
Szórakoztatni lehet nemesen, nemtelenül, és egyszerűen csak jól. A Budaörsi Játékszín minapi bemutatója feltétlenül ez utóbbi kategóriába tartozik.
hirdetés
Szeret(em) a feleség(em) Remek vígjáték a Budaörsi Játékszínben: Michael Stewart: Szeretem a feleségem. Én nem szeretem, amikor a fanyalgó kritikusok, mély esztéták olyasmikben is súlyos – bár könnyeden előadott – mondandót keresnek, melyekben ilyesmi nincs, amikor a szerző „csak” szórakoztatni akart. (Ahogy Arany János mondta, „gondolta a nyavalya…”) Úgy gondolom, itt, e darabban sincs ez másként, mert mindenki azt gondolhat róla, amit akar, én semmi egyebet nem akartam, mint egy jót szórakozni, és ez maradéktalanul sikerült. Nem volt szükségem hozzá társadalmi mondandóra, pszichológiai kulcsokra, vagy magyarázatokra: poénok kellettek hozzá, helyzetkomikum és remek színészi alakítások. Nos, ebben az előadásban mindhárom bőven megtalálható volt, és a dalbetétek, táncok már csak hab volt a tortára.
Magyar Attila sok vígjátékot rendezett már, a szakma a kisujjában volt, mára áttette a fejébe. Az előadás ritmusa jó, pergő, a „beszólások” rendre a helyükön vannak, és sorra bejönnek. Partnerei – mert Magyar Attila játszik is a darabban, nem csak rendezte –, Pikali Gerda, Timkó Eszter, Szakács Tibor, valamint kisebb szerepekben Mezei Réka, Tokaji Csaba és Urmai Gábor, láthatóan élvezik is a munkájukat, és nincs annál jobb színjáték, mint mikor a színész úgy éli át- és meg a szerepét, hogy az közben őt magát is mulattatja.
Az Amerikában játszódó történet egyszerű: egy nagyszájú fickó (Szakács Tibor) rábeszéli a barátját (ő Magyar Attila), hogy nézetei a házasságról elavultak, ma már sokkal szabadosabban kell házaséletet élni, csinálják hármasban, vagy négyesben, feleség-cserével. A feleségek előbb tiltakoznak, később – hol mert telebeszélik a fejüket, hol csak bosszúból – belemennek, és hogy ezután mi történik a hatalmas, szinte az egész díszletet kitöltő franciaágyban, az már legyen azok élménye, akik megteszik maguknak azt a szívességet, hogy megnézik az előadást. (Nem kell félni, az erkölcsök érintetlenek maradnak!)
A szerző sem ismeretlen nálunk, a Helló Dolly c. musicalról már mindenki hallott, hatalmas szériákban játszották nálunk is, országszerte. Nekem ez a darabja jobban tetszett.
Esti János
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|