségbe a kormány erőfeszítéseit. Könnyen felejtünk, sőt könnyedén vesszük a mai \
Kedves Császár Károly! Lehet, hogy ma még kevesebben vannak, akik - nem önteltségből mondom - tisztábban látják a múlt történéseit és a jelen összefüggéseit. Én is nagyon vártam a változást! Nem vonom kétségbe a kormány erőfeszítéseit. Könnyen felejtünk, sőt könnyedén vesszük a mai "agymosásokat" is. Valóban sokakban nem tudatosodik az államadósság mértéke és annak leküzdése hány évbe kerülhet! A jó döntések mellett azonban mérhetetlenül sok a hiba! Ez jellemzi a mai politikát is. Ki kell mondani: minden politikai irányzat, párt - úgy látszik tertmészetszerűleg - kitermeli a maga karrieristáit, talpnyalóit és ültetik egymást poziciókba, szakmai tudás, rátermettség nélkül. Csak azért, hogy erősítsék jelenlétükkel saját poziciójukat. Etika, erkölcs, jó hírnév - alacsony mércével! Ahol kevesebb a pénz a kelleténél(ez most szinte mindenütt jelene van, gyorsan kialakulhatnak érdekcsoportok, amelyek intenzíven lobbiznak, nem törődve a társadalmi hasznosságával. Egy a lényeg, minél több pénzt megszerezni talmi, saját célokra, programokra. Így is el tud folyni halom pénz! Pontos törvények, korrekt jogszabályok és még korrektebb végrehajtás szükséges. Ez még várat magára!
Kedves György!
A pénz csak egy dolog, viszont mérhető általa sok minden egyéb elvont jelenség is. Én inkább ezekre utaltam, mert a pénzt akár vissza is lehet szerezni, vagy újratermelni, de azokat a károkat, amiket az ország a lelkekben szenved el sok évtized óta azokat nem tudom mennyi időbe telik feldolgozni. A balliberális oldaltól pontosan ezért tartom elképesztően álságosnak a szent demokrácia emlegetését, mert pontosan onnan kezdett el romlani az egész. Odáig, ahol most tartunk.
Kedves Károly! Köszönöm a reagálást! Egyet értek Önnel, a lelkek vannak megnyomorítva, ez a legnagyobb baj! Dre sajnos a pénzeket is igen kétséges visszaszerezni, óriási energiákat vesz el. Sok tapasztalatom van - kicsiben, nagyban - szenvedő részese voltam a spontán privatizációnak, a töménytelen csalásnak, az ország széthordásának: csak egy-egy példa: (Videoton, Köfém, Leisztinger trükkök stb)Ma meg azt tapasztalom, hogy kisstílű emberek a saját karrierjüket építgetik, gerinctelenül, gátlástalam módon igyekeznek tűzközelben lenni. Ezért áthat mindent a korrupció, annak egy finomabb formája a "kéz kezet mos", vagy ha nem veszed észre az én disznóságom, akkor én sem veszem észre a tied! És emögött is a pénzszemlélet, a pénz hatalma áll.
Végtére is milyen érdekes lenne megfejteni, hogy kicsoda Császár Károly és hogy kerül ide? :-)
Sajna, de tény: az MSzP-s elvtárs szellemileg fittebben reagált, irománya olvashatóbb, élvezetesebb.
A tartalmat meg tán ne is értékeljük (egyik elkövető esetében sem.)
Kedves "trucz"!
Nem tudom mit akar megfejteni arról, hogy ki vagyok, azt sem, hogy mire kíváncsi. Úgy kerültem ide, hogy megszólítottak és válaszoltam, nincs ebben semmi rejtély. Ha többet szeretne tudni rólam és szellemi fittségemről, akkor itt felteheti kérdéseit: cskaroly@gmail.com, bár nem hiszem, hogy szerény személyem lenne itt a legfőbb téma. Azt meg külön sajnálom, hogy hozzászólása nem más, mint egy lágy személyeskedés, és mondanivaló nélküli kritika. Joga van hozzá, csak ettől senki nem lesz okosabb. Tisztában vagyok vele, hogy aki nem érzi át azt, amiről beszélek, annak nem is mond túlzottan sokat: nem is ez a trendi újabban, nem is volt célom. Abban is biztos vagyok, hogy sokaknak viszont nagyon is mond. Kár, hogy Ön nem tartozik közéjük, de talán még nem késő. Felhívásom nyilván Önnek is szól.
Tisztelt Császár úr! Természetesen egyáltalán nem fontos, hogy kicsoda Ön, hiszen nem a személye itt a lényeg. Vagyis nem lenne fontos, ha kisebb netes utánakeresés után nem lenne kideríthető, hogy Önt elképzelhető, vagy akár nagyon is valóságos rokoni szálak kötik a Fidesz-el megélhetési, egyéb anyagi és hatalmi összefonódásoktól nyálas szimbiózisban élő, saját maguk által újabb finom juttatásért frissen tanácsnoknak választott Jobbik-os Császárnéhoz. Így azért már más a leányzó fekvése, hiszen ez érintettség a javából, mely helyzetet kultúráltabb helyeken messze elkerülik a pozícionált potentátok rokonai. Már csak jóizlés okán is.
Mindenesetre várjuk Laczikné pártatlan hozzászólását is - fentiek tükrében ezt talán még Ön is helyeselné. (aztán pedig mindenki naívan kérdezhetné, hogy vajon hogyen került ő is a képbe)
Önt elképzelhető, vagy akár nagyon is valóságos rokoni szálak kötik a Fidesz-el megélhetési, egyéb anyagi és hatalmi összefonódásoktól nyálas szimbiózisban élő, saját maguk által újabb finom juttatásért frissen tanácsnoknak választott Jobbik-os Császárnéhoz. Így azért már más a leányzó fekvése, hiszen ez érintettség a javából, mely helyzetet kultúráltabb helyeken messze elkerülik a pozícionált potentátok rokonai. Már csak jóizlés okán is######################
Persze, hogy fűznek szálak Császárné Kollár Tímeához, sosem tagadtam, a teljes nevemmel írtam a cikket is, sajnálom, hogy Önnek ennyi idő kellett, hogy rájöjjön. Önnel szemben nekem ilyen jellegű titkaim nincsenek, nem egy homályos nicknév mögül osztom az észt. Arról bocsánat, nem tudtam, hogy nem lehet önálló véleményem, ha a velem egy családban élők valamelyike közfeladatot lát el. Én nem ilyen Magyarországot képzelek el, Önnek ehhez nem tudok gratulálni. Hozzászólása ezen túlmenően - sajnos így kell fogalmaznom - nem üti meg azt a szintet, amelyiken én beszélgetni szoktam. Méghogy szimbiózis: nevetséges-siralmas. Kérem zárjuk le ezt a szint alatti fröcsögést. Jó étvágyat a szombati ebédhez, ha ezek után menni fog.
A minálunk.hu portálrendszer pártoktól független média, mely sem egyik, sem másik párt érdekeit nem szeretné kiszolgálni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a pártok, és politikusok véleményei, és közleményei nem kaphatnak helyet oldalainkon, sőt! Fontosnak tartjuk a pártatlan tájékoztatást, és inkább volna pártoskodás, ha egyik vagy másik oldal véleménye kiszorulna az oldalainkról.
A politikai szereplők (önmaguk nevében vállalt) véleményei akkor is helyet kaphatnak oldalainkon, ha azok tartalmával a szerkesztőség tagjai nem értenek egyet, és akkor sem jelenítjük meg másképp, ha azok tartalmával maximálisan egyetértünk, bízva az olvasók értékítéletében.
