Nem mindenki ellenzi a Zichy korzót, és nem csak a budaörsieknek van véleményük. Az alábbi olvasói levél szerint, ha a svábokat nem üldözték volna el, már rég emeletes házakat építettek volna, Edinának ingyen fagyi járna a korzón minden nap a remek ötletért, az EU-ban pedig nem értik honnan szalajtották a helyieket. Szóba kerül még Hanzi bácsi, Matilda néni és a marhavagon is. Érdemes elolvasni Kerényi András írását.
hirdetés
Kerényi András: Svábok és házak a Zichy korzón
Mint az újságban is hírül adták most 65 éve telepítették ki a svábokat Budaörsről és a környező falvakból, köztük feleségem családjának tagjait is. Ne is beszéljünk arról a hihetetlen szenvedésről, egyéni tragédiákról, gyilkosságokról ami ezzel együtt járt. De a Zichy-sétány körüli már-már hisztérizált vita kapcsán azért valamit – az érintettség révén is el kell mondani.
Budaörs szerves fejlődése a harmincas évek végén megszűnt és évtizedekig csipkerózsika álmát aludta. Ha marad a harmincas évek lendülete a történelmi, svábok által lakott „belvárosban”, már régen az ott élő svábok zártsorú beépítésű, emeletes házakat építettek volna és átszőtte volna ezt a településrészt a dinamikus üzleti és közösségi élet. Új sétálóutcák nyíltak volna, emelkedett volna a szintszám ugyanúgy,ahogy Németországban – a sokunk által megcsodált kisvárosokban – látjuk, de ez játszódott le részben és még időben a Fő úton, vagy Sopronban, Kőszegen. És ma ezek a városok ebből (is) élnek.
Némán ültem végig a két lakossági gyűlést, gondolva a Hanzi bácsikra és Matild nénikre, akik nem ülhettek itt. Mert, hogyan gondolkodnának ők? „Korzó épül és olyan üzleti lehetőséghez jutunk, ami generációkra megélhetést jelent , üzletudvarok jönnek létre és ez a „bolond” önkormányzat még pénzt is ad hozzá! Na hol kell ezt aláírni, aztán menjünk át sörözni, mert ez jó. Nekünk, a városnak, a gyerekeknek! Lehet, hogy elköltözünk mert már túl zajos lesz, bár ki tudja.. A technikai részeket a mérnökök majd megoldják. Milyen fáin gyerek ez az Edina, hogy így kitalálta. Élete végéig ingyen fagyizhat majd a korzó teraszán!”
Kerényi András felmenői Budaörs és környékének sváb falvaiban éltek. Elmondása szerint ezért is érthető kötődéssük, ezért is követik nyomon az eseményeket.
Továbbá ismerik a körülményeket, hiszen a Zichy korzó bevásárló udvarának (Keczán ház) tervezője családtag. Garay Dóra (szül: Kerényi Dóra) Dunakesziről vállalkozóként vesz részt a projektben.
Hallgatom az ellenzőket, kik udvariasan bemutatkoztak és elmondták miért nem. Sváb név nem volt köztük. Mindent megértettem és csúsztam le egyre mélyebbre a széken. Ők már nem mi vagyunk, nem az őseink, nem a Hanzik és Matildák világa ez. Ez már más. Valami egészen más.
A baj, ha baj ez egyáltalán, nagyon mélyen van. Belekódolva a kultúrába, a nemzeti karakterbe , a napi megélhetés és napi kis bulik kicsinyes világába. Az egyéni érdekek közösségi érdekké magasztosulnak, látszólag védünk valamit, ami már régen nincs. Mert megtehetjük. Mert a családi piknikelés veszélyben van. Meg bérbe adott sufnik, meg a napi tojás a tyúk alól. Riadó! El akarják a gazok venni! Itt a belváros szívében. A Hivatal tehetetlen, az önkormányzati képviselők lassan kifarolnak, a civilek lám-lám megmutatták és öntudatosan lobogtatnak mindenféle papírokat és a Zichy-korzó újra csipkerózsika álomba dermed.
