Cikkünkben a Magyar Légimentő Nonprofit Kft.-nek tevékenységével kapcsolatos fenti „szenzációnak” jártunk utána, amely – ahogyan az általában lenni szokott – inkább nevezhető rosszindulatú lejáratásnak, semmint tényeken alapuló korrekt tájékoztatásnak.

„Rendszeres időközönként átnézzük felszereléseinket, továbbá új szakmai módszerek bevezetését is tervezzük” – kezdi beszámolóját dr. Temesvári Péter ügyvezető igazgató, aki épp egy ilyen értekezlet befejezését követően fogadott irodájában, a budaörsi légimentők közelmúltban átadott bázisán. „Mielőtt azonban a konkrét esetre rátérnénk, fel kell tennünk azt a kérdést, hogy szabad-e egyáltalán a magyar légimentő helikopternek fizetős betegszállítást végeznie” – folytatja beszámolóját. „Alapból rávághatjuk a választ, hogy nem. Azonban a légimentés olyan mértékben alulfinanszírozott, hogy sajnos szükségünk van az ilyen fizetős betegszállításokból származó bevételekre is a forrásaink kiegészítésére. Ezek azok a tervezett bevételeink, amelyekből a mentésre fordított költségeinket, kiadásainkat valamelyest ki tudjuk egészíteni. Jelenleg nagyon nehéz anyagi helyzetben vagyunk, olyannyira, hogy költségvetésünkből mindössze néhány hónapnyi működés finanszírozható. Ennek a súlyos problémának megoldását a fenntartótól, a magyar államtól reméljük, de egyelőre konkrét ígéretet erre vonatkozóan nem kaptunk.

Így tehát igenlő választ kell adnunk a kérdésre, azonban ezt kizárólag olyan tartalék helikopterrel kell és szabad végezni, amelyet nem kell a mentésből kivonnunk. Jelenleg azonban nem áll rendelkezésünkre ilyen tartalék gép, de kormányzati ígéret szerint még ebben az évben megkapjuk a beszerzéséhez szükséges támogatást. Ez a tartalék helikopter természetesen mind képzésre, mind pedig a „fő” gépek karbantartásának idejére egyaránt használható lenne.
Továbbá fontos megemlíteni, hogy térítés elleni betegszállítást is kizárólag szakmailag indokolt esetben vállalunk. Legfőbb célunk a mentés biztosítása; a külföldre történő fizetős betegszállítást minden egyes esetben ügyeleti idő után, a legtöbb esetben az éjszakai órákban végezzük, ami éjszakai repülést, éjszakai leszállást jelent.

Az adott napon, április 2-án – repülésbiztonsági okok miatt – egy órával az ügyeleti idő lejárta előtt kellett elindulnunk a beteggel egy olyan bécsi kórházba, ahol korábban még egyik pilótánk sem járt. Ezt azért lényeges tudnunk, mert egy ismeretlen terület fölé történő berepülés nagy kockázattal jár, amit sötétben nem mertünk vállalni és ezért döntöttünk az egy órával korábban történő indulás mellett.

Pontosan ebben az egy órában volt egy olyan eset Pest megyében, ahol elvileg felmerülhetett volna a légimentés, azonban ez mégsem volt szükséges és indokolt, vagyis nem is riasztták a helikoptert.

A jövőre vonatkozóan az eddiginél jóval stabilabb és kiszámíthatóbb finanszírozást szeretnénk. Jó lenne már év elején látni, hogy az éves működésünk biztosítva van. Mint említettem legfőbb célunk a mentés biztosítása; nem fecséreljük az adófizetők pénzét felesleges kiadásokra, nagyon odafigyelünk a költségvetésünk helyes beosztására.”

Kérdésemre, hogy hogyan és miért kezdett légimentéssel foglalkozni, Temesvári doktor a következő választ adta: „Mentőorvos vagyok, a légimentés pedig egyfajta ’kiváltság’, egy komoly szakmai kihívást jelentő tevékenység, ráadásul a repülés világa is nagyon közel áll hozzám. Amikor jelentkeztem a légimentőkhöz, a barlangi mentéseknél alkalmazott kötéltechnika ismerete és használata keltette fel főnökeim érdeklődését. Ez a fajta mentési technika még nem került bevezetésre a légimentéseknél, azonban hosszabb távú terveink között szerepel ennek alkalmazása is. Ezen kívül az angliai légimentőknél szerzett pozitív tapasztalataimat is szeretném hasznossá tenni a hazai gyakorlatban, ami elsősorban szigorú szakmai protokollokat és minőségbiztosítást jelent.

Életem nagy lehetőségének tekintem a légimentők vezetését.”

D. Molnár Márti

Forrás: Budaörsi Napló