|
A Kőhegyi kápolna alapítása és felépítése Franz Wendler (1815-1897) nevéhez fűződik. 1847. június 29-én álmában a Kőhegyen ásott, és az ott található vadrózsabokor virágaiban a Szűzanya arcát vélte felismerni.
1853. júniusában csaknem életét vesztette, amikor többen egy agyagbányában dolgoztak. Társai azt hitték, hogy az agyagomlás alól csak a holttestet emelhetik ki. A földtömeg alól azonban sértetlenül emelték ki Ferenc gazdát, aki elmondta társainak, hogy életét a Szűzanya óvta meg.
Mindebből arra következtetett, hogy Isten őt kegyelmébe fogadta. 1854. decemberében újra felment a Kőhegyre, hogy a vadrózsabokrok között megjelölje azt a helyet, ahol a Szűzanya arcát látta a virágszirmokban. Budaörs plébánosa jelentést tett Wendler Ferenc látomásairól Rómába, ahol IX. Pius pápa ekkor, 1854. december 8-án nyilatkoztatta ki a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. Wendler Ferenc álmai hatására jutott arra az elhatározásra, hogy kápolnát épít a Kőhegyen a Szeplőtelen Fogantatás tiszteletére. 1855. május 5-én rakták le a kápolna alapkövét. Wendler Ferencet fia, annak barátai és számos férfi a faluból segítették az építés nehéz munkájában. Rövid időn belül, 1855. október 15-én ünnepélyesen felszentelték a kápolnát. Wendler Ferenc nemcsak örök emléket állított a Szűzanyának, hanem az életét is neki szentelte. A kápolna mellett egy kereszt alakú barlangot vájt a hegy szikláiba, és 1878. február 25-én felköltözött oda, kápolnai szolgálatra. Itt töltötte élete utolsó 19 esztendejét. A kápolna legfőbb ékessége az a Szűzanya szobor volt, melyet a helyiek szerint IX. Pius pápa küldött a kápolna felszentelésére Franz Wendlernek.
A remete utolsó életéveiben fia, Andreas Wendler kis házat épített apja barlanglakása mellé, majd maga is felköltözött a hegyre és egészen az első világháború kitöréséig ott lakott. 1933-ig a kápolna a család tulajdonában volt. Ekkor vette át gondozásra a budaörsi katolikus egyház. A remete ükunokája Grósz Mátyás is felköltözött a hegyre és gondoskodott a kápolna tisztaságáról, fogadta a kápolnába látogatókat.
A kápolna környékén rendezték meg 1939-ig a Kőhegyi Passiójátékokat is.
1944/45-ben a kőhegyi kápolnát találatok rongálták meg. A nagyobb károkat a Wendler-család még itt élő tagjai kijavíttatták.
Az 1946. januárjában megkezdődő kitelepítés után a kápolnának már nem volt gazdája. A kápolna kegyszobrát szerencsére Kruck József, a család oldalági rokona megmentette, és a kitelepítők elől a kegyszoborral Mocsára menekült. A budaörsiek nagy kincsét, a kegyszobrot, 50 éves távollét után, 1997-ben sikerült az idős pékmestertől visszakapnunk. Az azóta elhunyt Szentgyörgyvölgyi Zoltán plébános és Wittinghoff Tamás polgármester kikérő levelére a megmentő visszaadta Budaörsnek.
A Budaörsi Német Kisebbségi Önkormányzat kezdeményezésére a kápolnát adományokból újjáépítették és 2003. október 15-én felszentelték. 2004. szeptember 12-én szentelték fel a kápolna harangjait.
Dr. Kovács József László
Nyomtatás
|
Hozzászólás beküldéséhez lépjen be felhasználónevével. Amennyiben még nem regisztrált felhasználó,
itt regisztrálhat!
Bővebben kifejtené véleményét? Írását küldje el szerkesztőségünk e-mail címére.
|
|