Pedig lehetne máshogy is. Véleményem szerint a bemutatott terv továbbfejleszthető, mert tartalmazza azt a sokrétű érdekvédelmet, ami ilyenkor elvárható. Egy 9-12 m széles sétálóutca 7 méter körül térfalakkal, változatos , nőtt építészeti karakterrel ideális hangulatú és arányú. Erről lehet beszélni és ezt ki lehet mazsolázni, hogy jó legyen. A Stefánia utcabeliek kapnak egy lehetőséget, amivel nem kell ugyan élniük, de helyzetbe hozzák őket. Egy úr felszólal, hogy milyen nagy értékcsökkenést „szenved” az ingatlanja. Mi van itt? Nem vette észre, hogy egy szabályozási terv egy tollvonással megduplázza az ingatlanja értékét! És a korzó nyugati térfala éppen megteremti az intimitást, nem megszünteti. Persze nem úgy, ahogy most van. Ez ténykérdés. De most azért van intimitás, mert a korzó két érintett telkén ma nem lakik senki. Nem állnak ott autók, nem hangoskodnak gyerekek , senki nem dobál át labdát a kerítésen, ott megállt az élet. De bármi lesz a korzó sorsa az élet ott sem áll meg, sőt a korzó bizonyos értelemben védi a Stefánia utcai lakókat.
Lehet az egy érv a korzóra nemet mondók mellett, hogy nem az érték a lényeg, hanem mert itt élünk. Ide szoktunk. Itt kényelmes nekünk, hiszen a belvárosban lakunk egy falusi családi házban élhető életet. Városiak vagyunk, majd 2 perc gyaloglás után falusiak. És ez ne változzon. Ezért csúsznak szét a belvárosok itt Budaörsön is, hiszen a templomtól a Városháza közel két kilométer, és központ képző erő és funkció nem tud szervesen alakulni. Mert a sufni, a napi tojás és a vasárnapi piknik – elsőrendű érdekké válik.
Mert a város két központját – a templomot és a kulturális és művészeti központot, bizony össze kell kötni. És gyalogosan, autók nélkül. Részben a biztonság miatt is, részben mert egy belső funkció és élmény – legyen ez színházi előadás,műsor, vagy mise – átalakítja az embert, mert attól „hangulata” lesz és nem autók elől akar ugrálni és acsarkodó, kerítésnek rohanó kutyák között kíván sasszézni. Mert bele akar karolni abba, akit szeret és szívesen inna egy kávét. És lehet ötletelni, hogy az Ébner köz meg a Klementis is alkalmas erre. Tegyük a szívünkre a kezünket, hiszen tudjuk, hogy nem. Csak a kecske is kéne, meg a káposzta is. Bár ez a Zichy major! Valljuk be azt is, inkább itt szeretnénk a városházát látni, hiszen tökéletesen alkalmas lenne erre funkcióra és végre a helyén lenne. Városháza – korzó – templom. Ez már igen !
Megrázhatnám a vállam, nekem ugyan mindegy, de látva és olvasva a vitát egyre jobban nem mindegy. Sőt, nagyon nem mindegy.
De hogyan is van ez a fejlesztés az Enns folyó túl, az operenciában? Az emberek adót fizetnek, köztük ingatlanadót. Ez úgy van megszabva, hogy a város fejlődjön. Ahol a város fejleszteni kíván ott megemeli és az emberek eldöntik, hogy élnek-e a fejlődés lehetőségével. Ha nem és kifizetik az adott hely értékéhez mért adót, senki sem bántja őket. De többségében a fejlődést választják. Ez a nyugat dinamikája és ezt úgy teszik, hogy közben őrzik a hagyományokat. Ez nem két külön érték és érdek, hanem egy, mert ez a szerves.
De itthon: marad a napi tojás, a bérbe adott sufni és a vasárnapi piknik. És a vállalkozó hamar odébbáll , hiszen sorban állnak érte. A terven dolgozók általában negatív tapasztalata megerősödik. A sétálás is megoldódik majd. A fiataljaink meg nyugatra vágynak és gyerek is alig születik. Az EU-ban – mert ők fizetik ezt a korzót – érthetetlenül néznek össze: „Honnan szalajtották ezeket!” Hiába, kelet! De már nem lehet a kunbélákra meg kádárjánosokra hivatkozni. Ez a kegyelmi idő hamar véget ért. Ma a munka van.
