Régi–új járási rendszer kiépítése: Járás és járkálás
|
Sokakban kérdés, mit jelent majd a járási rendszer bevezetése. Olyanok is vannak páran, akik azt hiszik, szavazni kell a járásközpontról, mások szerint a minisztérium és az önkormányzatok között sem lesz érdemi tárgyalás. Mi akkor lepődtünk meg, amikor Leipán Tibor képviselőnk tartózkodott a testületi ülésen Budaörs járásközpontságáról. Megkértük, mondja el nekünk, miért...
hirdetés
Leipán Tibor: A száz évvel ezelőtt elsüllyedt Titanic brit utasszállító hajó centenáriumának évében tanúi lehetünk egy újabb Titanic szerkezet építésének. Igaz, ez a járási rendszernek nevezett szerkezet túléli majd a bevezetése utáni első három napot, esetleg az első három évet is, miután szétesik, és darabokra hullva megfeneklik a Pannon tenger mélyén.
Teljesen feleslegesnek tartom az ingatag alapokra helyezett járási rendszer létrehozását, az ország vérszegény teherbíró-képességének értelmetlen terhelését. Amióta évtizedekkel ezelőtt megszűnt a járási rendszer, azóta a közigazgatás minden nehézsége ellenére működőképes volt. Az önkormányzati rendszer kiépült, a lakosság lényegében a saját településén intézhette a hivatalos ügyeit. Az ellátórendszerek kialakultak, és érvényesült az elv, hogy minél közelebb hozzuk a szolgáltatást.
A közigazgatás reformja szükséges, de nem annyira időszerű, mint a gazdaság reformja. Ez a döntés kizárólag a pozícióhajhászoknak kedvez, akik egy újabb vadászterületet láthatnak az új hivatalok létrehozásával. Elgondolta e- már valaki, hogy a rendszer kiépítése (az infrastruktúra, a személyi költségek, a működési költségek stb. milyen anyagi vonzatokkal járnak akkor, amikor a horizonton már megjelent az államcsőd veszélye (ami remélhetőleg sohasem következik be) Ez a döntés viszont az ország amúgy is legyengült immunrendszerét csak tovább gyengíti.
Idáig talán két érvet hallottunk a járási rendszer kiépítése mellett, az egyik a hatékonyság, a másik pedig a barátságos, magas színvonalú ügyintézéshez való hozzáférés lehetősége. Véleményem szerint a jövőt tervezni, nem pedig megjósolni kell. A megkérdőjelezhető barátságos ügyintézés mellett nem éppen barátságosan kígyózó sorok is kialakulhatnak, hiszen most már az ügyintézés során a járáshoz tartozó összes település polgáraival foglalkozni kell, ez pedig állandósuló, de mindenképpen lökéshullámszerű igényeket jelent, ráadásul összevontan csak egy hivatalban.
Közelítsük meg a kérdést az állampolgárok szempontjából: Ami biztos, hogy az új rendszer mindenkinek időkiesést jelent, az ügyintézése során jelentős többletidővel és többletköltséggel is számolnia kell. Kezdődik azzal, hogy az ügyfél felkerekedik, amit megtehet a saját tulajdonú gépjárművével, használva a hetente dráguló benzinét. Amikor megérkezik, további nehézségeket kell leküzdenie. Nincs a közelben parkolóhely, de a távolban is csak kevés, ami ráadásul fizetős is. Az ügyintézés bizonytalan idejű kimenetele az állampolgárt is bizonytalanná teszi. Vajon hány órát jelent az ott tartózkodása, és vajon mit fog tenni akkor, ha a parkolási ideje valahol a messzeségben lejár. Továbbá mi van akkor, ha a parkolási idő csak maximum két óra, ennek lejártával új helyet kell keresnie. Ez a ciklikusság napközben többször is jelentkezhet, csak a szerencse segíthet rajta, ha hamar letudta a feladatát.
