Az 1960-as évek vége a nyugati világ számos pontján mérföldkő volt politikai és kulturális szempontból egyaránt. Québecben ezek az évek a „csendes forradalom” időszakát jelentették, amikor a nemzeti öntudat feléledése összekapcsolódott a katolikus egyház mindenhatóságának megkérdőjelezésével, az iparosodás elterjedésével, a helyi dialektusok elfogadásával.

A földindulás-szerű változások a színház világát is utolérték, és leképződtek a francia nyelven írt kanadai drámában.. A fordulópontot egy fiatal drámaíró, Michel Tremblay második darabja jelentette. Az 1965-ben megírt, de csak 1968-ban bemutatott Sógornők (Les Belles-Soeurs) egy sor tabut döntött le:

A történetben kizárólag nők szerepelnek, akik az addig lenézett montreali proli-argót, a trágárságokkal is megtűzdelt joual-t beszélik (ez a rétegnyelv kiejtésben, szókincsben, grammatikáját tekintve lényegesen eltér a standard franciától, és gyakran jelennek meg benne angol szavak, kifejezések), ráadásul kikezdik az egyházi intézményeket és normákat (a megesett lány például abortuszra készül).

Ezek a jelenségek természetesen korábban is léteztek, de a színpad nem fogadta be őket. A Sógornők a stúdiószínházi bemutatót követően hódító körútra indult: 1974-ben már Párizsban is színre került, több nyelvre lefordították (magyarul a Pesti Színház játszotta először Parti Nagy Lajos fordításában, 1997-ben).

Tremblay komédiájának célkeresztjében a bugyuta tévévetélkedőkön csüggő, katalógusból vásároló asszonyok állnak, de a főbb szereplők ária-szerű monológjaiból megannyi hányatott életút, megaláztatás és az álmokba kapaszkodás elkeseredettsége rajzolódik ki...  Azt mutatja meg, hogy bizonyos anyagi és életminőségi színvonal alatt milyenné válnak-válhatnak a nők, asszonyok, családanyák. Hová fejleszthet akár bennünket is (vissza) az a nagy, büdös, fogyasztói társadalom.


Venczel Vera azt mondta tegnap egy TV-beszélgetésben annak kapcsán, hogy ő is játszott régebben ebben a darabban: „iszonyúan aktuális”. Valószínűleg így érezték a Budaörsi Játékszín alkotói is, ezért állították színpadra – némi meglepetéssel tűzdelve – a Sógornőket.

A rendező: Magyar Attila, a szereplők pedig: Mezei Léda, Rácz-Koncz Eszter, Koncz Andrea, Keller Linda, Fekete Réka Thália, Magyar Attila, Nemes Szabina, Tóth-Hartai Laura, Kovács Annamária.

A próba alapján már most látható, hogy az előadás nagyszerű lesz: bár valóban repkednek a trágár kifejezések, de valljuk be, sok esetben magunkra ismerünk ezekben a bélyegragasztó, álszenteskedő, áskálódó, veszekedő asszonyokban.

A színésznők igaziak, életteliek, valódi figurákat keltenek életre és szerintem nők és férfiak remekül fognak szórakozni a darabon: hiszen min is tudunk jobban szórakozni, mint önmagunkon?

SSzK