Államalapító királyunk magasztos ünnepe az idén először az Összefogás Napja is. Fogjunk össze és mindenekelőtt segítsünk bajba jutott honfitársainkon! Szép ünnepet kívánunk!
A Templom téren tartja Budaörs Város Önkormányzata a budaörsi Szent István Napi városi rendezvényt, augusztus 20-án, 9.00 órai kezdettel. Az ünnepségen beszédet mond Wittinghoff Tamás polgármester. Ezt követően a helyi egyházak képviselő áldják meg az új kenyeret, melyet az ünneplő közönség számára felszegnek és szétosztanak. Minden népnek van néhány olyan ünnepe, amelyeknek összetartó ereje megkérdőjelezhetetlen. Lehetnek éles vitáink, merőben eltérhet egymástól az értékrendünk, gondolkodhatunk napjaink kérdéseiről egészen különböző módon, mégis akad a történelmünkben néhány olyan kiemelkedő teljesítmény, ami előtt mindenkinek fejet illik hajtania.Ilyen elvitathatatlan jelentőségű életmű Szent Istváné, amelynek eredményeként megteremtetődött a magyar államiság. Munkája nyomán, olyan nemzeti keretek jöttek létre, olyan stabil intézmények születtek, amelyek egy évezreden át is tartósaknak bizonyultak.
Első királyunk kaotikus állapotokat örökölt, és a magyarság sorsát évszázadokra eldöntő kérdésekkel szembesült. Ma már nincs kétség afelől, hogy jó válaszokat adott kora kihívásaira..Halála után, gazdag, erős, gyarapodó, szabad, független, keresztény Magyarországot hagyott utódaira.
Kelet vagy nyugat, a múlt vagy a jövő, Európa vagy valami zavaros saját út? Ezek voltak a kérdések, amelyek két ember, Koppány és István élet-halál harcában öltöttek testet.Amikor meghalt István apja, Géza, az ősi öröklési törvények alapján Koppány követelte magának a hatalmat. Kettőjük küzdelmének azonban nem csupán az volt a tétje, hogy ki lesz a magyar nép uralkodója, hanem el kellett dőlnie a keleti és nyugati orientáció kérdésének is. Koppánnyal – aki egyes források szerint bizánci rítus szerint megkeresztelkedett – a bizánci politikai befolyás erősödött volna, míg István győzelmével az európai, a német irányvonal. A Kárpát-medencében létrejött állam a kor két nagyhatalma közé ékelődött, így mindenképpen dönteni kellett: Bizánc vagy Európa?A keleti hatalmi berendezkedés legfőbb jellegzetességeként számon tartott despotizmus, a korlátlan egyeduralom az ortodox egyház szerkezetében is megnyilvánult. A bizánci császár gyakorlatilag az ortodox egyház fejeként is működött, a legfőbb politikai és ideológiai hatalom tehát ott egy személyben egyesült.
A nyugati kereszténység figyelemre méltó sajátossága viszont éppen az volt, hogy a hatalomnak ezt a keleti típusú összpontosulását sikerült megakadályozni.Az István vezette magyarság úgy csatlakozott az európai keresztény közösséghez, hogy közben nem lett hűbérese a német császárnak. Létrehozta az egyház szervezetét, és képes volt elviselni, hogy ezek az új intézmények a királyi hatalomtól, vagyis tőle függetlenül is működhetnek az országban.Ritkán tesszük fel azt a kérdést, hogy mi történt volna, hogyha nem István, hanem Koppány kerül ki győztesen kettejük párharcából?
Milyen lett volna az a Magyarország, amely Koppány vezetésével szembe megy Európával, és a realitásokat figyelmen kívül hagyva keres valamilyen saját utat?
Mi várt volna az itt élőkre, ha ellenségünkké tesszük valamennyi szomszédunkat, és ha csak a saját, belső erőforrásainkra akartunk volna támaszkodni?