Aki pedig a tömegközlekedést választja, az sincs jobb helyzetben. Ha ugyanis (esetlegesen többszöri átszállással) végre megérkezik a járási székhelyre, akkor még mindig le kell küzdenie az előtte álló utat, gyalog vagy tömegközlekedéssel, amely ugyebár a költségeit csak tovább növeli. Dolga végeztével sincs jobb helyzetben, hiszen ha a következő „csatlakozás” csak egy-két óra múlva lesz, addig nem nagyon tud mit kezdeni magával, téblábol, és azon gondolkodik, hogyan múlassa az időt, kitéve magát az időjárás viszontagságainak is. Talán nem a műszerek hibája, ha a polgár komfortérzetének a növekedése esetünkben nem lenne mérhető.
Az is látható, hogy a barátságos ügyintézésre legkevesebb fél, de inkább egy napot kell szánni, amelyet az állampolgár –egyéb lehetőség nem lévén- kénytelen a szabadsága terhére megtenni. Itt azonban szembesül egy újabb nehézséggel, ugyanis a szabadság kiadása a munkáltató kompetenciája. Ezért előfordulhat az is, hogy a munkavállalót el sem engedik szabadságra, így az ügyét el sem tudja intézni, nem beszélve arról, hogy még sikeres ügyintézés esetén is értelmetlenül veszíti el a szabadságának egy napját.
Az eddigi jegyzői feladatok döntő többségét átveszi a járási hivatal, amely ezután amolyan körjegyzői módon funkcionál. Mitől lesz jobb pl. a parlagfű elleni védelem szervezése járási szinten, vagy az anyakönyvi igazgatás? Mitől lesz jobb pl. az új rendszerben egy közgyógyellátás intézése a járási hivatalban, mint korábban a helyi önkormányzat jegyzőjénél. A jegyzői funkciók többsége átszáll a járási hivatalokba, de kérdés továbbá, ki lesz az, aki jegyzőbb lesz a jegyzőnél, milyen feladat illetve hatáskörrel lesz felruházva.
Ami Budaörs helyzetét illeti, mint képviselő, mint állampolgár is természetesen azt támogatom, hogy az új járási rendszeren belül Budaörsé legyen a vezető szerep. De elgondolta –e már valaki, hogy ebben az esetben Budaörs közlekedési terheltsége mennyivel növekedik? A város egyébként is túlzsúfolt helyzetén ez csak tovább rontana, egy idő elteltével mázsaszám kaphatnánk lakossági észrevételeket, netalántán tiltakozásokat. A járási székhelyen lakók eddigi helyzete is megváltozik. Tény, hogy jelentősebb előnyt élveznek a többi település lakosaival szemben, ugyanakkor nekik is szembesülniük kell a szocializmus egyik vívmányával: a sorbaállással. Ami pedig a múlt heti testületi döntésünket illeti, ez a közbenJárás véleményem szerint úgysem változtatja meg a már régen eldöntött járási székhely kérdését, éppen ezért „tartózkodtam”.
A mai modernizált világunkban célszerűbb előretekinteni és előrelépni, nem pedig visszafelé lépkedni az időben. A történelmi Magyarországon a járási rendszer betöltötte hivatását, a települések elhelyezkedése, tagoltsága, és maga a népsűrűség is indokolta a járási rendszer létezését. Felmerül azonban a kérdés, hogy feudális, legjobb esetben is pártállami időket idéző megoldásokkal és eszközökkel, a szolgáltatás távolodásával hogyan érhető el a közigazgatás modernizálása?
Mi lesz vajon a kistérségi társulásokkal, amelyek már kiépültek és megfelelő módon működnek? Hasznosabb lehetne, ha egy-egy feladatkört inkább a kistérségi társulásoknak szerveznének ki. Egyébként pedig ott ahol indokolt, ott bevezetésre kerülhetne a járási rendszer. Gondolok itt olyan falvakra, illetve gyérebben lakott településekre, ahol a járási rendszer indokoltan kiépíthető, ahol a rendszer az ott élők, megelégedésére funkcionálna. Érdemes lenne ebben a tekintetben a német testvérvárosunk, Bretzfeld pozitív példáját követni.
A véleményemet továbbra is fenntartom, de a jéghegyet megállítani nem tudom. Tekintettel arra, hogy a kocka el van vetve, de osztva a MÖSZ (Magyar Önkormányzatok Szövetsége) véleményét, magam is szükségesnek tartom, hogy kezdődjön érdemi szakmai egyeztetés a települési önkormányzatokkal, a feladat és hatáskörök szétválasztásáról, az önkormányzati hivatalok valamint a létrehozandó járási hivatalok közötti feladatátadás módjáról és ütemezéséről.
