Vegyes érzésekkel mentem az előadásra. Érdekes téma, tudom, saját kórházi munkatapasztalataimból, hogy milyen nehéz és konfliktusokkal terhes munka zajlik a kórházakban, és hogy mennyi minden múlik egy jó kórházszervezésen, egy emberileg és szakmailag is jó főorvossal a kórház élén. Volt néhány igen fontos kérdés bennem, kik azok az emberek, akiket ez a téma itt és most érdekel és hogy miért éppen a fent nevezett előadót választották, gondolok itt arra, hogy „volt” egészségügyi miniszterről van szó. Vajon milyen válaszra számítanak, vajon mit szeretnének itt most hallani? Hát igen, az egészségügy beteg, csak a kórházi dolgozók tartják életben. A működési költségek, berendezések, gyógyszerek, és az adóság csapda. Tudjuk, hogy finanszírozás az eszközök árát sem fedezik. Igaz, a mosoly az ingyen van, de az alacsony bérű, túlórákkal, ügyelettel és működési problémákkal küszködő dolgozók frusztráltak, és a beteg ember úgyszintén. Megoldatlan az un. „kiégés” probléma is, melyet a lelki terhek jelentenek. Az egészségügyi dolgozók elvándorlása folyamatos, hiszen igen jó fizetést kaphatnak más uniós országokban. Saját munkatapasztalataim alapján kiemelendő a megbecsültség fogalma. Nagyon sokat el lehet viselni, ha az ember érzi a megbecsülést, még ha kevés is a pénz. Volt ilyen időszak is ebben az országban, de mára ez megváltozott. Sokszor egy átlagos életvitel megteremtéséhez és fenntartásához sem elegendő egy élet becsületes munkája akár diplomával sem. A szakmai tekintély sokszor nem a szaktudásra alapozódik. Sokak számára az jelenti a szaktekintélyt, akinek vagyona is van.

 

Video: MSZP Közéleti klub 2011. március

Get the Flash Player to see this player.

Nem csoda akkor, ha a szakorvosjelöltek többsége úgy kezdi el a tanulmányait, hogy nem marad itt. Ez egy megoldásra váró kérdés, nemcsak itt Magyarországon, hanem európai szinten is. Más uniós országokban is vannak elvándorlások, például 2500 osztrák orvos ment Angliába. Lesz majd Európa szintű tanácskozás az európai human erőforrás krízis kezelésére. Megoldás lehetne, ha mi lennénk Európa orvos és nővérképző országa és erre lenne pénzügyi támogatás a fogadó országok részéről is. Az ellátórendszerek nagyon különbözőek. Vannak XIX. századi felszereltségűek és vannak egészen kiválóak is. Az egészségügy a legnagyobb üzlet is lehet. Gondolom a kellő finanszírozás mellett, nem mindegy hogy milyen a gazdálkodás a rendszeren belül. A Semmelweis tervnek a lényege a centralizáció, hogy átlátható ellátási egységeket kell létrehozni, működtetni. Olyan ellátórendszert, hogy helyben minden megoldható legyen, Persze a régen kialakult un. „természetes egységeket”, nagyon nehéz megbontani. Ha kevés a pénz, akkor bizony koncentrálni kell az erőforrásokat. Paraszolvencia kérdésében azt kell látni, hogy mindig van egy keresleti és egy kínálati oldal. Ez is egy régen megkövesedett kialakult szokás, melyet a dolgozók alulfizetettsége tovább konzervál. Várólista mindenhol van, mert van teljesítmény volumen, ami a jobb gazdálkodást segíti elő. Kevés pénzből kevés és túlterhelt dolgozókkal gazdálkodva minden lépés számít.

Végezetül, ha a fenti kérdéseimet újra fésülöm, akkor észrevételeznem kell azt a tényt, hogy ha valamennyire is lehet jellemezni az itt összegyűlt hallgatóságot, akkor talán, az életkori hovatartozást lehetne megnevezni, melybe még én is inkább beletartozom. Ez a generáció még megtapasztalta azt az időszakot, amikor az egészségügy sokkal jobban működött. Hogy miért és milyen finanszírozással, miért működött jól és most meg miért nem? És hol van a „lé”? Hát erre nem tudom a válaszokat. Mégis azt gondolom, hiába révedünk múltba és jövőbe, az alapstruktúrák most is majdnem ugyanazok. Legfőképpen a fejekben, nehéz megszabadulni a tudatunkban lévő be rögzöttségektől, téves elképzelésektől. Látok egy toldozott foltozott aszfaltos utcát, ahol van jó minőségű szakasz, és van ilyen, meg olyan rész. Bizony az „út” talán másmilyen is lehet, amikor teljesen újat építünk, persze ahhoz pénz kell és talán még más is.

Érdekes előadást hallottam. Úgy éreztem, az előadó a maga objektivitásában, teljesen külön evezett a hallgatóságtól. Nem egy politikust, hanem egy orvos üzletembert ismertem meg a személyében az előadás nyomán.

Bécsi Judit

Fotó: Veiland Gyula