Milyenek lettek volna a közállapotok, ha olyan erő kormányozza az országot, amely csak a hatalom, az erőszakosság nyelvét ismeri, és az nem párosul nagylelkűséggel, türelemmel és toleranciával?Szerencsére nem ez történt. István nem ilyen volt. Irtózatos keménységgel, ha kellett könyörtelenül valósította meg, amit maga elé tűzött, de soha nem kegyetlenkedett öncélúan, nem alázta meg feleslegesen ellenfeleit. Aki a törvényeket tiszteletben tartotta, annak számára biztosítottak voltak a kiszámítható életfeltételek. Megszűnt a bizonytalanság az országban, és elkezdődött egy lassú, de egyenletes gyarapodás.Felsorolni is nehéz, amit elvégzett. Akkor, az első ezredforduló előtt valóban rendszerváltásra volt szükség Magyarországon. Újra kellett szabályozni az élet szinte valamennyi területét. István megszervezte az udvari adminisztrációt, megkezdte a pénzverést és kivetette az első adókat. Megszüntette a vérségi alapon felépült társadalmi rendet, és területi alapra helyezte az igazgatást. Ezzel elérte a nomád népek letelepedését és elősegítette, hogy elsősorban földművelő tevékenységből lehessen megélni. Bevezette a megyerendszert, megalapította az egyházmegyéket, törvényekkel biztosította a tulajdonhoz való jog gyakorlásának biztonságát. Hogy csak néhányat soroljak maradandó intézkedései közül.A ma embere, így ezredévnyi távlatból, meghökkenve kérdezheti, hogyan tudta mindezt véghezvinni? Szerencsére nem kell találgatásokra hagyatkoznunk, amikor a választ keressük. Hiszen a fiához, Imre herceghez írt Intelmeiben ő maga sorolja fel a jó kormányzás kellékeit. És bizony, meglepő módon, nem arról beszél, hogyan kell hatékonyan használni az erőt és az erőszakot, hanem ellenkezőleg, olyan értékeket ajánl fia figyelmébe, mint az együttműködés, a tolerancia, vagy éppen az irgalmasság.
Nehogy azt higgyük, hogy itt afféle propaganda szövegről van szó. István az Intelmek dörgedelmes előszavában kemény szavakkal figyelmezteti fiát tanácsainak megszívlelésére, mert ellenkező esetben képtelen lesz az ország és saját hatalma megtartására.Vagyis ezek a tanácsok egy sokat látott, bölcs, és vitán felül sikeres uralkodótól származnak, ezért számunkra is megfontolásra érdemesek.”Az uralom negyedik dísze a főemberek, ispánok, vitézek hűsége, erőssége, serénysége, szívessége és bizalma – írja István az Intelmekben. Mert ők országod védő falai, a gyengék oltalmazói, az ellenség pusztítói, a határok gyarapítói. Legyenek ők, fiam, atyáid és testvéreid, közülük bizony senkit se hajts szolgaságba, senkit se nevezz szolgának. Katonáskodjanak, ne szolgáljanak, uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség.”Majd így folytatja:”Szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul.”Meglepődve hallja e szavakat a mai kor embere, akivel olyan leegyszerűsítő hamisságokat igyekeznek elhitetni, mint például: hogy ott az erő, ahol a hatalom; minden a győztesé, vagy azt, hogy csakis a többség véleménye számít.
Csakhogy, mint Szent Istvánnál is látjuk, a siker kulcsa nem ez, a győztes stratégiák nem ezekből az elemekből építkeznek, és az igazi államférfiak agya sem erre a rugóra jár.
Emlékezzünk hát Szent Istvánra, de ne csak úgy, mint távoli, homályba vesző, bizonytalan körvonalú történelmi alakra, hanem egy olyan emberre, akinek mondandója van még ma is számunkra. Figyeljünk gondolataira, és ha lehet, találjuk meg valódi értelmüket és szívleljük is meg azokat.
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|