A magam részéről a legutóbbi testületi ülésen megszavaztam azt az előterjesztést, amely komoly érvekkel támasztja alá, hogy - szemben a kormány javaslatával - miért inkább Budaörsnek, és nem Budakeszinek kellene járási székhelynek lennie. Ugyanakkor méltányolom Leipán Tibor döntését, hogy a járási rendszer kiépítésével szembeni indokainak a "tartózkodik" gomb megnyomásával adott nyomatékot.
Képviselőtársam érvelésével lényegében egyetértve, semmilyen ésszerű okát nem látom a járások létrehozásának. S ahol nincs racionalitás, ott óhatatlanul felmerül a politikai vagy hatalomtechnikai háttér gyanúja. Őszintén szólva értetlenül állok az előtt, hogy a jelenlegi kormánypártok, amelyek ellenzékben néhány éve még harciasan védték "az ezeréves nagyar megyerendszer" állítólagos szétverését, hatalomra kerülve maguk üresítették ki a megyéket, államosították a tulajdonukat, s helyezik át a közigazgatás súlypontját a leendő járásokra. Ezt a 180 fokos fordulatot a mostani kormány soha nem magyarázta meg, a járási endszert pedig legfeljebb semmitmondó általánosságokkal indokolta.
Lehet, hogy Leipán Tibornak igaza van s a budaörsi képviselőtestület egyhangúlag elfogadott határozata semmit nem ér, mert a dolog ezúttal is eldőlt már a konzultáció meghirdetése előtt. Mégsem tartom feleslegesnek, hogy hangot adtunk a budaörsi polgárok véleményének. Persze, tisztában vagyok azzal: ha valakik egyáltalán képesek "alulról" hatni a kormányra, akkor azok csak a kormánypártok helyi képviselői lehetnek.
Leipán Tibor cikkét, Laczik Zoltán commentjét olvasva, de Wittinghof Tamás megnyilatkozásait hallgatva meg kell jegyezzem, hogy a járási rendszert lehet teljesen elutasítani, feleslegesnek, rossznak tartani. Ez szívük joga.
De!
Így nehéz értelmezni, hogy miért akar Budaörs egy "rossz" általuk amúgy is csak átmenetinek gondolt rendszer központjává válni. Így nehéz vinni a "Budaörs legyen járásközpont" projektet.
Félszívvel valóban nehéz. Megértem. Hisz az előkészítés kapcsán sem tartottad fontosnak, hogy megkeress. Értem azt is, hogy nem tudsz különbséget tenni elvi, szakmai vélemény és konkrét ügy között. Máskülönben értenéd, hogy ha egy szakmai vitában valaki nem tartja jónak a járásrendszert, az nagyon nem azt jelenti, hogy ha már a rossz rendszert bevezetik, helyesnek tartja, ha az tökéletes ellentmond a tényleges földrajzi, gazdasági, populáció nagysága szerinti, s közlekedési szempontoknak... Sajnálom, hogy ezt ennyire nehéz értelmezned, de ha szükségét érzed, szívesen egyeztetek veled személyesen is erről, mintsem ilyen színvonaltalan üzeneteken keresztül. Talán még nem késő.
Mint írtam teljes mértékben tiszteletben tartom a véleményeteket (mint írtam: szívetek joga) Mindössze arra hívtam fel a figyelmeteket, hogy ennek úton-útfélen való hangoztatása - véleményem szerint - ma nem szolgálja Budaörs érdekeit.
Természetesen állok elébe, hogy elvi kérdéseket megvitassunk - beszélgettünk is már, de most az a feladatunk, hogy eredményt érjünk el. Közösen!
Magam is így gondolom. Nem is írtam volna ide semmit, ha nem szólítasz meg, s nincs mögötte az a DE! Mellesleg, bár ez lényegtelen, nem árt, ha jól írjuk annak nevét, akit egy vitában megszólítunk... Az úton-útfélen pedig erkölcsi kötelesség. Szerintem te is ezt követed. Minden becsületes embernek dolga, hogy közügyinkről álláspontját minden fórumon elmondja. Több Bibó (merthogy a gondolat tőle származik), kevesebb meglepetés...
