hirdetés

Mielőtt az okokat felsorolnám, szeretném, ha mindenki tudná, hogy bárki, akinek akut problémája van és eljön a rendelőbe, nem lesz elküldve, mindenki ellátásra kerül. Ha sürgős az eset, az ügyelet vonala mindig szabad.

A most felsorolt okok persze senkinek a problémáját nem fogják megoldani, de talán arra jók, hogy megértsük, miért is elérhetetlenek a vonalak.

Ha valaki a központi számot hívja (23/445-480, 23/445-481) és azt tapasztalja, hogy a szám foglalt, a következők miatt van:
• A vonalak végén két kolleganő ül, akik nem csak azért felelnek, hogy a telefonon beérkező hívásokra válaszoljanak, hanem a naponta megforduló 500 beteget beírják a rendelésekre, elirányítsák őket és a felmerülő kérdésekre válaszoljanak személyesen.
Persze most mindenkiben felvetődik a kérdés, miért nem vesznek fel még egy munkatársat. Magyarország mostani helyzetét végiggondolva és azt, hogy válság van, talán nem sokáig kell fejtegetni a miérteket.

Ha valaki a központi számot hívja, kéri a melléket és ott nem válaszolnak, kicsöng, de nem veszik fel, vagy a vonal szétkapcsol, a következők miatt lehet:
• A szakrendeléseken a doktor/doktornő és az asszisztensek vannak bent, akik ellátják a beteget, ha csörög a telefon és a doktor/nő épp a beteg anamnézisét diktálja az asszisztensnek (aki ezt igyekszik minél gyorsabban beírni, hogy haladjon a rendelés), akkor nem tudja rögtön felvenni a telefont. Ha felvenné minden alkalommal, akkor egy beteget csak fél óra alatt tudnának ellátni, annyiszor kellene megszakítani a rendelést, ha fele annyi beteget tudnak ellátni, kétszer annyit kellene várni az időpontokra.

Felmerülő kérdés: miért nincs hosszabb rendelés, plusz rendelés?
• Azért, mert az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) ennyi szakrendelést engedélyez, ez ellen még maga az igazgató sem tud semmit tenni.

Én még mindig úgy gondolom, hogy bár akadnak problémák az időpontkéréssel, de az ellátó szakemberek mindig gondosan kivizsgálják a budaörsieket és együtt érzően bánnak velük. Ez az ország nem minden részén tapasztalható.

"A laboratóriumban a légkör csodálatos, ilyen az országban nincs. Egy hölgy mondta, hogy Mosonmagyarórvárról jár ide, de eddig sehol sem talált ennyire jó helyet, ahol nem a fájdalom, hanem elterelése a fontos! "

Abban mindenki egyet érthet, hogy a mennyiség nem mehet a minőség rovására, és bár néha többet kell várni, biztosak lehetünk abban, hogy ha sorra kerülünk, úgy viselkednek velünk, ahogy azt egy beteg elvárja.

Ez nem egy elfogult vélemény, hanem egy olyan ember véleménye, aki átlátja a problémát és tapasztalja is, hogy akármennyire próbáljuk jól és gyorsan végezni a munkánkat, a határok tágításához „kicsik” vagyunk.