Filipszky István könyvtárigazgató köszöntötte a megjelent művésznőt és elsőként gratulált a Kossuth Díjhoz, amelyet március 15-én vett át a Parlamentben.

Kubik Anna 1981-ben végezte a Főiskolát Kazimír Károly és Iglódi István tanítványaként. Ezután a Nemzeti Színzához, 1991 a Budapesti Kamaraszínházhoz, majd a Művész Színházhoz és végül a Thália Színházhoz került.1999-től újból a Nemzeti Színházhoz, majd 2003-től a Pesti Színházhoz. Híres szerepei Gertrudisz, ( Katona József Bánk Bán)Tamási Áron Énekes madár Gondos Eszter szerepe, Shakespeare Szentivánéji álom Titániaként állt a nagyérdemű elé. Számos díjjal tüntették ki pályafutása alatt.


Kubik Anna szerény egyszerűséggel állt elénk -és egy felejthetetlen estével ajándékozta meg a hallgatóságot.

\"Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.\" Ezzel a Kosztolányi idézettel vette kezdetét az a másfél óra, amely idő alatt magyar költők szebbszél szebb és gazdag mondanivalójú verseit vonultatta fel a művésznő. Magával ragadó, érzelmeket mélységesen felkorbácsoló verseket választott és adta elő csodálatos versmondással.

S míg hallgattuk őt választott verseinek mondanivalóján át magát a művésznőt ismerhettük meg. Megismerhettük a hazáról, hűségről, a jóságról, a szenvedésről, a szépről, jóról Magyarország múltjáról és jelenéről alkotott véleményét. Nagyszerű válogatást hallhattunk.

Ady Endre: ” Jóság síró vágya” című versét választva saját arcpoétikájának vallva a versben elhangzó gondolatokat:

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kísérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

A továbbiakban elhangzottak_
Sinta István Szállnak a vadlibák,
Csóri Sándor: Anyám fekete rózsa
Ady Endre: Az Úr érkezése,
Babits Mihály: Zsoltár gyerekhangra,
Pilinszky Sándor: Halak a hálóban,

Sütő András Ádvent a Hargitán darabjából Réka szerepében elhangzottak,
Tóth Árpád Álarcosan „ Jön még ideje szebb zenének, csak légy türelmes”
Csóri Sándor: Látomás fényes nappal ( Trianon emlékére )
1956-os Füveskerti költők csoportjához tartozó Tóth Bálint Magyar litánia című vers a megbocsátásól szól Gyurkovics Tibor: Ebek harmincadja Kuruc dal, A Fecske és a Honderű ciműek

József Attilától nem a nagy versekből választott, hanem egy rövidet mondott el a Hangya ciműt tudatva azt hogy a legapróbbakról is milyen csodásan tudott írni a költő
Kubik Anna egy kis faluban született Bakonyalján Ősiben. Sokan azt hitték rólam, hogy Erdélyből származom. Való igaz, hogy ez a kis falu sokban hasonlít az erdélyi havasok ölelte falvakhoz. Innen ered a természet soha el nem múló szeretete és a falusi emberek tisztelete. Templomunk 1000 éves. Boldog lehetek, hogy van még hová hazatérnem, mert itt él 86 éves édesanyám-mondta a művésznő.
Régen elszármaztam onnan ugyan, de azóta is jön velem az erdő, a rét. Budafokon élek, ahol újra megtalálom a természetet. A hit vezet nehéz pályámon, amelyhez erő kell és sok energia. Hiszen több ezernyi oldalt kell megtanulni, egyik szerepből a másikba bújni. Beleélni magunkat egy író által megálmodott szerepbe, emberi jellemet formálni, hitelesen előadni úgy, hogy a közönség szívébe ivódjék minden szó, minden érzés. Hogy tanítsunk, neveljünk, hogy estéről estére élményt adjunk. Gyerekkoromban sosem álmodtam arról, hogy színésznő legyek.. Sokkal inkább, orvos, sebész, gyerekorvos. Aztán könyvtárban dolgoztam egy darabig, ahol megérintettek a versek. És aztán úgy történt, hogy felvettek a Színművészetire. Ott Gyurkovics Tibor lyukasóráit szerettem és különösképpen Őt. A tanító és tanítvány kapcsolata barátsággá vált az évek folyamán. Halála előtti időkben nagyon sok időt töltöttünk együtt. Beszélgettünk az elmúlásról, arról hogy ott túl valóban van e valami. Akartuk hinni hogy van! A hitem, remélem átsegítette ezeken a nehéz napokon. Aztán elment ő is mint megannyi nagy színészünk. Én szerencsésnek mondhatom magam, mert olyan nagy színészekkel játszhattam együtt, mint Sulyok Mária, Sinkovits Gyula, Agárdi Gábor, Váradi Hédi, Lukács Margit és még sokan nagyon sokan. Nekik köszönhetem hogy azzá lettem, ami most vagyok. A szakmai élet nagy ajándéka kétszeresen ért. A Kossuth Díjra gondolok, amit most vehettem át a Parlamentben. Felemelő, boldog érzés volt. Életem nagy szerepálma volt hogy egyszer eljátszhassam Jókai Mór Kőszívű fiai című regényének Baradlainé szerepét. Milyen véletlen egybeesés és különös ajándéka a sorsnak! A Kossuth Díj átadásának napján délelött ž 1-kor még Balatonfüreden Baradlainét játszottam és délután négy órakor átvehettem azt a díjat, amely életem nagy ajándéka.

Az is különös hogy ezt a díjat én képletesen ugyan, de kétszer kaptam meg. Gyurkovics Tibor halála után feleségétől Györgyikétől tudtam meg, hogy Tibor utolsó kívánsága az volt hogy nekem alternatív Kossuth Díjat adjanak. Ő tehát elsőként terjesztett fel erre a díjra. Hitem szerint most ő is örül velem együtt a valódinak.
A minap Szombathelyen jártam és egy csontsovány beteg asszony jött oda hozzám. Lázas szeméből a rajongás áradt felém. Elmondta, hogy állandóan engem keres , figyeli a televízió műsorát, hátha hallhat engem. Hát ezért érdemes színésznek lenni. Ezek a rajongások minden díjjal felérnek. Ezért érdemes járni az országot, verset mondani, színházat csinálni. Csak az szomorít el, hogy a mai gyerekek, a fiatalok kezdik elfelejteni a szép magyar beszédet. Az Internet világa, a hasznossága mellett sajnos rombol is. Meg kellene őriznünk a gyönyörű anyanyelvünket, a benne rejlő csodálatos kifejezéstárat, amivel sokak szerint a világon egyedül a magyar nyelv büszkélkedhet. Éppen ezért sok feladat vár miránk színészekre, de feladat vár a családokra, a szülőkre, és a tanítókra egyaránt.

Beszámolót készítette Sné Major Edite
Fotó Veiland gyula