Kedves Valaki!
Dolgozó ember lévén nem mindig tudom követni az eseményeket, de igényem van rá, hogy tájékozott legyek a helyi ügyekben. Az interneten ezt a semmitmondó mondatot olvastam az új rendszer bevezetése kapcsán: „A járási hivatal feladata a jelenlegi jegyzői feladat- és hatáskörök, valamint a kormányhivatalok körzeti, városi kirendeltségeinek feladatait fogják ellátni ”(forrás: kormany.hu). Valaki összefoglalná pár értelmes mondatban, hogy tulajdonképpen a hétköznapi életben egy egyszerű budaörsi állampolgárt mikor, miben, és hogyan érinthet, ha kialakulnak a járások és a leendő székhely Budakeszin lesz.
Előre is köszönöm!
Igaza van Csenger-Zalánnak! Teljesen felesleges hangoztatni, hogy értelmetlen a járásrendszer bevezetése. Teljesen felesleges azért is harcolni, ha a józan érvek ellenére mégis lesz járásrendszer, akkor annak legalább Budaörs legyen a központja. Ezeket a kérdéseket ugyanis ma egyetlen ember dönti el, ellenvéleménynek helye nincs! De nem csak ezeket, hanem azt is például, hogy ki legyen az ország több ezer államosított iskolájának az igazgatója. Ez a döntés legalább nem visszamenőleges hatályú lesz. Bár, ki tudja. 2/3-dal (egész pontosan 52,7 %-kal) ugyanis mindent meg lehet csinálni.
Tisztelt MiklosBacsi, érteni vélem mondatainak szarkasztikus élét. De én azért azt se bánnám, ha Csenger-Zalán képviselő úr a saját partja frakciójában és a saját kormányának hivatalaiban az eddiginél egyértelműbben kiállna szűkebb pátriája, az itt élő emberek eminens érdekei mellett! Sajnos, inkább hallani tőle félszívű, halk megszólalásokat és duplafenekű nyilatkozatokat, mint határozott, karakán állásfoglalást.
Tisztelt MiklosBacsi, érteni vélem mondatainak szarkasztikus élét. De én azért azt se bánnám, ha Csenger-Zalán képviselő úr a saját partja frakciójában és a saját kormányának hivatalaiban az eddiginél egyértelműbben kiállna szűkebb pátriája, az itt élő emberek eminens érdekei mellett! Sajnos, inkább hallani tőle félszívű, halk megszólalásokat és duplafenekű nyilatkozatokat, mint határozott, karakán állásfoglalást.
" Megyei közgyűlésre gyűltünk össze a hét elején. Volt bőven napirend, feladat meg egyelőre semmi. Most jön el a szorgos, önigazoló semmittevés ideje. 26-28 milliárdról, egy századára, 300millióra csökkent a költségvetés. Ez nem többre elég, mint a negyedére csökkent, most már csak 27 dolgozó munkájának bérére, az irodáik fűtésére, világítására, takarítására, telefonjaikra, számítógépeikre, felhasznált papírjaikra és autóik tankolására. De arra már nem, hogy az érdemi munkavégzés tárgyát finanszírozzák. Példaként említem, hogy továbbra is van nemzetközi referens. Természetesen kell, mert lenne ilyen feladat. A költségvetésben azonban egyetlen forint sincs a nemzetközi feladatokra. No comment! A közel félszáz intézmény irányítása, működtetése, a 4500 dolgozóval együtt máshova került. Megszűntek a társulások. Az államé lett a teljes megyei vagyon, kivéve a megyeházát. Ugyanakkor változatlanul megmaradt az elnök mellett a két főállású alelnök, a főjegyző és az aljegyző, fejenként havi félmilliós javadalmazásokkal, mintha mi sem történt volna. A bérek mellett pedig, titkárnők, gépkocsik és gépkocsivezetők. Na meg az elnöki szakértőknek nevezettek, a korábbi szép számban. No comment!
