hirdetés

Az észak-amerikai ország mindmáig egyetlen nyári olimpiáját rendező Montreal augusztus közepén adott helyet a 12. World Masters Judo Championshipsnek, azaz a szeniorok számára kiírt cselgáncs világbajnokságnak. Külön pikantériát ad a történteknek, hogy egy, a városban élő – nem mellesleg pedig a nemzetközi szövetség vezetőségébe tartozó – honfitársunkat, Bütte Gyulát jelölték ki versenyigazgatónak, aki minden szempontból kitett magáért.

A világbajnokságnak az 1976-ra épített, mára kettős funkciót betöltő Olimpiai Park adott otthont: az itt található létesítményekben folyamatosan rangos sporteseményeket rendeznek, illetve nincs olyan napja az évnek, amikor ne árasztanák el turisták a magyar sportolóknak négy aranyérmet hozó Parkot. A mai napig minden kívánalomnak megfelelő komplexum egyik csarnoka méltó helyszíne volt a több mint hétszáz dzsúdóst fogadó versenynek, amely bizonyos szempontból az utolsó volt.

A rendező szövetség, a World Masters Judo Association (WMJA) beolvad az International Judo Federationbe (IJF), azaz a szeniorok ezentúl a felnőtt versenyzőket is tömörítő IJF égisze alatt versenyeznek. A WMJA világbajnokságainak története ezzel együtt sikeres volt, hiszen a fokozatosan növekvő versenyzőszám mellett (nem volt ritka, hogy 1400 cselgáncsos is nevezett) az is megesett, hogy a sportág őshazájában, a nemzetközi versenyeket amúgy nem gyakran támogató Japánban küzdöttek meg egymás ellen a világ legjobb szeniorjai. Talán ennek a nyitásnak is köszönhető, hogy a japán dzsúdósok közül egyre többen vesznek részt a Masters-versenyeken, ezzel nagyban hozzájárulva azok rangjának emelkedéséhez.

Fazekas Csabának azonban nem csak ebből a szempontból volt utolsó ez a világbajnokság: jövőre már az M3 korosztályban versenyez majd, de most még az M2-esek között igyekezett bizonyítani, mégpedig a +100 kg-os súlycsoportban. A szenioroknál utolsó évesnek lenni nyilván nem ugyanazt jelenti, mint a serdülőknél vagy az ifiknél, sőt. Egy-egy korosztályban akár öt év eltérés is lehet a versenyzők között, ami már tekintélyes hátránnyal járhat az idősebb számára. Fazekas erre rácáfolva mindhárom meccsét magabiztosan nyerte, így életében először világbajnoki aranyérmet hozhatott haza, ami minden bizonnyal remekül mutat majd az Európa-bajnokságon nyert aranya mellett. Az elmúlt évek viszonylagos sikertelensége után a legjobbkor jött ez a kiugró eredmény, nagy lökést adhat a következő évre, az új korcsoport kihívásaira. Természetesen több összetevője is van annak, hogy éppen most jött össze ez az aranyérem: Németh Károly és Horváth András személyében olyan segítőkre talált az újdonsült világbajnok, akik minden téren tudtak valami újat, valami mást adni a felkészülésben. Németh az előzetes, technikai alapú előkészületek során javított a fogásokon, míg Horváth a mentális- és erőállapotot érintő területeken hozott változást.

Horváth András Montrealba is elkísérte Fazekast, így a mérkőzések közötti időben is tudott foglalkozni az izmok és az agy rendbehozatalával. Mindemellett a szakosztály újabban állandó, minőségi körülmények között dolgozhat, ami nem elhanyagolandó tényező. A saját terem egyrészt újabb mérföldkő a szakosztály 2004 óta íródó újkori történetében, másrészt a tudat, miszerint nyugodtan edzhetnek, hiszen a jelek szerint a városnak fontos, hogy jó cselgáncsosokat neveljenek ki, nyilván kellemes érzés.

Forrás: Budaörsi Napló