Azért kimegyünk a temetőbe a tantik sírjához. 65 év. Isten áldja Hanzi bácsi és Matilda néni. Talán nem is volt kár azért a marhavagonért. Bár tudom ez nem ilyen egyszerű. Mert az ember már csak ilyen: nemcsak ésszel, hanem szívvel is teremtetett.
Tisztelt Kerényi András!
Az írás, azon túl hemzseg sok-sok cinikus mesteri pontatlanságoktól, néhány helyen átcsúszik sértésbe is, például:
„Hallgatom az ellenzőket, kik udvariasan bemutatkoztak és elmondták miért nem. Sváb név nem volt köztük.”
Ganter István és Ganter Imre, akik elég hosszan felszólaltak ott, biztos nem elég svábok Önnek, sőt még az is hidegen hagyja Önt, hogy ők ketten születésüktől fogva ott lakna az Ébner György közben.
Örülök, hogy leírta a véleményét, mert megerősített engem abban, hogy mások szerint is Budaörs városnak túl falusias, falunak túl városias.
Kedves Szelepke !
Köszönön az észrevételét.
Az említett két úr éppen annak volt a jó példája, hogy ezt a kérdést hogyan kell kezelni. Hiszen elmondták, hogy méltánytalannak tartják a Városháza kommunikációját - ami tényleg kifogásolható - és javaslatot tettek, hogy az ő érdekük szerint a korzó -feléjük eső térfala- a szabályozási tervjavaslathoz képest alacsonyabb legyen. Erre meg is született a főépítésznél a megállapodás és továbbra is folyik a tárgyalás.
Ez az, amikor arra utaltam a mérnökök majd megoldják az igények összehagolását. Hiszen épp ez volt a lakossági gyűlés célja: megismerni a lakosság véleményét.
Megjegyzem a nyugati térfalra is történt az Egyesülettel megállapodás és annak mentén módosultak tovább a tervek.
A "mesteri pontatlanságok" így sajnos Önre szállnak.
Kedves András. Mi itt élünk . Szomszédok vagyunk. Beszélünk egymással. Ganter Imre és István nem kötött megállapodást a főépítésznél, Változatlanul ellenzik a Zichy korzót.
Kedves Mátyás!
köszönöm a pontosítást. A cikkem a két lakossági fórum tapasztalatai alapján írtam. Azóta annyit tudok, hogy 2. lakossági fórum után az Egyesülettel történt egy megállapodás és a korzó mindkét térfala mindkét oldalára konkrét magassági adatok kerültek rögzítésre. Amit Ön ír az egy új információ a részemre, hiszen ez azt jelenti, hogy ez a megállapodás mégsem jött létre, vagy azóta más dolgok is történtek.
Nézze, mondhatnám, hogy nekem ez mindegy, és túl a konkrét ügyön inkább az általános és az emberi oldal érdekel. És ha nem is ott élek, de valahol igen, és ott ugyanez, ugyanígy csak más szereplőkkel történik ill. bármikor megtörténhet. A városuk felett Önöknek -de harminezren - kell dönteni, mérlegelve nagyon sok és összetett szempontot. És alapvetően a jövőre kell irányulni. Ami pedig a változást jelenti. A feladatunk pedig a változás hogyanjának a megalkotása, nem a változás ellenzése. Mert mindig van változás és lefelé is. Az igényes környezet igényes embereket vonz. Az igénytelen igényteleneket. Idejében kell esélyt adni a dolgok befolyásolására, mert eljöhet egy pont, mikor egy olyan helyzet konzerválódik, melynek a következményei sokkal károsabbak lehetnek. Ezért közös a felelősség.
Megtekintettük nemrégiben, hogy néz ki most a tervezés alatt álló Zichy korzó majdani alsó kijárata és milyen látvány fogad minket. Vajon hogyan kapcsolódik majd mindez a leendő kulturális központhoz?