Egyedül a Rippl-Rónai gyűjtemény az, ami nem lett az államé. Kaposvár kérte, Kaposvár kapja. Ez öröm, de látva a város eladósodottságát nem csak attól félek, hogy jut-e rá kellő erő és figyelem. Rossz álmaim közé az is belopakodik, hogy kényszerből, vagy a könnyebb út választásából a város a gyűjteményt, vagy annak egy részét, egy-egy darabját ajánlja majd fel további hitelfedezetként a bankoknak, akik örömmel elfogadnák. A Rippl-Rónai képek értéke időállóbb, mint néhány lerobbant ingatlan. Lassan majd elfogy, mint az a bizonyos családi ezüst. Ebből az álomból felébredve vizes a takaróm. Örülök, hogy csak rosszat álmodtam.
Volt ezen a közgyűlésen egy s más említést érdemlő történet. Ott volt mindjárt a bizottsági helyek felosztása. Két bizottság 14 képviselő részére. Magától értetődő, hogy 7 az egyikbe, 7 a másikba. De nem Somogyban. A külön javaslat ellenére - hogy legyen 7-7 fő és takarékossági okokból ne kapjanak többlet pénzt a képviselők a bizottsági tagságukért - a megyei vezetés ragaszkodott a 6-6 főhöz és a plusz pénzhez is. Így aztán két főnek nem jutott bizottsági hely. Naná, hogy ez a kettő pont a két somogyértes lett.
A tegnapi Somogyi Hírlap is reagált erre, utalva Kövér Pisti Facebook-os bejegyzésére. A megyeháza sajtósa, vezetői bíztatásra finoman szólva mellébeszélt. Egyértelmű volt, hogy előre megírt forgatókönyv szerinti színjáték zajlott a megyei közgyűlésen. Megjegyzem, hogy miközben én valamennyi fideszes, meg a Fideszbe, vagy a közelébe dezertált volt somogyértesek jelölését is támogattam, az ő ujjuk görcsbe rándult amikor a Somogyért képviselőire lehetett volna voksolni. Másfél éve ugyanezen vezetés mellett Kövér Pista még a Gazdasági Bizottság elnöke lehetett. Mi változott azóta? Minden kétséget kizáróan ennyire félnek tőlünk és ennyire kisstílűek.
Az már csak hab a tortán, hogy a „Magellán–díjas” elnök, az azori-utazó Gelencsér Attila az előző közgyűlésen még kijelentette: a létrehozandó bizottságokban minden képviselőnek lesz helye. Ezt az embert eddig sem az igazmondásáért szerettük. Már aki. Ráadásul tanácskozási joggal minden képviselő, törvény által biztosított joga, hogy részt vehet a bizottsági vitákban, kérdezhet, véleményt mondhat. Lehet, hogy ezt sem tudták?
Mint ahogy az elnök és mindegyik alelnök, két közgyűlés közötti szokásos beszámolójában, mint végzett munka, ott szerepelt a frakcióüléseken való rendszeres részvételük. Ehhez csak azt kell tudni, hogy pont az ő kezdeményezésükre – mert a Fidesz mellett csak a Somogyértnek lett volna frakciója - lassan másfél éve megszüntették a frakciókat a somogyi közgyűlésben. Ők meg az írás szerint rendszeresen részt vesznek a nem létező frakció, nem létező ülésein. Igazmondás ó!
A legjobb azonban az volt, amikor az elnök személyes javaslatára és aláírásával, a munkaterv tervezetébe pótlólag írásban beemelték a következőt: „Február 24. (Kaposvár) Ünnepi közgyűlés - A kommunizmus emléknapja.” Na mondom. Ez igen! A fideszes megyei vezetés külön megünnepli a kommunizmust, annak emléknapján. Talán még emlékművet is állítanak? Éltem azonban a gyanúval és javaslatot tettem, hogy ne ünnepi ülést tartsanak. Ha már akarnak valamit, akkor emlékülést tartsanak, és mindezt valószínűleg „A kommunizmus áldozatainak emléknapján” szándékoznak megtartani. Fogukat csikorgatva elfogadták.
