A minap a minalunk.hu virtuális hasábjain jelentettél meg egy nyílt levelet, melyben több pontban összefoglalod, miért szavaztál nemmel a Városi Ifjúsági Klub Egyesület szerződéshosszabbítására. Ebben a kiindulópontod az, hogy az utolsó testületi ülésen Laczik Zoltán azzal indította hozzászólását, hogy nem szeretné, hogy politikai ügyként kezelje a testület a kérdést. Ezt te már önmagában egy rossz felütésnek tartod. Azt írod, „a felszólalás kissé megkésett és célt is tévesztett, mivel ezt a beszédet jóval korábban és azoknak kellett volna megtartani, akik ezt a városi közintézményt politikai célokra is felhasználták.”

Tény, hogy testületi ülésen először került szóba ez a kérdés azóta, hogy képviselő lettél. Az viszont egyértelmű és mindenki számára ismert tény, hogy a klub ügye évek óta húzódik, és bizony politikai ügy lett belőle. Ha egy évek óta húzódó ügy utolsó vitájának kiindulópontját veszed alapul az érvelésed során, annak két oka lehet. 

1. Nem sikerült időt szakítanod arra, hogy felkészülj a kérdés testületi ülésen való tárgyalására és ezért nem vagy tisztában az előzményekkel. 

2. Nyílt leveledet hangzatos felütéssel szeretnéd kezdeni, ami ugyan egyáltalán nem segíti a probléma megoldását, de az adott helyzetben te játszhatod el, hogy tágra nyílt szemekkel értetlenkedsz azon, hogy a csúnya-csúnya politikának mi köze lehet egyáltalán egy civil szervezethez. 

Én téged alapos, precíz, munkáját lelkiismeretesen végző embernek ismertelek meg az elmúlt hónapokban. Ezért attól tartok, hogy a második lehetőség áll közelebb az igazsághoz. 

Nem szeretnélek azzal untatni, hogy elölről leírom az Ifjúsági Klub Egyesület kálváriáját, ezért nem fogok legrégebbi civil szerveződésről és önkéntes munkából felújított épületről sem írni. A végén még érzelmi politizálással vádolnál. Az pedig, hogy egy civil szervezet hogyan kényszerül bele abba a helyzetbe, hogy közvetlenül részt vegyen a helyi politikában, egy külön esettanulmányt is megérne egy „A posztszovjet térség polgári fejlődésének nehézségei” című kötetben. Ebben nyilván szerepelnének a Fidesz rendezvényei és frakcióülései is, amelyeket a Klubban tartott meg. 

Többek között ezért is érdemes szerintem nagyobb összefüggéseiben vizsgálni ezt a kérdést. 

Konzervatív politikusként nyilván te is a szubszidiaritás elve mellett állsz ki. E szerint társadalmi problémákra a legjobb választ akkor lehet adni, ha a probléma forrásához minél közelebb történik a döntéshozatal. Valamint szintén konzervatív politikusként azt is vallod, hogy a társadalom alulról szerveződő, majd organikusan fejlődő intézményei a képesek a legadekvátabb módon becsatornázni a később kialakuló problémákat.

A Városi Ifjúsági Klub Egyesületet arra a problémára válaszul jött létre, hogy nem volt a fiataloknak megfelelő helyi szórakozási lehetősége. A fiatalok maguk ismerték fel helyzetüket és saját maguk kezdtek el dolgozni azért, hogy javítsanak rajta. Ez a kezdeményezés később tovább fejlődött. Újabb és újabb generációk csatlakoztak a kezdeményezéshez és szépen lassan, de töretlenül fejlődött ez a társadalmi intézmény. 

Szükségszerűen nem csak a helyi szórakozás hiányára adott választ, hanem nagyban segítette a fiatalok budaörsi identitásának kialakítását és megőrzését, valamint a helyi kultúra fejlődését is. E mellett természetesen generált is újabb problémákat. Például egy-egy hangosabb buli kifejezetten zavarta az előző ciklus alpolgármesterét. 

Az Ifiklub tehát kezelt bizonyos problémákat és generált másokat. A Klubbal adódott egy konfliktusa a városnak, aminek az lett a végeredménye, hogy természetesen a gyengébb és kiszolgáltatottabb fél húzta a rövidebbet. A képviselőtestület jobboldali többsége úgy döntött, hogy a budaörsi ifjúság helyi szórakozásának problémáját nem tudja jól kezelni a Városi Ifjúsági Klub Egyesület. 

A megoldásra tehát nemet mondott a jobboldal, de ettől még a probléma megmaradt. Négy év alatt nem mutattatok fel más megoldást. Négy év alatt nem álltatok elő semmi alternatívával. Viszont négy év alatt kiskamaszból fiatal felnőtté vált egy budaörsi generáció, akiknek nem volt és a mai napig nincsen hová menniük szórakozni. Vagy a Templom téren múlatják az időt, vagy kocsmáznak. 

Korábban már írtam arról, hogy szerintem a „nem akarás” nem jó tanácsadó sem az életben, sem a politikában. Sajnos most megint azt látom, hogy a Budaörsön többségben lévő jobboldal pontosan tudja, hogy mit NEM AKAR, de fogalma nincsen arról, hogy mit AKAR. Egy megoldásra NEM-et mondott, de semmit nem mutat fel alternatívaként.

Kedves Tibor!

A nyílt leveledben tételesen megmagyarázod a NEM szavazatodat, de nem teszed mellé, hogy mire és miért tudnál IGEN-t nyomni. Budaörsi lakosok százai, civil szervezetek tucatjai és egyházak mondanak IGEN-t arra, hogy az Városi Ifjúsági Klub Egyesületet támogassa a képviselőtestület abban, hogy helyi szórakozási lehetőséget nyújtson a helyi fiataloknak. 

De a lényeg nem ez. A lényeg az, hogy ha erre NEM-et mondasz, attól még az eredeti probléma megmarad egészen addig, amíg nem mondasz valamire IGEN-t. 

Tibor! Ti vagytok többségben a képviselőtestületben. Semmi nem lesz ebben a városban, amit nem akartok, és csak az tud megvalósulni, amihez hozzájárultok. Kérlek tehát, amíg nem tudsz valamire tiszta szívből IGEN-t mondani, addig is ne mondjál NEM-et arra, amivel – bár vannak problémák – de egy nagyon fontos kérdésre, a helyi fiatalok helyi szórakozásának kérdésére, tud megfelelő választ adni. 

Tisztelettel: 

Simándi Szelim