Történelmünket vad szakadékok tagolják, nem minden ok nélkül érez zavart, sőt félelmet az, aki ezeknek a szakadékoknak a mélyére néz. Vesztett háborúk, levert forradalmak, elsodort modernizációs kísérletek mutatják, hogy Európának ebben a régiójában a fejlődés mennyire nem lehetett folyamatos. A történelem órája gyakran visszafelé forgott, a diktatórikus hatalomnak és az intoleranciának a következményei folyamatosan zavarhatták és megronthatták az egymást követő nemzedékek sorsát.
Létezett egy bevehetetlen erőd Komárom vára, amelyet az 1848-49.-i forradalom és szabadságharc küzdelmei során egyszer sem sikerült a Habsburgoknak bevenniük. Komárom a szabadságharc utolsó bástyája volt. Kevesen tudják, hogy a világosi fegyverletétel után (1849. augusztus 13.) a komáromi erőd továbbra is kitartot, és csak 1849. október 2. után adta meg magát, de csak bizonyos feltételek mellett. Klapka György tábornok dicsőségére komponálta Egressy Béni a Klapka-indulót 1849. július 2-án – „Híres Komárom nincs bevéve, Klapka György a fővezére.“
Amikor 1892. május 20.-án Budapesten, a Kerepesi temetőben, Komárom hősét temették, harmincezren énekelték sírja felett a Klapka indulót. Tuba János, Komárom akkori főjegyzője pedig a tábornok koporsójára szórta azt a földet, melyért oly dicsőségesen küzdött. Klapka Budapesten van eltemetve, azonban mégis komáromi földben nyugszik.
Nemzeti ünnepeink során kiemelkedő történelmi eseményeinkre emlékezünk és a nemzeti összetartozásunkat ünnepljük. Nemzeti ünnepeink számunkra nemcsak nosztalgikus ábrándot jelentenek, hanem feladatokat is tűznek elénk, amely utat mutatva meghatározzák a nemzeti stratégiánkat az előttünk álló évtizedekben.
A 2011. március 15.-i polgármesteri beszéd a dátumon kívül szinte semmit nem érintett az 1848. március 15.-i és az azt követő eseményekből. Hivatkozott Kossuth 1832.-i zempléni vármegyegyűlés előtti beszédére, majd hirtelen egy időutazás során napjainkban találhattuk magunkat, egyetlen témakörre a „sajtószabadság” kérdéskörére fókuszálva. Mintha 1832 és 2011 között nem is létezett volna 1848 és 1849. –ben forradalom és szabadságharc. Mintha a „sajtószabadság” égisze alatt Alfred Windischgrätz herceg, az osztrák hadak főparancsnoka azért támadta meg csapataival hazánkat, hogy a Népszabadságot elolvassa, illetve Paskievits tábornagyot is azért küldte az orosz cár Magyarországra, hogy a heti hetest megnézhesse.
Vajon kinek a szokása, hogy a történeti értékek között mindig választásra kényszeríti a közvéleményt, és a nemzeti identitást mindig csupán egyetlen értékrangsorral határozza meg? Meglehetősen furcsa ez retorika a 2010. augusztusában alapított, tehát gyökerek nélkül létező „civil”, ez által „független” egyesület, és annak vezetése esetében.
Maradjunk az 1848 és 1849.-i eseményeknél. Kossuth Lajos 1848. július 10.-i képviselőházi beszédében, a felelős kormány rágalmazásának elutasítása során a következőket mondta:
„Azt hallom, volt egy követ, ki az országnak e rendkívüli körülményei között hivatva érezte magát azt mondani itt a házban, a komoly vitatások első perczében, hogy a múlt országgyűlés óta nagy részben ármány kezelte az országnak reá bízott képviseletét. – Én a felelősségtől vissza nem ijedek sem isten, sem ember előtt. (Éljenzés.) Azt gondolom, hogy tartozom vele az országnak, tartozom vele a nemzet becsületének, hogy a holnapi napon – miután azon a kérdésen, mellyet én szóba hoztam átestünk – azon követ urat szólítsam fel, bizonyítsa be állítását (zajos helyeslés) – külömben kinyilatkoztatom isten és ember előtt, hogy a ki e szót kimondotta és be nem bizonyítandja, azt én az ország belbékéje felháborítójának és jövendője kockáztatójának fogom nyilatkoztatni. (Közfelkiáltás: úgy van, helyes!)
Végezetül térjünk vissza Komárom bevehetetlen erődjéhez, amely a történelem során sok ostromot élt át, de erővel soha senki nem tudta elfoglalni. Bevehetetlenségét az Újvár nyugati bástyáját díszítő „Kőszűz“ és az alatta olvasható felirat hirdeti: NEC ARTE NEC MARTE – Sem csellel, sem erővel.
Kedves Olvasók, Hozzászólók!
Ritkán szokás pusztán azért beírni valahova, hogy elismerésünket fejezzük ki, de maga a cikk és a kommentár is örömmel töltött el, hogy nem csak nekem ez a véleményem. Talán annyit lehetne hozzáfűzni, hogy volt rosszabb időszak is: emlékszem én olyan március 15-i megemlékezésre, ahol liberális bérszónokok (monogram: ZP) szapulták a magyarságot itt Budaörsön, nem is volt olyan régen.
Remélem nem tart már sokáig ez az időszak ebben a városban, ennek kell szem előtt lebegnie.
Üdvözlettel:
Császár Károly, Budaörs
A testületi ülésen a polgármester tételesen cáfolta Czuczor állításait. Nem igaz, hogy csak a sajtószabadságról beszélt, elmondta, hogy hány pontot érintett a beszédében. Az lenne tisztességes, ha a polgármester válaszát is közölték volna.
Megtekintettük nemrégiben, hogy néz ki most a tervezés alatt álló Zichy korzó majdani alsó kijárata és milyen látvány fogad minket. Vajon hogyan kapcsolódik majd mindez a leendő kulturális központhoz?