Ha részkérdésekben így megy, ha apró dolgokban ekkorákat mellé fognak, más esetben tudatosan ferdítenek, akkor ez így megy a nagyobb ügyekben is. Ezt bizonyítja az Állami Számvevőszék két hónappal ezelőtti jelentése, amely szerint a korábbi években a törvényt is megsértették, amikor „potom” 1764millióval több pénzt vettek fel, mint amit a törvény engedélyezett. Nem tervezték meg a visszafizetést sem. Az adósságállomány kezelésére nem készítettek koncepciót. Ez a gyakorlat pénzügyileg nem fenntartható gazdálkodást vetített előre. Ezeket nem én mondom, hanem a számvevőszék jelentése tartalmazza, amit Gelencsér Attila, mint megyei elnök aláírásával fogadott el. Így „szűnt” meg a megyei önkormányzat és lett az államé a megye vagyona. A műtét sikerült, a beteg belehalt. Nem lehet csodálkozni, hogy ennyire nincs rend a somogyi megyeházán. A somogyi pártpolitikusok is tanulhatnának Széles Gábortól, aki jobboldaliként is európai maradt és bölcs méltósággal teszi dolgát. Az Ő tábora növekszik. ,,
Nem is tudom, hogy most, látván a megyék lassú kínhalálát, miért jut eszembe az, amikor az ellenzékben levő Fidesz kivont karddal, teli torokból üvöltötte, hogy vére árán is megvédi a Szent Istváni-i ezer éves vármegyerendszert, amelyet a hazaáruló baloldali kormány (amelyik ugyebár rá szokott rontani nemzetére) éppen lerombolni készül. Kezd már kérges lenni a lelkem ahhoz, hogy moralizáljak, inkább egyszerű kérdéseket teszek fel: Mikor hazudtak? Akkor vagy most? Vagy akkor is és most is?
Nagyon tetszik, amikor szocialista képviselők amnéziában szenvednek, és az elmúlt másfél évet okolják mindenért, elfeledve az előtte levő nyolcat, huszat, hatvanat.
Félreértés ne essék, nem tisztem a Fideszt védeni, sőt, a járásrendszerrel kapcsolatban elég kellemetlen, de kötelező volt egyetérteni az ellenzék többi tagjával, hiszen amit most a kormány bevezet, az - és a budaörsi régióban kiváltképp - arcátlan felrúgása a még valamelyest működő rendszernek.
És itt jön a képbe egy furcsa szó: "valamelyest". Ugyanis ha jól emlékszem a megyéktől az önálló bevételi forrásokat a szocialista kormányok vették el csakúgy, mint a központi támogatásokat is ők kurtították meg. A Fidesz "csak" elfelejtette mindezt visszaadni még úgy is, hogy ők vezetik a megyéket. Volt B-tervük, köszönjük :(
A LMP gyakorlatilag nem is létezik megyei szinten, a DK még annyira sem. Bár most, hogy megkapják a "civil" (röhej...) támogatást Kuncze Gábortól, és hogy-hogynem, pont a mi hőn szeretett polgármesterünktől, lehet, hogy Gyurcsányékkal is majd számolni kell. De egyelőre még nem.
Úgyhogy összegzésképpen annyit, hogy egyedül a Jobbiknak van hozzá erkölcsi alapja, hogy megszólaljon a megyék és a járások ügybében, maximum egyetérteni lehet vele. Meg is teszi, de a napi egy-két sajtótájékoztatóból emelje fel a kezét, aki időnként lát egyet-egyet...
Köszönjük demokrácia, médiaegyensúly, egyenjogúság és egyéb magasztos européer értékek, rátok vártunk régóta...
A minálunk.hu portálrendszer pártoktól független média, mely sem egyik, sem másik párt érdekeit nem szeretné kiszolgálni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy a pártok, és politikusok véleményei, és közleményei nem kaphatnak helyet oldalainkon, sőt! Fontosnak tartjuk a pártatlan tájékoztatást, és inkább volna pártoskodás, ha egyik vagy másik oldal véleménye kiszorulna az oldalainkról.
A politikai szereplők (önmaguk nevében vállalt) véleményei akkor is helyet kaphatnak oldalainkon, ha azok tartalmával a szerkesztőség tagjai nem értenek egyet, és akkor sem jelenítjük meg másképp, ha azok tartalmával maximálisan egyetértünk, bízva az olvasók értékítéletében.
